2017. december 30., szombat

Edzésnapló 170.

Nagyon élvezem most az edzést; igaz, már egy ideje nem emeltem a súlyokon, de így is érzem, hogy milyen keményen megdolgoztatom magam ezekkel a gyakorlatokkal. És hát persze az, hogy évek óta egyetlen edzést sem hagytam ki, szintén meglátszik rajtam, mind erőben, mint a tükörben. Már csak a súlyomat kéne belőni valami szép, egészséges, kerek számra, de ahhoz meg a kajálásomat kell megdolgoznom, és az a projekt még előttem áll.

Jövő héten szerintem nekimegyek a 120 kilónak deadliftben, meg talán a fekvenyomásban a 130 kilónak, mert a 120 már kezd easymode lenni.

Ami a variálást illeti: a vállvonogatást kétkezes rúddal le fogom cserélni, nagyon nem szereti a derekam. Még nem tudom, mit csináljak helyette, de van egy jó kis listám gyakorlatokkal, amiket kipróbálnék: vállvonogatás kézisúlyzókkal, vállvonogatás hát mögött, vállvonogatás gépen, evezés gépen.

Magát a vállvonogatást nem szívesen hagynám ki, valamilyen formában mindenképpen csinálni akarom, mert a nagy csuklyásizmaimhoz igencsak ragaszkodom, önző módon. Úgyhogy próbálgatás indul. Ja, és a jövő évre sem nagyon tudok újat ígérni, vagy megfogadni: haladok előre kitartóan, makacsul a vas útján, ahogy eddig.

1. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és VÁLLVONOGATÁS KÉTKEZES RÚDDAL (65 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 30 másodperc plank, térd, boka, vádli, 30 másodperc plank, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 30 másodperc plank, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 30 másodperc plank, combnyújtás, spárga, törzsnyújtás ülve, 30 másodperc plank

4. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés)
szuperszettben mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn, feltett lábbal (saját testsúly, 8 ismétlések)
szuperszettben szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

5. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 20 hasprés, térd, boka, vádli, 20 hasprés, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 20 hasprés, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 20 hasprés, combnyújtás, spárga, törzsnyújtás ülve, 20 hasprés

6. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és face pull gépen (8 ismétlések)
szuperszettben bicepsz ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. december 27., szerda

Kalandok a vadonban 74.

Na vége is lett a karácsonynak hirtelen. Minden évben ez van, komolyan. Az ember éppen beleéli magát az egészbe, és aztán egyszerre meg annyi. Arra jutottam, hogy nagyjából egy teljes hétig kellene a karácsonynak tartania ahhoz, hogy értelme is legyen, mert ennek a három napnak így aztán kurvára nem sok van. Főleg amennyi készülődéssel jár az egész...

De nem hiszem, hogy ez változni fog; minden évben lesz egy decemberi őrület, heteken át tartó ámokfutás, aztán meg egy gyorsan lepörgetett karácsony, és hát a harmadik napra amúgyis mindenkinek elege van már az egészből: a felfordulásból, a zabálásból, a családból, meg az utazgatásból a nagyikhoz meg nagybácsikhoz meg unokatestvérekhez, meg a faszom tudja még kikhez, mert már nem is emlékszünk rájuk, már abban sem vagyunk biztosak, hogy rokonok-e egyáltalán; és az emberek a végén alig várják már, hogy húzhassanak vissza dolgozni.

Nem úgy én, mert nálam a karácsonynak csak a jó része van meg - a békés szendergés a kandalló előtt, meg a gyönyörű karácsonyfa, mértéktartó ínyenckedés, meg a hóember építés a kertben... na jó, hó az nincs, de tényleg ez az egyetlen óriási szívfájdalmam. Mert pihenni azt tudtam, akinek akartam, annak vettem ajándékot, és nagyon örült is neki; én ugyan nem kaptam senkitől semmit, talán most először életemben, de mivel őszintén mondhatom, hogy megvan mindenem, ezért aztán nem érzem különösebben rosszul magam emiatt.

Enni is jókat eszek, és még teljesen karácsonyi hangulatban vagyok. A két ünnep között szerintem ezt meg is tartom. A karácsonyfát meg februárig, szokás szerint. Valamiért - és erre idén jöttem rá - nekem ez tetszik a legjobban az egészből. A hatalmas, díszekkel rogyásig telepakolt karácsonyfa. Meg nem mondom neked, hogy miért, de valamiért így van. Előbb elviselnék egy teljes telet hó nélkül, mint egy karácsonyt feldíszített karácsonyfa nélkül. Látod, mindenkinek megvannak a maga ünnepi bolondériái, én persze ebben is minimalista vagyok, én beérem egy tizenötezer forintos szerény fával.

A szilveszteri bulizás egyáltalán nem hoz lázba; számomra ez az időszak a legsötétebb éjszakáról szól, és arról, hogy ezután már hosszabbodni kezdenek a nappalok, és rövidülni az éjszakák. Azért a manócskával tuti rakunk egy nagy máglyát szilveszterkor, és körültáncoljuk majd, mint pogány őseink, miközben kiáltozással és zajongással űzzük el a sötétség démonait... és ennyi. Mondjuk én az év kezdetét a tavaszi napéjegyenlőségtől számítanám, mint a rómaiak (legalábbis eredetileg, mert aztán ők is január 1-el kezdték számítani az új évet), de persze a jelenlegi időszámítás logikáját is megértem.

Elvégre jön a hideg, sötét tél, és az emberek még utoljára ünnepelni akarnak egyet, mielőtt beköszönt az a hosszú, kegyetlen időszak, amit nem biztos, hogy mindegyikük túl fog élni. Mert lényegében erről szól ez a téli "ünnep", tudat alatt legalábbis bizonyosan. Erről, és a sötétséggel vívott küzdelemről, amely mindannyiunkban ott lakozik.

A legsötétebb éjszakának immár vége. A tél még csak most következik (bár lássuk be, sok félnivalóm azért nincsen tőle), és még át kell küzdenem magam rajta, mielőtt beköszönthetne a tavasz. Nem is rohanok ennyire előre, hiszen még javában tart a hideg. Maradjunk is most ennél, és rakjuk csak meg jól azt a kandallót, hadd meneküljön a hideg, hadd meneküljön a sötét.

2017. december 24., vasárnap

Edzésnapló 169.

"Kiskarácsony, nagykarácsony
Kigyúrtam magam a nyáron
és most hogy az évnek vége
tömegelek még a télre.

Jaj de szép a fekvepadom
kettlebellem, kézisúlyzóm
A fa alatt sok-sok tárcsa
Hulk leszek én jövő nyárra!"

1. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 30 másodperc plank, térd, boka, vádli, 30 másodperc plank, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 30 másodperc plank, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 30 másodperc plank, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 30 másodperc plank

4. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés)
szuperszettben mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn, feltett lábbal (saját testsúly, 8 ismétlések)
szuperszettben szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

5. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 20 hasprés, térd, boka, vádli, 20 hasprés, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 20 hasprés, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 20 hasprés, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 20 hasprés

6. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és face pull gépen (8 ismétlések)
szuperszettben bicepsz ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. december 21., csütörtök

Kalandok a vadonban 73.

Na, hétvégén fel is állítottuk a karácsonyfát a manócskával, aki nagyon lelkesen segített a díszítésben is. Méghozzá végig. Szerintem szokás szerint nagyon szép lett a fa; ezúttal egy másik sarokba állítottuk, mert mostanában - éppen - nem a nagyszobában alszunk, hanem a manószobában, így nincs annyira útban a fa sem. Legfeljebb akkor, ha éppen labdázunk, vagy vívunk, de szerencsére a Nordmann-fenyő jól bírja a gyűrődést. A díszek már nem annyira, de azokból meg van éppen elég...

Érdekes módon, bár a gejlre díszített karácsonyfa nálam a karácsony kötelező kelléke, úgy egyébként nem szeretem feldíszíteni a lakást, meg a kertet se. Talán azért, mert leginkább úgyis egyedül vagyok itthon, talán azért, mert utálom azt a cukrozott szartengert, ami a karácsonyt manapság körülveszi, így igyekszem ezt is minimalistán tolni. Nekem még mindig leginkább Andersen meséi jelentik a karácsonyt, nem pedig a Disney szirupos hazugságai történetei, de biztosan velem van a baj. És ennél csak nagyobb baj lesz velem a jövőben, főleg most, hogy a Disney a fél világot uralja már - és nem én vagyok a célközönsége.

Ajjaj.

De egyik napról a másikra élek, így szól a mottóm, így hát igyekszem nem aggódni a jövő miatt. Azt nézem, mi van most, mi van ma, legfeljebb azt, hogy mi lesz holnap, de ennél távolabbra csak nagy vonalakban vagyok hajlandó tervezni, mert felesleges. Igyekszem leszakítani minden napnak virágát, bár ebben még bőven van mit fejlődnöm. Igazából elégedettnek kéne lennem, mert mindent sikerült elintéznem, amit csak akartam így az ünnepek előtt, de tényleg.

Sajnos a hó és a jég elfogyott, csak zúzmara van, de a karácsonyi hangulatom azért felébredt, és én igyekszem is megtartani. Lassan elkezdem tolni a karácsonyi zenéket és a karácsonyi filmeket is, és meg sem fogok állni egészen februárig. A január ugyan elég necces lesz melóügyileg, de megoldom. Addig meg nagyjából nyugi van. És ennyi a lényeg most. Túlélni, megélni egyik napot a másik után. Ez talán egy kicsit szomorúan és elkeseredetten hangzik, de ez van. Nem engedhetem meg magamnak, hogy túl jól érezzem magam, még nem, mert olyankor mindig kapok egy nagy marék szart a pofámba az élettől; ezt már megtapasztaltam éppen elégszer. Ha nyugi van éppen, az már elég . Az igazi boldogsághoz, és ahhoz, hogy teljesen át tudjam magam adni neki, még túl sok mindentől függök. Nem tudom, lesz-e olyan, amikor már nem fogok, vagy ez az élet végig a függésről szól, és éppen azért lesz olyan nagy megkönnyebbülés meghalni végre, mert a halál a végső megszabadulás.

Nem tudom.

De most éppen nyugi van, és ez jó. Boldog karácsonyt.

2017. december 18., hétfő

95. zen történet

Vita tört ki egyszer a tanítványok közt afelől, hogy mi a legnehezebb feladat: leírni a Tanítást, megérteni a Tanítást, vagy pedig elmagyarázni a Tanítást másoknak, miután valaki megértette azt. Amikor a mester véleményét kérdezték, ő így szólt:
– Van még valami, ami ezeknél is nehezebb.
– Mi az?
– Úgy láttatni meg veletek, tökfejek, a valóságot, amilyen az valójában.

2017. december 16., szombat

Edzésnapló 168.

Átpakoltam pár gyakorlatot a héten, csak hogy jobban pörögjön a téma. A bicepszezés egyelőre megtartva, csak beraktam a harmadik edzésnap végére, szuperszettben a húzódzkodással, hadd durranjanak be baszottul az ágyúgolyóim, rájuk fér. Két egykezes súlyzóval csinálom most a kétkezes rúd helyett; kell néha ennyi variálás. Elengedni a gyakorlatot nem tudtam, talán majd egyszer képes leszek rá, de kell még nekem az edzéstervbe a bicepszezés, bro.

Az inverz evezést is megtartom, jobb evezés variációt egyelőre nem tudok, pedig hidd el, az összeset végigpörgettem magamban. Teremben gépnél nem tudok evezni, mert nem járok terembe, itthon még egyelőre nem próbáltam ki a "gépen" evezést (talán jövő héten), a szabadsúlyos verziók meg mind basszák a derekamat, ha rendesen, nagy súllyal csinálom őket. Ha meg nem csinálom őket nagy súllyal, akkor nem érzek tőlük szart se, és az inverz evezéstől meg legalább igen. Na.

A vádlizást is elengedtem egyelőre, mert ahhoz is tényleg gép kéne, anélkül túl nagy macera, és legalább annyi időt kéne a vádlimra szánnom, hogy nőjön is rendesen, mint az összes többi testrészemre együttvéve (nem véletlenül olyan hatékony dolog ez a progresszív súlyzós edzés).

Egyszer bazeg veszek egy vádligépet ide a vadonba, a kurva életbe már.

1. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 30 másodperc plank, térd, boka, vádli, 30 másodperc plank, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 30 másodperc plank, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 30 másodperc plank, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 30 másodperc plank

4. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés)
szuperszettben mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn, feltett lábbal (saját testsúly, 8 ismétlések)
szuperszettben szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

5. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 20 hasprés, térd, boka, vádli, 20 hasprés, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 20 hasprés, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 20 hasprés, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 20 hasprés

6. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és face pull gépen (8 ismétlések)
szuperszettben bicepsz ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. december 12., kedd

Kalandok a vadonban 72.

Hát sajnos a hó az el is olvadt, pedig én nagyon örültem neki, hogy esett, és a manócska is. Rengeteget játszottunk kint, amíg tartott a hó meg a hideg; jégen csúszkáltunk beszakadtunk az iszapba, szánkóztunk, jéggolyóztunk, meg mindenféle fegyverekkel csapkodtuk szét az egymásnak dobált jégdarabokat.

Sajnos mára a legeslegutolsó szemig elolvadt minden, pedig az én kertem így is tovább tartogatta a havat, mint az ország összes többi része, legalábbis nekem így tűnt.

Most meg ahogyan nézem az időjárás-előrejelzést nem is lesz hó meg jég, csak januárban... és ez azért szemétség, mert éppen elkezdem kedvelni a telet, erre vége is lesz, és jön ez a szürke, szar semmilyen idő, amit a legjobban utálok. Jó persze, örülhetnék annak hogy nincs annyira hideg, és nem fagy el a bojlerem, meg nem kell annyit fűteni, meg ilyenek... de a kedvem ilyenkor akkor is szar.

Azon kapom magam, hogy nyominger leszek, aztán csak remetéskedek itthon. Most hétvégén is ez volt, pedig nem is volt nálam a manócska, és nekem mégsem volt kedvem semmihez, még kimozdulni se. Borzalmas. Lehet szoliznom kéne, az feldobna egy kicsit. Vagy elhúzni valahová a trópusokra, és maláj kurvákkal fajtalankodni... de hogyan is mennék, amikor még a házból sem dugom ki az orromat? Nyjö.

De legalább a gyúrás megvan, és jól megy, mert ha az sem lenne, csak feküdnék egész nap, az tuti. Látod mit tesz velem a nap hiánya? Komolyan olyan vagyok, mint valami ősöreg druida, aki a természet ritmusa szerint tud már csak létezni, és télen teljesen belassul, meg elkomorodik. Sőt, nem is druida, hanem ent. Ilyenkor legszívesebben gyökeret eresztenék, és álmodnék tavaszig a vastag kérgem melegében...

De nem vagyok sem ent, sem druida, úgyhogy összekapom magam, és nekiindulok. Tudod, néha a meló miatt muszáj kimozdulnom, és muszáj emberek közé mennem; aztán néha még élvezem is. Remélem, ma is így lesz.

2017. december 9., szombat

Edzésnapló 167.

Na, akkor a face pull-t beizzítottam a héten, az áthúzás helyett. A másik két necces gyakorlatot, az inverz evezést és a bicepszet egyelőre hagyom, nem kell egyszerre ennyit variálni, de legközelebb már azok jönnek, bazdmeg. Az inverz evezés helyett egyébként csinálhatok akár rendes evezést is, ha már összeraktam hozzá a cuccot.

Kéne vádliznom, bazeg. Ezt onnan gondolom, hogy valamelyik nap azt álmodtam, hogy lépcsőn megyek fölfelé, és alig bírom emelni a lábaimat, sem a combomban, sem a vádlimban nincsen semmi erő. Nagyon szar érzés volt, mármint álmomban. Tudod, ez a tipikus "mennél előre, de nem tudsz" álom. Végül is lépcsőm van, majd megnézem, mihez tudok vele kezdeni. Sajnos, azt gondolom, vádlizni rendes vádligép nélkül nem érdemes, de próbálkozni azt bármikor lehet.

A heti három nyújtásnál kitaláltam, hogy a hasazást variálni fogom: egyiknél hasprés lesz, a másiknál haskerék, a harmadiknál meg plank, jessz. Mert miért csináljam minden alkalommal ugyanazt, amikor variálhatok is? A hetedik napon pedig inkább megpihenek, mint az atyaúristen, gyermekeim.

Guggolásban simán megvolt 100-ból a 6 ezen a héten, és ahogy mondtam, ezt nem emelem most tovább. Az elülső guggolás is megvan, már csak a deadliftből megyek fel 120-ig, aztán egy időre nyugi van. (És remélem a derekamnak is nyugi lesz.)

A második és a harmadik edzésnapon a gyakorlatokat kicsit átvariáltam, a rendszer még tesztelés alatt.

1. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 10 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 30 másodperc plank, térd, boka, vádli, 30 másodperc plank, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 30 másodperc plank, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 30 másodperc plank, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 30 másodperc plank

4. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés)
szuperszettben mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és BICEPSZ állva kétkezes súlyzóval (30 kg, 10 ismétlések)
szuperszettben szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

5. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 20 hasprés, térd, boka, vádli, 20 hasprés, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 20 hasprés, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 20 hasprés, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 20 hasprés

6. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és INVERZ EVEZÉS gyűrűn feltett lábbal (saját testsúly, 8 ismétlések)
szuperszettben face pull gépen (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. december 6., szerda

A felnőtt, aki gyerek

Gyerekkorom óta rühellem a fölnőttek világát. Unalmasnak tartom, álszentnek, szürkének, sivárnak, értelmetlennek. Minden csoda és ragyogás nélkül csak úgy baszódnak napról-napra, és ijesztő belegondolni, hogy ezt még csak nem is fogják föl.

Soha nem akartam ilyen felnőtt lenni. Faszt, soha nem is akartam felnőtt lenni. Az égvilágon semmi értelmét sem láttam sohasem annak, hogy felnőtt legyek.

Mégis felnőttem sajnos, de szerencsére sikerült eleget megőriznem a gyermeki önmagamból ahhoz, hogy élvezni tudjam a felnőtt létet is. Néha mégis furcsa az életem így - most hétvégén nálunk volt a manócska egyik barátja, és persze ilyenkor mindig az a tervem, hogy majd ők eljátszanak, a végén meg mindig az van, hogy hármasban játszunk.

Most is ez volt: kitalálták, hogy én egy szörny vagyok, és a teljesen elsötétített lakásban vadásztak rám fejlámpával, nekem pedig el kellett rejtőznöm, és megijesztenem őket. Nagyon jól szórakoztunk, és én is imádtam a játékot - teljesen el tudtam merülni benne. Volt egy pont, amikor éppen egy ajtó mögött kuporogtam, hogy magamra csodálkoztam: hogyhogy ilyen nagy vagyok, hogy alig férek ide? Hiszen én is gyerek vagyok, gyerek vagyok, aki játszik, mégis ennyivel nagyobb vagyok, mint ők?

Aztán jött a döbbenet, hogy ja nem, nem is vagyok már gyerek, 38 éves, őszülő szakállú felnőtt vagyok, aki csak eljátssza, hogy játszik. Ambivalens érzés volt. Egyfelől örülök, hogy úgy tudok még mindig játszani, mint egy gyerek, másfelől szomorú vagyok, hogy nem lehetek már az. Nem lehetek már az soha többé teljesen.

Nem tudom, mi ez a dolog velem, mert ez nem csak bennem van: az a különös, hogy a többi gyerek is gyerekként kezel, amikor játszom velük. Nekik valahogyan nem számítok felnőttnek, legalábbis nem úgy, mint ahogyan a többi felnőtt.

De akkor mi vagyok?

Úgy érzem magam, mint a Hook című filmben Peter Banning, aki felnőve visszatér Sehol-szigetre, ahol aztán a gyerekekkel játszva újraéli saját gyerekkori emlékeit, amíg rá nem jön, hogy valójában ő Pán Péter.

Megértem Pán Pétert, pontosan értem, hogy miért nem akart felnőni. Megértem a Kisherceget is, hogy miért utálja annyira a fölnőtteket. Én is utálom. És ez már nem fog változni. Sokat voltam gyerek, és nagyon szerettem gyereknek lenni. Most, hogy felnőttem, mégis jobb. Játszhatok szabadon tovább, és immár annyi korlátom sincsen, mint amennyi gyerekként volt. Amennyivel szabadabb voltam akkoriban képzeletben, annyival vagyok most szabadabb a való életben. Jó csere volt? Nem tudom, de ez van. Gyerek vagyok, aki felnőtt lett, s aki belül mégis gyerek maradt.

De jól van ez így; én ettől boldog vagyok.

2017. december 3., vasárnap

Edzésnapló 166.

Úgy döntöttem, hogy csak azokon a napokon fogok nyújtani, amikor nem edzek, mert így lehetőségem lesz alaposabb nyújtásra, meg esetleg más, off-day gyakorlatokat is berakhatok ezekre a napokra. Tudod, lendítések, meg ilyen egyéb extra cuccok.

Így akkor az edzésterv újra egy teljes hétre van lebontva.

Agyalok még azon, hogy a mellre vétel és nyomást meg az elülső guggolást nem egy napon kéne csinálni, mert mind a kettő elég deréknyúzó gyakorlat. Azt hiszem a mellre vétel és nyomás jobban passzolna a deadlifthez; na majd megnézem, hogyan tudnám őket összehozni.

Az áthúzást és az inverz evezést jelenleg kicsit feleslegesnek érzem, és az egyik helyére be is tenném szívesen a face pull-t (leginkább az áthúzás helyére, mert a gyakorlatban ezek zárják ki egymást), de akkor már inverz evezni sem igazán szükséges a heti három húzódzkodás mellett, de ahelyett meg a faszom se tudja, mit is csinálhatnék dehogynem, kitörést; de azt meg akar a halál a hóban. A face pull-hoz már össze is raktam egyébként a gépet, az inverz evezést meg legközelebb feltett lábbal fogom megpróbálni; az mondjuk tuti, hogy a gyakorlatok sorrendjén némileg mindenképpen variálnom kell, de ezt meg majd kiötlöm a következő edzés előtt.

Ha az inverz evezést mégis lecserélném, akkor egyelőre tényleg nem tudom, mi jöhetne szóba helyette. Esetleg mellre vétel csak úgy magában? Ezen még gondolkodom... mint ahogy azon is, hogy kell-e nekem a kétkezes bicepszezés állva, de egyelőre nem esek neki mindennek, hanem csak szépen fokozatosan.

1. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 10 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

4. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és INVERZ EVEZÉS gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
szuperszettben ÁTHÚZÁS kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

5. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

6. nap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és BICEPSZ állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szuperszettben szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

7. nap
50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2017. november 30., csütörtök

És leesett az első hó már megint

A már megintet azt úgy értem, hogy már megint itt a tél, öcsém.

Nem tudom minek, hiszen tavaly is volt már tél például, meg tavalyelőtt is. A lényeg, hogy tegnap végig esett a hó ugyan napközben, de rögtön el is olvadt, éjszaka viszont úgy döntött, hogy bekeményít a gecibe, így reggelre rendesen behavazódtam. Most is olvad persze, mert nincs annyira hideg, de akkor is szép mennyiség leesett az éjszaka (és esik azóta is váltakozó erősséggel). Szerencsére ma nem kell mennem sehova, holnap is csak vásárolni és a manócskáért, aztán hétvégén szerintem megint sehova, legalábbis kocsival. Sétálni is csak akkor, ha nem lesz nagy sár.

Azt nem tudom, fogunk-e tudni szánkózni, az majd kiderül a hétvégére. Jó lenne, ha nem csak ez a szottyos latyak lenne, hanem normális hó is, olyankor egészen el tudom viselni a telet. Egyébként marad a velnesz, meg a sok forró tea, meg a gépezés.

Egyébként kicsit taknyos is vagyok, hiszen ha már itt a hó, akkor megered az orrom is. Szerencsére semmi komoly, az orrfolyáson meg a tüsszögésen már túl is vagyok, most jön az a fázis, amikor így beköt az orromba a takony, mint a beton, de van orrcseppem, így leszarom. Aztán ha ezen a fázison is túl leszek, akkor jön az a rész, amikor próbálom így a koponyám leghátulsó részéről kitrombitálni az ott makacsul megtapadó sűrű takonycsápokat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ezt a részt egyébként már szeretem, mindentől függetlenül, mert ez már a vége.

Na de mint mondtam, nem kell mennem sehova, a mai melómat gyakorlatilag le is toltam (meg nagyjából le is szarom most ilyen állapotban), úgyhogy kandalló bedurrant, tea megfőz, és nyugodt filmnézés indul.

Ennél szarabb sose legyen az élet, bazdmeg.

2017. november 28., kedd

Kalandok a vadonban 71.

Elég nehéz dolog ezt leírni, de nagyon úgy tűnik, hogy a nyugodt vadonbeli életemnek lassan vége van: merthogy utat építenek itt. Igen tudom, ez még szerinted is borzalmasan hangzik, és akkor próbálj meg belehelyezkedni az én lelkivilágomba: én ugyanis nem véletlenül költöztem olyan helyre, ahol földút van, és vadon van; távol a sok seggarcú városi faszkalaptól.

Mert az aszfaltút egyet jelent a seggarcú városi faszkalapokkal, bizony. Eddig is erre tévedt néha egypár, de azok legalább gyalog/motorral/quadon voltak, képzeld el mi lesz itt, ha lesz nekik kétsávos aszfaltút, amin kedvükre száguldozhatnak. Persze ne gondold, hogy hagyni fogom magam. Vér fog itt folyni, bazdmeg.

Amúgy értem én, hogy miért épül út: fél a sok nyomorult. Félnek, mert az árvíz miatt a főút néha járhatatlanná válik, és olyankor erre terelik a forgalmat. Hehehe. Gyertek csak, kiscsibéim. Vadonjáró bácsi telepített aknákkal, géppuskatűzzel, rakétákkal és egyéb nyalánkságokkal vár titeket. Akik sikeresen túlélik az elhaladást a házam előtt, azok között értékes ajándékokat sorsolunk ki.

Na mindegy, lesz ami lesz. Én csak azokat a fákat meg bokrokat sajnálom, amiket azért irtanak ki, hogy valami büdös féreg itt menőzhessen a BMW-jével, és itt autókázzon a kurvájával, miközben sóhajtoznak, hogy nézd, mucikám, milyen szép ez a táj, eddig nem is tudtam, hogy ez itt van. Hát nem bazdmeg, valóban nem tudtad, és ha rajtam múlt volna, soha nem is tudod meg, és úgy halsz meg, ahogyan éltél: hülyén, mint a segg.

Azért kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart ez az útépítés, annyira még nem érdeklődtem utána (nem mertem), de hogy már most nehezíti az életemet, az tuti, merthogy nem tudok arra járni, amerre eddig szoktam, hanem kerülnöm kell mindenfele; és abba bele se gondolok egyelőre, hogy majd amikor a házam előtt aszfaltoznak, akkor mi a faszt is fogok csinálni.

Mindegy, majd megoldódik ez is. Egyébként itthon minden rendben van, téliesítettem a kerti csapot végre időben, meg szépen megcsináltam a vízakna alját is, mivel tavaly a kurva vakond széttúrta, remélem ez többször nem fog neki sikerülni. A kertben minden készen áll a télre, a következő nagygenerált azt tavasszal fogom tartani: fűnyírás, metszés, gereblyézés. Addig hadd pihenjen a kert (meg főleg én). A tüzifával egyelőre jól állok, és ahogy néztem, decemberben sem lesz az a gyilkos hideg, de az utóbbi években nem is szokott lenni, inkább januárban meg februárban. A munka is segít abban, hogy ne fűtsek annyit, merthogy ha nem vagyok itthon, akkor minek is gyújtanék be (meg persze hogyan is).

Mi van még... asszem ennyi az újság a vadonban. Az őszi betegségeket sikerült elkerülnöm, most majd jöhetnek a téliek. Tényleg, lassan december. Nem tudom eldönteni, hogy lassan, vagy gyorsan telik az idő; ha jól érzem magam, kurva gyorsan, ha nem annyira érzem magam jól... hát, akkor se olyan lassan szerencsére. Ilyentájt már csak a legsötétebb éjszakát várom, hogy utána egyre hosszabbak legyenek a nappalok, és érezzem, ahogyan közeledik a tavasz, és a következő nyár.

Oké, jöhet a december. Alámerülök a hosszú éjszakába, a sötétbe, a hidegbe.

2017. november 25., szombat

Edzésnapló 165.

Jó ez a swing a guggolások és a deadlift előtt, megtartom. Idővel ki is bővíthetném több sorozattá, de egyelőre csak húszakat tolok belőle, így kezdetnek.

A halo-kat viszont állandóan elfelejtem, amiből azt a következtetést vontam le magamban, hogy nem is fogom csinálni, mert ha nem kell, akkor nem kell bazdmeg.

A tükörbe nézve egy igen medveszerű erőteljes testalkatú, szimpatikusan kigyúrt fiatalember néz vissza rám, úgyhogy az edzésemmel minden más szempontból meg vagyok elégedve. Tovább hajtom a deadliftet és a guggolást, de minden más zsír.

A vállvonogatásnál mindig érzem a derekamat (nem csoda, mert az stabilizál), ezért azt hiszem, visszamegyek 60 kilóra a használt súlyban, legfeljebb tolok 10 ismétléseket, hátha úgy jobb lesz.

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
szuperszettben áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szuperszettben szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. november 21., kedd

Álmoskönyv 22.

Annyira régen írtam már az álmaimról; na nem azért, mintha olyan régen álmodtam volna utoljára, mert továbbra is rengeteget álmodok, egyszerűen csak mindig elfelejtem leírni, pedig az álmok fontos dolgok, legalábbis szerintem.

Két álmom volt az utóbbi pár napban, amit meg akartam örökíteni mindenképpen; és főleg az elsőt, mert az visszatérő álom, és nekem olyan nem nagyon van, de most rájöttem, hogy lám mégis.

Szóval ebben az álomban még Pécsen lakom a tízemeletesben, és éppen szélvihar van, a ház pedig érezhetően dülöngél a szélviharban. Én végig rettegek attól, hogy a ház eldől, és valóban, nem sokkal később az egyik oldalra dőlésnél már biztosan tudom, hogy a ház ezúttal nem fog visszalendülni... kicsit megáll a holtponton, aztán oldalra dől és én zuhanni kezdek vele együtt a föld fele, egyre gyorsabb sebességgel. Ordítok, mert tudom, hogy a romok maguk alá temetnek, és biztosan meghalok.

Többször is álmodtam ezt az álmot az utóbbi hónapokban, legalább háromszor. A vége nem mindig volt ugyanaz, mert volt, hogy megúsztam élve, de volt, amikor azzal ért véget az álom, hogy tudom, hogy a biztos halálba zuhanok. Minden esetben egyedül voltam, mindig éjszaka volt, és esős, viharosan szeles idő.

Valamennyire emlékszem, hogy amikor Pécsen laktam, tényleg utáltam, ha erős szél fújt, mert tényleg érezni véltem, ahogy a ház kileng (meg egyszer-kétszer a földrengést is éreztem, amikor éppen volt, le is vert a jeges veríték minden alkalommal), de aztán az egészet el is felejtettem, amikor elköltöztünk ide a kisvárosba. Ezek szerint tudat alatt mégis megmaradt ez a félelmem, vagy valami egészen másról van szó - ez is lehetséges - mindenesetre ismétlődő álom, ezért el fogok gondolkodni rajta.

A másik álmom egyszeri, és most hétvégén álmodtam: egy konferencián voltam; legalábbis egy elegáns, nagy terem volt, tele emberekkel, valami fogadásféle lehetett éppen. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy medve jelenik meg az emberek között. Nem egy aranyos kis medvebocs volt, hanem egy vérszomjas grizzly. Hatalmasat ordított, és nekiállt mészárolni az embereket. Nem szarozott; akit elért, abba beletépett, szétharapta, aztán ment a következőhöz. Mindehhez még ide-oda száguldozott is a teremben, tehát senki sem volt biztonságban tőle.

Én kurvára megijedtem, de nem csatlakoztam a rémülten rohangászó tömeghez, hanem próbáltam taktikázni: kinéztem magamnak egy oldalsó kijáratot, és a medve több rohamát kikerülve végül is oda tudtam osonni. Közben figyeltem, hogy a medve mikor merről vágtat éppen merre, és próbáltam kiesni a szórásból. A többi emberen, aki a teremben volt, annyira eluralkodott a pánik, hogy csak ordítani tudtak, és kétségbeesetten menekülni, de persze a medve elől nem volt menekvés.

Végül odaértem az oldalajtóhoz, és gyorsan kislisszoltam rajta, és becsuktam. Sajnos üvegajtó volt, és már amikor kint voltam, akkor éreztem meg teljes bizonyossággal, hogy a medve észrevett; és tényleg, amikor visszanéztem a terembe, láttam, hogy elindul az ajtó felé még lomhán, de egyre jobban begyorsulva. Abban reménykedtem, hogy az üvegen nem mer vagy nem tud átjönni, de csalódnom kellett: simán, egyetlen csapással áttörte, és már nekem is ugrott.

Én viszont számítottam erre - vagyis inkább kibebaszottul féltem ettől - úgyhogy nem vártam meg, amíg átér, hanem rohantam. Egy folyosóra értem, ahol fölfelé, vagy lefelé tudtam menni. Én lefelé indultam, mert több ajtót is láttam ott, és arra gondoltam, ha valamelyik szobába odalent bezárom magam, a medve majd megunja a keresésemet, és szépen visszamegy megzabálni a többieket. Az a gondolat is belém villant persze, hogy amíg a medve engem kerget, addig legalább a többiek menekülhetnek odafent, de legelsősorban az életemért aggódtam.

Lerohantam, és megláttam egy vécét balra - egy ilyen nagy vécét, sok fülkével, tudod, mint a plázákban például. Nem gondolkodtam, berohantam, nem is gondolva arra, hol járhat éppen a medve. Bezártam a vécé ajtaját, aztán berohantam az egyik fülkébe, annak is bezártam az ajtaját - nem mintha sokat ért volna egy őrjöngő grizzly ellen - és felálltam a vécécsészére, kezemmel a plafonnak támaszkodva. Az is bennem volt, hogy a klotyóban a medve a bűz miatt majd nem fog tudni kiszagolni, ha ugyan bejön ide egyáltalán.

Persze bejött, a rohadt kurva anyját, miért is ne jött volna - és ezen a ponton éreztem meg azt, hogy ez a medve engem akar, engem akar megölni, és meg is fog ölni, mert bármivel is próbálkozom, semmi nem fogja megállítani - de aztán szimatolni kezdett, és éreztem, hogy elbizonytalanodik. A folyosóról aztán kiabálást hallottam, valaki azt kérdezte tőlem, hogy jól vagyok-e, én meg visszakiabáltam, hogy kurvára nem vagyok jól, itt egy rohadt nagy medve, és meg akar ölni. Mire a hang visszaszólt, hogy maradjak nyugton, ezzel is csak időt nyerünk a fentieknek. Ők pedig fel vannak fegyverkezve, és le fogják vadászni a medvét.

Közben észrevettem, hogy felettem egy szellőzőnyílás van, és tudtam, hogyha akarnék, ott ki tudnék mászni, de erre már szerencsére nem volt szükség, mert... felébredtem. A legvégén már nem éreztem egyébként annyira életveszélyben magam, és tudtam azt is valamiképpen, hogy most már biztosan meg fogok menekülni.

Na ez volt a két legutóbbi álmom, ami megmaradt. Folytatása következik, ha megint álmodok olyat, amire reggel normálisan emlékszem is.

2017. november 18., szombat

Edzésnapló 164.

Azt találtam ki, hogy mindegyik edzés elején tolok 20 swinget, csak hogy "aktivizáljam" a csípő-, és lábizmaimat, illetve az utána következő szuperszett előtt meg tolok 20 halo-t, ugyanígy a vállöv aktivizálásához. Az utolsó két edzésen ki is próbáltam, és az az érzésem, ez is sokat fog segíteni a sérülésmegelőzésben (a nyújtás mellett). Swingből amúgy sem lehet túl sokat csinálni (persze biztosan lehet, de engem ez a veszély egyelőre nem fenyeget).

Közben rájöttem, hogy face pull-t mégsem fogok tudni nyomni, mert ha összerakom az edzőpadomnak azt a részét, akkor nem tudok áthúzást meg oldalsó emelést sem csinálni. Na mindegy, maradok egyelőre az inverz evezésnél, amit most próbálok olyan face pull-szerűen csinálni, hátha ér úgy is valamit.

Lassan kesztyű is kell a kinti edzéshez, mert már olyan hideg a vas, hogy szinte fáj megfogni. Meg a ruházatomat is felül fogom vizsgálni, és elővenni a téli edzéses pulcsikat, nehogy itt most megfázzak, ha már a nagy nyár-ősz váltást megúsztam eddig betegség nélkül... szóval okos fiúnak kell lennem.

Sajnos egy gains goblin-nal kevesebb lett az életemben úgy tűnik, de tudod mit mondanának erre a gyúrós arcok: örülj neki, legalább több időd és energiád lesz edzeni meg izmot növeszteni, néger! Persze, ennek kurvára örülök, meg annak is, hogy tudok eleget aludni, de azért... a jó punci az mégiscsak jó punci. De valamit valamiért.

Egyébként hasítok az életben mint a kurvaélet, úgyhogy nem is picsogok tovább.

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
20 halo bemelegítésnek (16 kg), utána szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
20 halo bemelegítésnek (16 kg), utána szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
20 halo bemelegítésnek (16 kg), utána mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. november 15., szerda

Felébredés

Kibukkanni a víz alól, az mindig jó érzés, főleg amikor már nagyon vágysz a levegő után; felszabadulsz és olyan boldogságot érzel egy pillanatra, ösztönösen és mélyen, amilyet máskor csak nagyon ritkán. Megkönnyebbülsz. Ezért is szeretek a víz alá bukni. Ilyen lehet visszatérni a halálból?

Így érzem most magam; a felszínre érkezés borzongató boldogsága már elmúlt, és már tudom, hogy legalább annyi fájdalom és szomorúság is van ebben a dologban, ami most történt velem, mint amennyi öröm és megkönnyebbülés, de akkor is így élem meg - mintha végre egy tehertől szabadultam volna meg.

Sajnálom azt a másikat, és sajnálom magamat is, de azt érzem, hogy jól van ez így. Vagyis jól lesz majd egyszer. Próbálkoztam, és az mindig jó, az mindig helyes, még akkor is, ha nem jön össze végül. Tudod, van még bennem bőven annyi, hogy abba pár kudarc is belefér.


2017. november 11., szombat

Edzésnapló 163.

Agyalok, hogy a face pull-t be kéne raknom az edzéstervembe az inverz evezés helyett, de ahhoz meg össze kell raknom azt a részét az edzőpadomnak, amivel azt tudom tolni, és asszem össze is tudnám rakni, már csak egy kötél hiányzik, de azt majd keresek hozzá vazze. Tudom is már, hogy hol.

Máson nem nagyon változtatnék most; ahogyan a múltkor is írtam, szerintem egészen rendben van az edzéstervem, ha teremben edzenék még beraknám (mármint az edzéstervembe) a vádlizást meg az ülve evezést, aztán annyi, boldog is lennék teljesen.

Vádlizni azt tuti nem fogok itthon, rendes gép híján szerintem értelmetlen, az evezést meg ugye próbáltam én már mindenféleképpen, de egyik se jött be igazán. Mindegyik a derekamat terheli csak azt érzem, amelyik nem, az meg szart se ér. A face pullnak legalább valóban van haszna, meg értelme. Továbbra is azt érzem egyébként, hogy heti három húzódzkodás meg a deadlift éppen elég a hátamnak, és ez az egész evezés dolog csak egy mém, de a kurva életbe, nem tudom én ezt elengedni teljesen akkor sem. Úgyhogy valami ilyesmi gyakorlat mindig lesz nálam.

A súlyokban az a terv, hogy az elülső guggolást feltolom 80 kilóig, a hátsó guggolást 100 kilóig, a deadliftet meg 120 kilóig, aztán itt elleszek egy darabig. Legfeljebb ha már nagyon könnyűnek érzem a súlyokat, akkor az ismétlésszámon fogok növelni, de a súlyon egy jó ideig biztosan nem. A lábamnak egyelőre elég lesz ennyi. (Vagyis jobban jár, ha megelégszik ennyivel az a geci.)

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. november 9., csütörtök

Búcsú a WoW-tól...

...legalábbis egy jó időre biztosan. Mivel nekem nagyon elkezdődött a meló, a manócskának meg nagyon történik a suli - ráadásul már a felsőbb évfolyam - ezért úgy döntöttünk, hogy egy időre felfüggesztjük az előfizetésünket. Amúgy sem nagyon WoW-oztunk már az utóbbi hónapokban, ez csak nyáron volt buli, meg úgy, hogy nem volt munkám, és így tudtam egész nap tolni, DE még így sem tudtam valójában egész nap tolni, mert mint már írtam többször is régebben, az én életem már nem olyan, hogy ezt megtehessem.

(Ezt persze nem panaszképpen mondom, bármennyire is jó érzés volt csukafejest ugrani a WoW képzeletbeli világába.)

De a helyzet az, hogy végeredményben ez akkor is egy játék. Méghozzá egy olyan játék, amelyik direkt úgy lett kitalálva, hogy az ember a lehető legtöbb időt eltölthesse vele. Time sink, így hívják ezt angolul. Igazság szerint bármennyire tetsszen is a WoW, mindig is úgy voltam vele, hogy tudtam jól: én ezt a játékot a büdös életben nem fogom tudni teljesen kihasználni, vagy kijátszani. Nekem már a Skyrim is elképesztően durva volt, de az a játék mégis véges a maga módján; a WoW viszont végtelen. És nem csak úgy végtelen, hogy ismételgetheted a végtelenségig ugyanazokat a dolgokat és küldetéseket, mint a Skyrimben, hanem folyamatosan változik, szinte minden nap tol valami izgalmas újdonságot a pofádba, hogy nesze itt van, zabáld!

Hamar megcsömörlök én ettől, na. Én imádnám, ha ennek a játéknak lenne egy kisebb, offline, single player verziója, mert nekem ez a WoW jelen formájában ijesztően nagy, bonyolult, és sok. Bele se merek gondolni mennyi idő, pénz és energia kell ahhoz, hogy valaki a top játékosok között lehessen, de azt biztosan tudom, hogy én erre sohasem lennék képes, fizikailag és lelkileg sem.

Arról nem is beszélve, hogy én képtelen vagyok annyira komolyan venni ezt az egészet, mint a "kemény mag". Márpedig velük vagyunk a játékban, és én is meg a kis vadonjáró is érezzük, hogy ezekhez édeskevesek vagyunk. Addig jó, amíg csak ketten nyomulunk, na de ha odajön még valami NEET faszjancsika, akkor lőttek a szórakozásunknak. Mert ezek nem szórakoznak, ezek a játékot vérkomolyan veszik. Ami mennyire egy végtelenül ostoba, autista dolog már. És mégis ezekkel van tele az összes szerver.

Egy igazán casual player olyan, vagy legalábbis olyannak kéne lennie, mint egy jó értelemben vett amatőr sportolónak. Aki a mozgás öröméért csinálja, nem a mindenáron győzelemért. Viszont én azt látom, hogy a WoW tele van lelkileg sérült emberekkel, akik ezen a módon élik ki mindazt, amit a való életben nem tudnak vagy nem mernek.

És hát ebben nem sok öröm van sem nekem, sem a gyerekemnek, érthető módon, mert mind a kettőnknek ott van a való élet is, ahol küzdhetünk és győzelmeket arathatunk. Mi mindig is kívülállók voltunk, mindig is kívülállók leszünk ebben a játékban, mert egész egyszerűen sosem leszünk annyira oda érte, hogy minden mást feladjunk emiatt, mint ahogyan a hardcore gémerek teszik; ami viszont számomra szimplán csak szomorú, és nem csodálatraméltó.

(Képzeld el, ha mindezt az időt és energiát valami értelmes tevékenységbe fektetnék. Mondjuk a gyúrásba. Te jó isten.)

Persze tudtam jól, hogy ez az MMORPG világ ilyen, és nem is sajnálom azt a pár hónapot, amikor szinte mindennap játszottam; a játékot nem is fogom letörölni, szimplán csak nem fogok vele játszani, és hát előfizetés híján nem is nagyon lesz miért. Azt beszéltük meg a manócskával, hogy jövő nyáron majd megint előfizetünk. Nekem mondjuk meló lesz akkor is, szóval nem tudom, mennyivel lesz több időm, mint mondjuk most, de majd meglátjuk.

Addig is elkezdem újra a Skyrimet egy ork sámánnal, biztos ami biztos.

2017. november 7., kedd

94. zen történet

– Neked miért van szükséged mesterre? – kérdezte egy vándorszerzetes az egyik tanítványtól.
– Ha a vizet fel akarod forralni, akkor szükséged van egy edényre, amely közvetít
a tűz és a víz között – hangzott a válasz.

2017. november 4., szombat

Edzésnapló 162.

A hétre igazából nincsen semmi lényeges kommentelnivalóm; óvatosan, de kitartóan haladok előre a vas és az izom útján. Az edzéstervem nekem tökéletesen megfelel, na nem azért, mert valóban tökéletes, hanem mert azt érzem, hogy mindent megedzek vele, amit kell, és éppen annyira, amennyire kell. Persze, ha teremben edzenék, tudnék még mit csinálni (például evezést gépen), de a körülményeimhez képest minden a lehető legoptimálisabb.

A melóm gondoskodik arról, hogy ne hízzak el túlságosan, a szöszi pedig gondoskodik az állóképességemről - mondjuk most a mátrai kiránduláson azért úgy éreztem, egy kis kondi még nem ártana, csak azzal meg az a baj, hogy azt vagy gyaloglással, vagy futással tudnám csak felépíteni, de ahhoz meg egyszerűen nincs elég időm sohasem.

Legalábbis arra biztosan nincsen, hogy fixen bevegyem az edzéstervembe még a kardiót is. Legfeljebb a kettlebellel tudnék még valamit kezdeni, de azt is mikor? Jól hangzik, hogy például mindennap toljak le pár száz lendítést, annak biztosan meglenne a hatása, de se időm, se energiám nem lenne ezt sokáig csinálni. Ha kurva fáradt vagyok éppen, így is elég kihívás megcsinálni még ezt az edzésemet is; én persze mindig megcsinálom, előbb halnék meg, mint hogy ne. Ha viszont tovább nehezítenék rajta, attól tartok, csak azt érném el vele, hogy még nehezebben állnék neki.

Legszívesebben sétálnék egy nagyot minden nap, de még azt sem tudom megtenni, csak néha. Az meg az állóképesség építéshez édeskevés. Ahhoz minimum kocogás kell, vagy valami erőember-gyakorlat (loaded carry, szánhúzás, ilyenek), de arra meg se rendes felszerelésem, se elég helyem nincsen.

Nem, egyelőre maradunk ennél az edzésnél, aztán majd csak kialakul a többi. Tudod: a tökéletes edzésterv, amit nem tudsz megcsinálni, nem ér annyit, mint a tökéletlen, amit viszont folyamatosan és kitartóan tudsz nyomatni. (Legalábbis én ezzel vigasztalom magam.)

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. november 2., csütörtök

Kalandok a Mátrában

A szöszi szabadságon van a héten, és erre föl felzúzott a kis színésznővel a Mátrába a nyaralójába, mert saját bevallása szerint minél kevesebb ember van körülötte, annál jobban érzi magát. A természet közelsége pedig a másik alap.

Igen, mondhatnám, hogy megtaláltam végre a lelki társamat, de nem akarok itt puncsolni, mert a szöszi azt nem szereti pedig dehogynem.

Na, elég az hozzá, hogy a szöszi egy gyenge pillanatában engem is meghívott hozzájuk, fel a vadonba, sőt azt mondta, hogy a kis vadonjárót is nagyon szívesen látja. Sajnos én elfelejtettem, hogy nem nálam van éppen a manócska szerdán, így végül egyedül mentem egy napra. De alig várom, hogy legközelebb a gyerekemet is vihessem magammal, mert imádta volna azt a helyet. Én is imádtam.

Kedden sötétben indultam, és szerdán sötétben jöttem haza, így az odavezető utat nagyon nem tudtam megnézni magamnak, de nagyjából olyan volt, mint nálam átjönni a hegyen, és természetesen azért a környék civilizáltabb volt valamennyivel, mint az én környékem; mondjuk azt a vadont, ahol én lakom, elég nehéz überelni egy méginkább vadonnal.

Szóval megnyugodtam, hogy a szöszi személyében azért mégsem egy nőnemű alaszkai aranyásóval hozott össze a sors, de akkor is lenyűgöző, hogy mennyire jól bírja a kis ribanc a zord körülményeket, a kegyetlen vadont, a vad természetet (beleértve az enyémet is), az emberi társadalom teljes hiányát, ÉS a hosszú, durva keféléseket.

Igazán nekem való nő, na.

A kis színésznővel is nagyon jól éreztem magam - mert persze éppen olyan, mint az anyja, csak kicsiben - tényleg csakis azt sajnáltam, hogy az én húsos kis kommandósom nem lehet velünk, nagyon jól érezte volna magát. Rengeteget mentünk, mondjuk ezt a helyet alaposan körbejárni ennyi idő alatt lehetetlen, legfeljebb a közvetlen környéket lehet; hordtuk a fát, és stikában felderítettük a szomszéd telkeket a kis színésznővel, és persze amikor csak kettesben voltunk a szöszivel, dugtunk mint a hormonzavaros tinédzserek.

Jó kis nap volt. Csak rövid.

Élményekben gazdagon (és csontszárazra ürült golyókkal) tértem haza, a saját vadonomba, átvettem a manócskát, és a hét hátralévő részében a színlelt munka és az intenzív gyerekezés fogja kitölteni a napjaim minden egyes percét. Meg persze a gyúrás.

Kívánhatnék én bármi többet annál, mint amit gyalult fatálcán nyújt nekem az élet? De most komolyan. Gazdagabb vagyok én egy császárnál is, bazdmeg.

2017. október 30., hétfő

Kalandok a vadonban 70.

Na, végre visszajött az áram. Tegnap délután elment bazdmeg, csak mert lengedezett odakint valami kis lepkefing szellő, aztán a jómunkásembereknek majdnem másfél napjába telt, mire nálam is rendesen helyreállították. Mondj, amit akarsz, hogy vadonjáró vagyok meg minden, de a víz meg a wifi most kivételesen eléggé hiányzott már. A többit megoldottam hosszabbítókkal, mert (többnyire) egy fázis azért üzemelt a háromból végig.

Nem mintha annyi tennivalóm lett volna a hétvégén. Szombaton amúgy is a szöszinél voltam egész nap - a szöszi az új csajom, bár a fene tudja mennyire, egyelőre; még azért van hova fokozni a viszonyunkat, de én azért már a csajomnak tekintem, mert egy öntelt, pofátlan vaddisznó vagyok. Majd szerdán találkozunk legközelebb, és akkor konfirmáltatom vele a státuszát, na. Egészen különleges a csaj egyébként, és ebből a kapcsolatból akár még nagy dolgok is születhetnek (bár több gyereket egyikünk sem akar), mindenesetre én egyelőre beérem annyival is, hogy ha együtt vagyunk, kúrunk mint a kutyák. Most szombaton is igyekeztem tisztességes úriemberhez és úrinőhöz méltó programot kitalálni, és felajánlottam egy közös kirándulást; merthogy előtte hiába ostromoltam a fránya kis ribancot, sehogy sem akart kötélnek állni. Erre én lelohasztottam azt a kötelet, és javasoltam a közös kirándulást: ő viszont közölte, hogy legyen inkább közös ülés.

Nem kellett nagyon könyörögnie. Úgyhogy a szombatunk főleg vízszintesben telt, és még azt is felajánlotta nekem, hogy aludjak nála - ez nekem nagyon sokat jelent, de mégis inkább hazajöttem. Én megérkeztem, az áram pedig elment, mert mi a fasznak is legyünk mindketten egyszerre otthon, ugye.

Pedig hétvégén dolgozni akartam egy kicsit, hogy a hét könnyebb legyen, de rá kellett jönnöm, hogy bármennyit dolgozzak is előre, semennyivel sem lesz könnyebb. Úgyhogy hagytam a francba. Még amúgy sem alakult ki rendesen, hogy hogyan is lesz ez az egész melóm, minek sürgölődni. Majd sürgölődhetek még eleget, érzem hogy lesz rá számos lehetőségem ennél a cégnél. Hajaj.

A nap kisütött, és ezt jó jelnek veszem, még úgy is, hogy a szél csak nem akar csitulni; amit lehetett, azt már eldöntött és szétfújt a kertben, de szerencsére még sem az őszi lehullott ágakat, sem az őszi lehullott leveleket nem szedtem össze. A füvet nézegetem, nézegetem, de szerintem idén már nem nyírom le, csak jövő márciusban.

Istenem, de messze is van az még. De legalább a szeptemberen meg az októberen túl vagyunk már, és érkezik a november, azzal pedig alámerülök én is a több hónapos éjszakába, a lélek sötét oldalára, a hidegbe, a hóba és a fagyba. Bár tavaly rájöttem, hogy igazából élvezem én azt is, úgyhogy ezúttal nincs bennem para. Tudod, a Kimméria-életérzés. Meg a Skyrim-életérzés.

Kint más dolgom nem is maradt már, legfeljebb a favágás, de az meg ráér menet közben is, rájöttem. Most aztán tényleg kíváncsi leszek, hogy elég lesz-e a fám ebben a szezonban, mondjuk az is igaz, hogy a meló miatt nem leszek annyit otthon, meg legfeljebb néha bekéredzkedek a szöszihez, hátha hajlandó fűteni rám, ha már enni nem ad (legfeljebb gyömbért, meg más afrodiziákumokat, bár a fasz se tudja, minek).

Szóval igazából teljesen rendben vagyok, persze éreztem én, hogy így lesz, mégha néha nyomingerkedtem is. Harcos vagyok, akárhogyan nézzem is, és egy harcosnak az a lételeme, hogy harcoljon. Hogy megküzdjön mindenért, amit elér, mert csak attól érzi azt, hogy amit véghezvitt, az valódi.

Úgyhogy hálát adok minden lehetőségért, amikor küzdhetek valamiért; engem valójában ez tesz a legboldogabbá.

2017. október 28., szombat

Edzésnapló 161.

Na testvérem, ezen a héten sok kommentem nincsen. Sokat dolgozom, ezért örülök, ha rendesen le tudom tolni az edzéseimet, nagyon agyalni rajta nincs se időm, se energiám. Mondjuk éppen nem is kell, mert minden oké. A haskerék bejön, a guggolásban és a deadliftben szépen megyek fölfelé, a hátam meg látványosan vaskosodik a sok húzódzkodástól. Most a következő lépés tényleg már csak az, hogy eljussak végre a kettlebell-vérfarkashoz, aki csekkolja a technikámat. Aztán meg kitalálom, hogy merre meddig tovább.

Kicsit kerülgetett a nátha már megint, de a kurva anyját, én meg nem adom magam neki. Most  hétvégén tudok pihenni, hétfőre rendben is leszek teljesen. Az edzésem nem látja kárát, és az a lényeg. Egyébként tudom, mi a bajom, ez még a munkához adaptálódás időszaka, de úgyis én vagyok az erősebb. Mindig én vagyok az erősebb, hogy baszná meg már az ég.

Mindennapi reggeli nyújtás: nyújtózkodás, lógaszkodás, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
conventional deadlift kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. október 24., kedd

Búcsú a komfortzonától

Most jön az a rész, amikor végiggondolom, hogy ugyan mi mindent is kezdhettem volna magammal az elmúlt hónapokban ahelyett, hogy itt szívjak szerződésekkel, meg kórházakkal, meg a hosszú utazásokkal és az időnkénti alkalmi seggfejekkel; de akárhányadszorra futok is neki, az a nagy büdös helyzet, hogy mindig ugyanarra jutok: valójában nem volt más.

Nekem menni kell előre és küzdeni, mert az a jó nekem, bármennyit nyávogjak is közben. Ehhez képest minden más csak megalkuvás lenne, beleülni a húgymeleg állóvízbe, és ott lebegni, mint valami véglény. Igen, van ilyen lehetőség is, mindig van. Én is láttam. Megtehettem volna, hogy élek vele, és akartam is, talán, de végül mégsem tettem, mert...

Na, erről a mert-ről igazából fogalmam sincs, csak sejtéseim vannak. Van bennem (fölöttem, körülöttem?) valami (valaki?) ami nem hagyja, hogy nyugiban legyek, a kurva életbe. És igen, tudom, hogy végtelenül hálásnak kell lennem ennek a valaminek, mert nélküle már talán nem is élnék. Vagy ha élnék is, sokkal szarabbul. Nem dolgoznék ennyit, nem is lenne ennyi pénzem, és nem is edzenék ennyit, sőt nem is dugnék ennyit. Unalmas, egyhangú és értelmetlen lenne az életem. Én magam pedig nem érnék egy kalap szart se.

Én nem vagyok az az ember, akinek hivatástudata van. Én nem vagyok az az ember, aki örömmel veti magát ebbe a világba. Én nem vagyok az az ember, aki könnyen el tud varázsolódni. Én mindig kívülálló leszek, mindig inkább szemlélődni fogok, mindig inkább passzívan befogadok és aztán elmélkedek, mintsem hogy csak úgy éljek bele a vakvilágba. Ez van, és ez már nem fog változni; nem is baj.

De ott van az én titkos erőm, ami néha kirángat a passzivitásomból, kirángat a finom puha, meleg kis ágyamból, és odabasz a hideg, kemény padlóra, és kényszerít, hogy álljak föl, és küzdjek. És ahogyan telnek az évek, egyre ritkábban kell már engem kirángatni; már érzem előre, hogy mikor jött el újra az ideje egy kis küzdelemnek, egy kis gyűrődésnek, egy kis szenvedésnek. Már érzem, és egyre könnyebben megy a felkászálódás. Egyre könnyebben megy az erőgyűjtés, és egyre könnyebben megy a küzdelem is: mert egyre és egyre erősebb vagyok.

Na. Mi a faszom, igaz? Még a végén lesz is belőlem valami. Hát hajrá, emelj fel és bassz neki a földnek, hadd szóljon, élet. Úgyis fölállok.

Mindig fölállok.


2017. október 21., szombat

Edzésnapló 160.

Greasing the groove baby, greasing the groove.

A saját kezembe vettem a sorsomat, és megbeszéltem egy kettlebell-oktató haverommal, hogy alaposan kezelésbe vesz, és átnézzük, mi is lehet a baj a deadliftemmel és a guggolásommal. Őszintén remélem, hogy van mit csiszolni a gyakorlataimon, mert ha nem, akkor nem a kivitelezésem, hanem én vagyok a szar.

Kivettem a jumping jack-eket a reggeli nyújtásomból, mert ugyan bemelegíteni jó dolog, de te is tudod, hogy sok értelme nincs azon kívül, hogy... hát, hogy ugrabugrálok kicsit, azt meg akkor inkább zenére már, nem? De.

Az egykezes evezés helyett a héten inkább inverz evezést csináltam, és azt érzem, ez jobban megmozgatott, mint az egykezes, kettlebelles verzió. Azt a gyakorlatot valahogy nem érzem. Persze lehet, hogy egyszerűen csak nagyobb súllyal kéne csinálnom, vagy több ismétléssel, de most úgy vagyok vele, hogy amiből csak lehet, én kétkezes verziót választok. És mivel a döntött törzsű evezést rühellem, így maradt az inverz verzió (ezt most gyorsan mondd el hangosan egymás után ötször).

Van egy új, édes kis szöszi gains goblinom, remélem nem fog sok időt és energiát elvenni az edzéstől a kis nyomorult. Tudod az alapszabályt: minden nő gains goblin. Na de majd én éber leszek. Egyébként is még nem komoly a dolog, és lehet, hogy annyira sosem lesz az, de az ember figyelme sosem lankadhat, a kurva életbe.

Mindennapi reggeli nyújtás: nyújtózkodás, lógaszkodás, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
conventional deadlift kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. október 18., szerda

Real life IS Tinder

Az egyik fórumon olvastam. Valaki arról panaszkodott, hogy milyen nehéz a Tinderen slayer*-nek lenni, ami igazságtalanság szerinte, hiszen bezzeg a való életben... erre valaki leugatta, hogy ezzel hiába áltatja magát, mert mostanra - igen, mostanra - már a való élet is éppen olyan lett, mint a Tinder.

Először persze magamban tiltakoztam, hülyeségnek gondoltam a koncepciót, de aztán minél jobban belegondoltam, annál inkább azt éreztem, hogy ebben bizony lehet valami. Nem volt ez mindig így, ez egészen biztos, de már egy ideje így van.

És hogy miért van így? Hát, először is azért, mert itt is a külső számít elsősorban. És mielőtt még tiltakoznál, hogy d-de a belső értékek, hadd hívjam fel a figyelmedet arra, hogy a belső értékeid - vagy azoknak a hiánya - bizony kurvára meglátszik a külsődön is. Minden esetben. Ha nem is feltétlenül a ruháidon, de az alakodon, a tartásodon már igen, na meg a tekinteteden, azon, ahogyan beszélsz, ahogyan viselkedsz, és ahogyan az emberekkel bánsz - ez mind a külső. Nem a smink, a drága cuccok, meg feltétlenül a stílus - ami lehet vagy saját, vagy fölvett - hanem a valódi személyiséged, ami igenis meglátszik rajtad a való életben éppen úgy, mint egy fényképen. Az, hogy ez a kép mozgó, vagy álló, alig számít valamit.

A külső számít elsősorban, ez az első szabály. Tegyél a külsődért.

Aztán a férfi-nő dinamika: ez is kurvára ugyanaz. Férfiként: lépj először, nyiss magabiztosan, intelligensen, humorral, legyen nálad elég pénz, nőként pedig... hát, neki kurvára nem kell semmit sem nyújtania, vagy bizonyítania, csak annyi a dolga, hogy válogat a sorban állók között. Ismered az idevágó képletet: minden nőt minden adott pillanatban legalább három csávó meg akar dugni. Lehet ronda, lehet dagadt, lehet ostoba, lehet egy seggfej; akkor is. A Tinderen ez a szám a háromnak jóval a többszöröse, de ez csak matek, a lényegen nem változtat.

A lényeg pedig a második szabály: az, hogy a nő az, aki kell, és a pasi az, akinek kell.

Ha megvolt a nyitás, kurva gyorsan el kell jutni a randi lebeszélésig, na meg a szexig - na nem feltétlenül a gyakorlatban, hanem a beszélgetésben. A Tinderen alapszabály, hogy kábé a harmadik üzenetváltás már a konkrét randiról kell, hogy szóljon, ha ennél többet írogatsz másról, a csaj el fog tűnni, vagy ami még rosszabb, haverként fog veled tovább csevegni. Friendzone, ez az angol kifejezés, és azt jelenti, hogy egy nő bepakolta a csávót a "nem férfi" kategóriába. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha végig megtartod a férfiszerepet, és amint megérzed, hogy a csaj nem pálya, lépsz. Te lépsz, és nem a csajjal lépteted le magad. Ez megint csak ugyanaz online, és ugyanaz az életben.

Ha lebeszéltétek a randit, akkor olaj. Kurvára nem kell jópofizni és beszélgetni, arra valók a haverok meg a barátok. Nem csetelgetsz, nem telefonálgatsz, nem nyomulsz a csajra, nem lihegsz utána, mert van a nők döntő többségének egy lényeges lelki vonása: amint észreveszik, hogy hatalmuk van fölötted bármi módon is, amint észreveszik, hogy befolyásolni tudnak, azonnal megszűnsz férfi lenni a szemükben, és ki fognak használni, át fognak kúrni, mint szart a palánkon. Ne legyél olyan, mint a szar a palánkon.

A legnehezebb dolog - és ezt saját tapasztalatból mondom - észrevenni azt, ha egy csaj nem pálya, és férfimód távozni a szituációból. Az ember hajlamos még húzni a dolgot, agyalni, latolgatni, taktikázni, játszmázni, esetleg könyörögni is, de az aztán a végső koporsószög. Sosem könyörgünk egy nőnek. Sosem kérünk tőle semmit. Sosem próbáljuk meg meggyőzni. Sosem próbáljuk meg rábeszélni bármire.

A nő csak akkor működik jól, ha a saját akaratából csinálja, amit csinál. Vagyis ha azt hiszi, hogy a saját akaratából csinálja, amit csinál.

Mert manipulálni persze lehet, sőt, kötelező, a nők is nagy manipulátorok, de ezt is férfiként kell csinálni. Ha kell, legyél úriember, ha kell, kapd elő a faszod és vágd pofán vele. Szintén saját, friss példa - annyira friss, hogy mai: kurvára nem fogod mindig eltalálni, hogy az adott helyzetben melyik a jobb módszer, de tapasztalatot, azt mondják, sosem lehet eleget gyűjteni.

Ha pedig ott vagy a randin, nos - innentől fogva a Tinder is dettó ugyanaz, nem? Hiszen ott is az a cél, hogy randizzál. Látod? Részemről a dolog ezzel bizonyítva van. A különbségek technikaiak, és egyáltalán nem lényegesek.

Azt pedig, hogy a randin hogyan viselkedj, és a továbbiakban mi a helyes módszer a csajozásra férfiként, azt én most le nem írom, mert erről regényt lehetne - és kéne - írni; én viszont csak azt akartam végigvezetni, hogy miért érzem azt, hogy a való élet és a Tinder kurvára megegyeznek.

Q.E.D., motherfuckers.

*Slayer: olyan férfi, aki sorra kúrja a jobbnál-jobb nőket.

2017. október 14., szombat

Edzésnapló 159.

Valószínűleg azért döglesztett ki engem annyira az a múltkori edzéstervem, mert éppen lappangott bennem valami; pár napig szipogtam is kicsit, de ne izgulj, már jól is vagyok, és technikailag nem is voltam beteg. Viszont amit észrevettem, hogy az edzésben már akkor megérzem, hogy nem stimmel valami velem, amikor még egyáltalán nincsenek is tüneteim. Viszont, mivel nincsenek tüneteim, ezért kurvára fogalmam sincs, hogy miért nem megy úgy az edzés, ahogyan kellene, és ettől meg ingerült leszek.

Hát, van egy lelkivilágom, ugye?

Mindegy, a lényeg hogy jól vagyok, és ez a mostani edzésterv kevésbé gyilkol, mint az előző, viszont azt érzem, hogy fejlődni meg fogok tudni vele. Ugye most éppen megint egy olyan szakaszban vagyok, hogy nem fáj semmim, úgyhogy szépen lassan emelem a súlyokat addig, ameddig. Vannak halvány elképzeléseim, hogy hol állok majd meg, de egyelőre tudjam elkezdeni a folyamatos fejlődési szakaszt. Igazából ez csak a guggolásra meg a deadliftre vonatkozik, a többi gyakorlaton nem stresszelek, meg azok teljesen jól is mennek.

A hájaimmal sem lesz gond, mert bár még csak az első munkahéten vagyok túl, máris jelentősen kevesebb időm és alkalmam van enni, úgyhogy a munkám kiválóan meg fogja oldani, hogy leadjam azt a pár kilócskát, amit sokallok magamon.

A mostani edzésterv bejön. Olyan grease the groove érzése van, vagyis nem dögleszt ki teljesen, viszont érzem hogy hat, mind az erőre, mind az izomnövekedésre. A reggeli nyújtásokat még nem tudom mindennap megcsinálni, de ezen nem is aggódom, mert ha kettő kimarad mondjuk, akkor is megcsináltam egy héten ötöt, érted. De nyilván az a célom, hogy minden reggel ezzel indítsak.

A többit meg majd figyelem, miközben emelem a súlyokat, gecc.

Mindennapi reggeli nyújtás: nyújtózkodás, lógaszkodás, 60 jumping jack, 5 haskerék, nyak, konyok, csukló, vall, 5 haskerék, terd, boka, vádli, törzsforgatások, 5 haskerék, torzsnyújtás állva, 5 haskerék, hatgorbites, homoritas, tamadoallas, cossack, combnyujtas, spárga, híd, törzsnyujtas ulve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg, 6 ismétlések)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg, 6 ismétlések)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles) és egykezes evezés kettlebellel (24 kg, 6/6 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (30 kg 6 ismétlés, 30 kg 6 ismétlés, 40 kg 6 ismétlés, 40 kg 6 ismétlés)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2017. október 12., csütörtök

93. zen történet

– Mester, mikor nyerem el a megvilágosodott állapotot? – kérdezte egyszer egy tanítvány.
– Amikor majd látsz – felelte a mester.
– Mit kell látnom?
– Fákat, virágokat, a holdat és a csillagokat.
– De hát ezeket mindennap látom.
– Nem. Amiket látsz, azok papír fák, papír virágok, papír hold és papír csillagok. Mert nem a valóságban élsz, hanem a szavaidban és a gondolataidban.
Kis hallgatás után még hozzátette:
– Sajnos, papír életet élsz, és a halálod is csak papír halál lesz.

2017. október 9., hétfő

Egy kis nyári nosztalgia...

...na nem ezé a nyáré, mert azon még nincs mit nosztalgiázni, hanem az én csodálatos, feledhetetlen balatoni nyaralásaimé. Azokon aztán van mit.

Most szombaton üldögéltünk a manócskával a kocsimban, a tapolcai Lidl előtt, és ráérősen jégkrémet majszoltunk. Én pedig arra gondoltam, hogy tizenéves koromban, amikor nap mint nap erre bringáztam fiatalon, naivan, gondtalanul és végtelen álmodozásba merülve (ami egyébként valamennyire még mindig eltart most is, és remélem eltart még egy darabig, mondjuk ameddig élek) soha még csak nem is gondoltam volna arra, hogy egyszer a fiammal fogok itt üldögélni.

Az én ügyes, okos, nagytestű kisfiammal. (Vagy kistestű nagyfiammal?) Együtt üldögéltünk ott, ettük a jégkrémet, és én végtelenül boldog voltam. Mert most már a kis vadonjáró is része az én balatoni nyaralásaimnak, most már ő is ott van velem, és ha nagyobb lesz, még ennél is többet járunk majd arra a vidékre kalandozni.

A hétvégén régi barátaimmal találkoztunk - tulajdonképpen a legrégebbi barátaimmal - kibéreltünk egy apartmant Köveskálon, és kirándultunk (voltunk Salföldön, és végre eljutottam a tapolcai tavasbarlangba is), főztünk (isteni lett a bográcsos paprikáskrumplim, pedig majdnem teljesen részegen főztem), meg elvoltunk, mint a befőtt. Tudod, ezek azok az emberek, akikkel máris végtelen sok felejthetetlen közös élményem volt, és valahányszor találkozunk, erre mindig csak ráteszünk egy-egy újabb lapáttal. Nagyon király dolog ez, főleg nekem, aki egyébként nem vagyok sokat emberek között, nem is nagyon szeretek, de velük bármennyit együtt tudok lenni.

Meg is beszéltük, hogy mindannyian azt éreztük, hogy nagyon jó volt ez a hétvége, csak kevés. De szerencsére még mindig átkozottul fiatalok vagyok, és még nagyon de nagyon sok alkalmunk lesz találkozni és együtt lenni. Hát legyen így, mert ahogyan mondják, amikor az ember öregszik, egyre inkább szüksége van azokra az emberekre, akiket fiatal kora óta ismer. Ők segítenek fiatalnak maradni, és sokig élni. Ők; meg persze a szép emlékek. Én szerencsés ember vagyok, mert nagyon sok szép emlékem van, és éppen elég barátom.

Nem tudom, hogy ez a régi kedvencem miért jutott eszembe, de valamiért azt érzem, ide kívánkozik:


2017. október 6., péntek

Edzésnapló 158.

Na, jó ez az edzés, csak beszarok tőle, és már előre érzékelem, hogy ha elkezdek melózni, visszább kell vennem az intenzitásból, viszont a súlyokat meg emelnem kell, mert ez a munka, amit tolni fogok, egy fenyegető kigyúrt erőgépet igényel.

Úgyhogy a következőket fogom eszközölni: a has megy a reggeli bemelegítéshez, mert oda jobban illik. Kint haskerekezni elég macera, ráadásul nem igazán megy jól együtt a nehéz súlyok emelgetésével. A héten igazából már így is toltam, és okésnak tűnik; innentől akkor minden nap hasaznék, ami egyáltalán nem árt meg nekem.

Így viszont három gyakorlat kiesik az edzéstervből, ami meg azért nem baj, mert a nagy gyakorlatokat inkább magukban tolom, és akkor emelhetek a használt súlyokon nyugodt szívvel. A kiegészítő gyakorlatok továbbra is mehetnek szuperszettben, meg például a fekvenyomás is, mert abban már elég erős vagyok, és nem akarom növelni a súlyt.

A sétáló kitöréssel vagyok még bajban, mert bár sokáig alapgyakorlatnak tartottam, most hogy hetente kétszer guggolok és egyszer deadliftezek, inkább becserélném egy harmadik húzódzkodásra. Úgy érzem, hogy a bicepszem és a hátam elbírna még egy kis edzést, a lábamnak viszont elégnek kéne lennie a heti két guggolásnak, és az egy deadliftnek. A kitörést kiváló gyakorlatnak tartom, ami jól megy seggre és lábra, de ha nagy súllyal fogok újra deadliftezni meg guggolni, szerintem nem lesz rá akkora szükség. Ráadásul nem is lehet nagy súllyal csinálni, és télen elég szar lenne a hóban meg a jégen lépkedni. (És szuperszettben beszarás, hogy milyen nehéz, alig kapok utána levegőt.)

Ezzel most persze megint variálni fogok majd a gyakorlatok sorrendjén, de éppen ezektől az apróságoktól olyan gyönyörű az élet. Elkezdtem este edzeni, hogy szokjam az új ritmust; azért remélem, hogy a home office napokon néha fogok tudni edzeni napközben is.

Mindennapi reggeli nyújtás: nyújtózkodás, lógaszkodás, 60 jumping jack, 5 haskerék, nyak, konyok, csukló, vall, 5 haskerék, terd, boka, vádli, törzsforgatások, 5 haskerék, torzsnyújtás állva, 5 haskerék, hatgorbites, homoritas, tamadoallas, cossack, combnyujtas, spárga, híd, törzsnyujtas ulve

1. edzésnap
(minden páros gyakorlatból szuperszettben 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
vállból nyomás kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)

2. edzésnap
(minden páros gyakorlatból szuperszettben 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles) és egykezes evezés kettlebellel (24 kg, 6/6 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 6 ismétlések) és sétáló kitörés kétkezes rúddal, Zercher-tartásban (30 kg, 6/6 lépések)
bicepsz állva kétkezes súlyzóval (30 kg, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden páros gyakorlatból szuperszettben 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles) és húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 6 ismétlések) és conventional deadlift kétkezes rúddal (60 kg, 6 ismétlések)

2017. október 3., kedd

Belecsapok a lecsóba

Ma megkeresett az új - illetve jövőbeni, mert ugye csak jövő héttől kezdek - melóhelyemről a jövőbeni kollégám nagy lelkesen, hogy akkor jövő héten ugye már gördítjük a szekeret ezerrel?! A kétségbeesett emberek lelkesedésével igyekezett meggyőzni, hogy minél előbb kezdek gürizni, annál jobb lesz nekem is. Átlátok én persze a szitán, ő a maga helyzetén akar könnyíteni, de engem aztán nem zavar, azért megyek oda dolgozni, hogy... hát, hogy dolgozzak. Elég jól meg fognak fizetni, ha azt kérnék, hogy öljek meg valakit, és tüntessem el a holttestét, még az sem lenne túl nagy kérés ezért a pénzért. Havonta.

Persze tulajdonképpen efféle melót végzek én, de szerencsére csak képletes értelemben.

Szóval jövő hétfőn kezdek, és ezzel vége magányos egyéni vállalkozói korszakomnak. Nem akarom túldramatizálni ezt az egészet, de mindent egybevéve átkozottul jól éreztem magamat itthon. Sok kellemes emlékem fog maradni erről az időszakról, az biztos, és hát valójában nincsen vége semminek sem, az életem ugyanaz marad, csak kicsit kevesebbet fogok gépezni és a tökömet vakarászni, bár még mindig magabiztosan állítom, hogy egyetlen olyan napom nem volt ebben a nyolc - te jó kurva élet, nyolc! - hónapban, amikor tényleg ne csináltam volna semmit egész nap, pedig sem mániákus, sem hiperaktív, sem kényszeres pótcselekvő nem vagyok. Egyszerűen csak az élet az minden nap van, és az életet azt nem lehet félretenni; főleg ha edzek, meg gyerekezek, meg intézem a háztartásomat, a kertemet, meg ilyenek. Meg blogolok is. (Meg hetvenes szintig vittem már az ork harcosomat, Brutálist, a WoW-ban.)

Igen, az időmet szigorúbban kell beosztanom most, de ez sosem okozott gondot, vagy kihívást. Edzeni valószínűleg esténként fogok, miután a manócskát hazavittem az anyjához, olyankor legalább már csak edzés/fürdés/alvás van, és nem esik szét az estém, legfeljebb adminisztrálok még egy keveset, aztán lefekszem időben. A reggeli tornámra kíváncsi leszek, de nehogy már ne legyen erre tizenöt percem minden nap, a kurva istenit.

Visszatérve az előbbi gondolatmenetemhez, ennek a nyolc hónapnak a nagy tanulsága az volt nekem - és ezt már leírtam egyszer - hogy nem akarok másképpen élni, mint eddig. Nem történt velem semmilyen, az életemet alapjában felforgató, világrengető dolog, amitől megváltoztak volna a körülményeim, vagy akár én magam. A lehetőség megvolt, hosszú hónapokig, és mégsem történt meg. Ami pedig fontos ebből, az az, hogy nekem sem volt igényem rá, hogy történjen bármi. Mert alapvetően jól érzem magam a bőrömben, és az életemben, és nem csak olyan húgymelegen jól, érted, hanem tényleg nagyon jól. Régebben sokszor elképzeltem, mihez kezdenék, ha annyi szabadidőm lenne, mint amennyi most hónapokig volt - a kísérlet megtörtént, és az eredményeket publikáltam. Meg is nyugodtam efelől, többet már ez a dolog sem fog piszkálni.

Úgyhogy nyugodt lélekkel térek vissza melózni - és a WoW előfizetésemet is egyelőre megtartom.

2017. szeptember 30., szombat

Edzésnapló 157.

Egyelőre jól bírom a mindennapi reggeli tornát, kiválóan össze lehet kötni a WoW-ban a napi küldik reggeli végrehajtásával.

Meg azért is könnyebb így, mert a gyúrással is gyorsabban megvagyok, és persze már most érzem, hogy a mindennapi nyújtás jó dolog nekem. Nem olyan nagy dolog reggelente erre 15 percet szánni, na. Összekapja az embert mindjárt a nap elején, és az mindig hasznos.

Az edzés is bejön így, de mint írtam ez most komoly támadás az állóképességemnek, ami ezek szerint kell is. A gyakorlatok sorrendje egyelőre jó lesz így, aztán majd ahogyan emelem a súlyokat kiderül, hogy mi nem megy együtt.

Most az a szakasz jön, hogy egyre nagyobb súlyokkal dolgozom, illetve ahol meg nem akarok súlyt növelni, ott egyre több ismétléssel.

A haskerék egy jó gyakorlat, sokkal keményebb és erősebb tőle a hasam, és még csak az elején vagyok. Jó vétel volt, na.

A bicepszezésben a kétkezes rúdra váltottam, mert... mert nem is tudom, miért. Kicsit gyorsabb így, hogy nem kell külön mindkét kézzel végrehajtanom a gyakorlatot, meg talán jobban odabasz, mert mégiscsak nagyobb súllyal edzek. De leginkább azért váltottam erre, mert megtehetem.

Tricepszben meg a régi kedvencemet, a szűken nyomást vettem elő: itt is ugye nagyobb a súly, mint az előző tricepszgyakorlatnál volt, egyből mindkét kézzel csinálom, meg ezzel a gyakorlattal is kevesebb a macera, mint a fej mögé engedéssel.

A derekam szépen javul, úgyhogy lassan jöhetnek guggolásban és deadliftben is a nagyobb súlyok, persze csak szépen óvatosan.

Mindennapi reggeli nyújtás: nyújtózkodás, lógaszkodás, 60 jumping jack, nyak, konyok, csukló, vall, terd, boka, vádli, törzsforgatások, torzsdontesek, bokafogas, hatgorbites, homoritas, tamadoallas, cossack, combnyujtas, tgu, spárga, híd, nyujtas ulve, fekve térd homlokhoz

1. edzésnap
(minden páros gyakorlatból szuperszettben 4 sorozat, 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)
vállból nyomás kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
haskerék (4 x 10 ismétlés térdelésből) és oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések)

2. edzésnap
(minden páros gyakorlatból szuperszettben 4 sorozat, 3 percenként kezdve)
fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismetles, 100 kg 6 ismetles, 110 kg 6 ismetles, 120 kg 6 ismetles) és egykezes evezés kettlebellel (24 kg, 6/6 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 6 ismétlések) és sétáló kitörés kétkezes rúddal, Zercher-tartásban (30 kg, 6/6 lépések)
haskerék (4 x 10 ismétlés térdelésből) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (30 kg, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden páros gyakorlatból szuperszettben 4 sorozat, 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések) és mellre vétel és nyomás kettlebellel (16 kg 6/6 ismetles, 24 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles, 32 kg 6/6 ismetles)
húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések) és szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 6 ismétlések)
haskerék (4 x 10 ismétlés térdelésből) és conventional deadlift kétkezes rúddal (50 kg, 6 ismétlések)