Így érzem most magam; a felszínre érkezés borzongató boldogsága már elmúlt, és már tudom, hogy legalább annyi fájdalom és szomorúság is van ebben a dologban, ami most történt velem, mint amennyi öröm és megkönnyebbülés, de akkor is így élem meg - mintha végre egy tehertől szabadultam volna meg.
Sajnálom azt a másikat, és sajnálom magamat is, de azt érzem, hogy jól van ez így. Vagyis jól lesz majd egyszer. Próbálkoztam, és az mindig jó, az mindig helyes, még akkor is, ha nem jön össze végül. Tudod, van még bennem bőven annyi, hogy abba pár kudarc is belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése