Ma megkeresett az új - illetve jövőbeni, mert ugye csak jövő héttől kezdek - melóhelyemről a jövőbeni kollégám nagy lelkesen, hogy akkor jövő héten ugye már gördítjük a szekeret ezerrel?! A kétségbeesett emberek lelkesedésével igyekezett meggyőzni, hogy minél előbb kezdek gürizni, annál jobb lesz nekem is. Átlátok én persze a szitán, ő a maga helyzetén akar könnyíteni, de engem aztán nem zavar, azért megyek oda dolgozni, hogy... hát, hogy dolgozzak. Elég jól meg fognak fizetni, ha azt kérnék, hogy öljek meg valakit, és tüntessem el a holttestét, még az sem lenne túl nagy kérés ezért a pénzért. Havonta.
Persze tulajdonképpen efféle melót végzek én, de szerencsére csak képletes értelemben.
Szóval jövő hétfőn kezdek, és ezzel vége magányos egyéni vállalkozói korszakomnak. Nem akarom túldramatizálni ezt az egészet, de mindent egybevéve átkozottul jól éreztem magamat itthon. Sok kellemes emlékem fog maradni erről az időszakról, az biztos, és hát valójában nincsen vége semminek sem, az életem ugyanaz marad, csak kicsit kevesebbet fogok gépezni és a tökömet vakarászni, bár még mindig magabiztosan állítom, hogy egyetlen olyan napom nem volt ebben a nyolc - te jó kurva élet, nyolc! - hónapban, amikor tényleg ne csináltam volna semmit egész nap, pedig sem mániákus, sem hiperaktív, sem kényszeres pótcselekvő nem vagyok. Egyszerűen csak az élet az minden nap van, és az életet azt nem lehet félretenni; főleg ha edzek, meg gyerekezek, meg intézem a háztartásomat, a kertemet, meg ilyenek. Meg blogolok is. (Meg hetvenes szintig vittem már az ork harcosomat, Brutálist, a WoW-ban.)
Igen, az időmet szigorúbban kell beosztanom most, de ez sosem okozott gondot, vagy kihívást. Edzeni valószínűleg esténként fogok, miután a manócskát hazavittem az anyjához, olyankor legalább már csak edzés/fürdés/alvás van, és nem esik szét az estém, legfeljebb adminisztrálok még egy keveset, aztán lefekszem időben. A reggeli tornámra kíváncsi leszek, de nehogy már ne legyen erre tizenöt percem minden nap, a kurva istenit.
Visszatérve az előbbi gondolatmenetemhez, ennek a nyolc hónapnak a nagy tanulsága az volt nekem - és ezt már leírtam egyszer - hogy nem akarok másképpen élni, mint eddig. Nem történt velem semmilyen, az életemet alapjában felforgató, világrengető dolog, amitől megváltoztak volna a körülményeim, vagy akár én magam. A lehetőség megvolt, hosszú hónapokig, és mégsem történt meg. Ami pedig fontos ebből, az az, hogy nekem sem volt igényem rá, hogy történjen bármi. Mert alapvetően jól érzem magam a bőrömben, és az életemben, és nem csak olyan húgymelegen jól, érted, hanem tényleg nagyon jól. Régebben sokszor elképzeltem, mihez kezdenék, ha annyi szabadidőm lenne, mint amennyi most hónapokig volt - a kísérlet megtörtént, és az eredményeket publikáltam. Meg is nyugodtam efelől, többet már ez a dolog sem fog piszkálni.
Úgyhogy nyugodt lélekkel térek vissza melózni - és a WoW előfizetésemet is egyelőre megtartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése