...legalábbis egy jó időre biztosan. Mivel nekem nagyon elkezdődött a meló, a manócskának meg nagyon történik a suli - ráadásul már a felsőbb évfolyam - ezért úgy döntöttünk, hogy egy időre felfüggesztjük az előfizetésünket. Amúgy sem nagyon WoW-oztunk már az utóbbi hónapokban, ez csak nyáron volt buli, meg úgy, hogy nem volt munkám, és így tudtam egész nap tolni, DE még így sem tudtam valójában egész nap tolni, mert mint már írtam többször is régebben, az én életem már nem olyan, hogy ezt megtehessem.
(Ezt persze nem panaszképpen mondom, bármennyire is jó érzés volt csukafejest ugrani a WoW képzeletbeli világába.)
De a helyzet az, hogy végeredményben ez akkor is egy játék. Méghozzá egy olyan játék, amelyik direkt úgy lett kitalálva, hogy az ember a lehető legtöbb időt eltölthesse vele. Time sink, így hívják ezt angolul. Igazság szerint bármennyire tetsszen is a WoW, mindig is úgy voltam vele, hogy tudtam jól: én ezt a játékot a büdös életben nem fogom tudni teljesen kihasználni, vagy kijátszani. Nekem már a Skyrim is elképesztően durva volt, de az a játék mégis véges a maga módján; a WoW viszont végtelen. És nem csak úgy végtelen, hogy ismételgetheted a végtelenségig ugyanazokat a dolgokat és küldetéseket, mint a Skyrimben, hanem folyamatosan változik, szinte minden nap tol valami izgalmas újdonságot a pofádba, hogy nesze itt van, zabáld!
Hamar megcsömörlök én ettől, na. Én imádnám, ha ennek a játéknak lenne egy kisebb, offline, single player verziója, mert nekem ez a WoW jelen formájában ijesztően nagy, bonyolult, és sok. Bele se merek gondolni mennyi idő, pénz és energia kell ahhoz, hogy valaki a top játékosok között lehessen, de azt biztosan tudom, hogy én erre sohasem lennék képes, fizikailag és lelkileg sem.
Arról nem is beszélve, hogy én képtelen vagyok annyira komolyan venni ezt az egészet, mint a "kemény mag". Márpedig velük vagyunk a játékban, és én is meg a kis vadonjáró is érezzük, hogy ezekhez édeskevesek vagyunk. Addig jó, amíg csak ketten nyomulunk, na de ha odajön még valami NEET faszjancsika, akkor lőttek a szórakozásunknak. Mert ezek nem szórakoznak, ezek a játékot vérkomolyan veszik. Ami mennyire egy végtelenül ostoba, autista dolog már. És mégis ezekkel van tele az összes szerver.
Egy igazán casual player olyan, vagy legalábbis olyannak kéne lennie, mint egy jó értelemben vett amatőr sportolónak. Aki a mozgás öröméért csinálja, nem a mindenáron győzelemért. Viszont én azt látom, hogy a WoW tele van lelkileg sérült emberekkel, akik ezen a módon élik ki mindazt, amit a való életben nem tudnak vagy nem mernek.
És hát ebben nem sok öröm van sem nekem, sem a gyerekemnek, érthető módon, mert mind a kettőnknek ott van a való élet is, ahol küzdhetünk és győzelmeket arathatunk. Mi mindig is kívülállók voltunk, mindig is kívülállók leszünk ebben a játékban, mert egész egyszerűen sosem leszünk annyira oda érte, hogy minden mást feladjunk emiatt, mint ahogyan a hardcore gémerek teszik; ami viszont számomra szimplán csak szomorú, és nem csodálatraméltó.
(Képzeld el, ha mindezt az időt és energiát valami értelmes tevékenységbe fektetnék. Mondjuk a gyúrásba. Te jó isten.)
Persze tudtam jól, hogy ez az MMORPG világ ilyen, és nem is sajnálom azt a pár hónapot, amikor szinte mindennap játszottam; a játékot nem is fogom letörölni, szimplán csak nem fogok vele játszani, és hát előfizetés híján nem is nagyon lesz miért. Azt beszéltük meg a manócskával, hogy jövő nyáron majd megint előfizetünk. Nekem mondjuk meló lesz akkor is, szóval nem tudom, mennyivel lesz több időm, mint mondjuk most, de majd meglátjuk.
Addig is elkezdem újra a Skyrimet egy ork sámánnal, biztos ami biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése