Sajnos mára a legeslegutolsó szemig elolvadt minden, pedig az én kertem így is tovább tartogatta a havat, mint az ország összes többi része, legalábbis nekem így tűnt.
Most meg ahogyan nézem az időjárás-előrejelzést nem is lesz hó meg jég, csak januárban... és ez azért szemétség, mert éppen elkezdem kedvelni a telet, erre vége is lesz, és jön ez a szürke, szar semmilyen idő, amit a legjobban utálok. Jó persze, örülhetnék annak hogy nincs annyira hideg, és nem fagy el a bojlerem, meg nem kell annyit fűteni, meg ilyenek... de a kedvem ilyenkor akkor is szar.
Azon kapom magam, hogy nyominger leszek, aztán csak remetéskedek itthon. Most hétvégén is ez volt, pedig nem is volt nálam a manócska, és nekem mégsem volt kedvem semmihez, még kimozdulni se. Borzalmas. Lehet szoliznom kéne, az feldobna egy kicsit. Vagy elhúzni valahová a trópusokra, és maláj kurvákkal fajtalankodni... de hogyan is mennék, amikor még a házból sem dugom ki az orromat? Nyjö.
De legalább a gyúrás megvan, és jól megy, mert ha az sem lenne, csak feküdnék egész nap, az tuti. Látod mit tesz velem a nap hiánya? Komolyan olyan vagyok, mint valami ősöreg druida, aki a természet ritmusa szerint tud már csak létezni, és télen teljesen belassul, meg elkomorodik. Sőt, nem is druida, hanem ent. Ilyenkor legszívesebben gyökeret eresztenék, és álmodnék tavaszig a vastag kérgem melegében...
De nem vagyok sem ent, sem druida, úgyhogy összekapom magam, és nekiindulok. Tudod, néha a meló miatt muszáj kimozdulnom, és muszáj emberek közé mennem; aztán néha még élvezem is. Remélem, ma is így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése