2017. november 28., kedd

Kalandok a vadonban 71.

Elég nehéz dolog ezt leírni, de nagyon úgy tűnik, hogy a nyugodt vadonbeli életemnek lassan vége van: merthogy utat építenek itt. Igen tudom, ez még szerinted is borzalmasan hangzik, és akkor próbálj meg belehelyezkedni az én lelkivilágomba: én ugyanis nem véletlenül költöztem olyan helyre, ahol földút van, és vadon van; távol a sok seggarcú városi faszkalaptól.

Mert az aszfaltút egyet jelent a seggarcú városi faszkalapokkal, bizony. Eddig is erre tévedt néha egypár, de azok legalább gyalog/motorral/quadon voltak, képzeld el mi lesz itt, ha lesz nekik kétsávos aszfaltút, amin kedvükre száguldozhatnak. Persze ne gondold, hogy hagyni fogom magam. Vér fog itt folyni, bazdmeg.

Amúgy értem én, hogy miért épül út: fél a sok nyomorult. Félnek, mert az árvíz miatt a főút néha járhatatlanná válik, és olyankor erre terelik a forgalmat. Hehehe. Gyertek csak, kiscsibéim. Vadonjáró bácsi telepített aknákkal, géppuskatűzzel, rakétákkal és egyéb nyalánkságokkal vár titeket. Akik sikeresen túlélik az elhaladást a házam előtt, azok között értékes ajándékokat sorsolunk ki.

Na mindegy, lesz ami lesz. Én csak azokat a fákat meg bokrokat sajnálom, amiket azért irtanak ki, hogy valami büdös féreg itt menőzhessen a BMW-jével, és itt autókázzon a kurvájával, miközben sóhajtoznak, hogy nézd, mucikám, milyen szép ez a táj, eddig nem is tudtam, hogy ez itt van. Hát nem bazdmeg, valóban nem tudtad, és ha rajtam múlt volna, soha nem is tudod meg, és úgy halsz meg, ahogyan éltél: hülyén, mint a segg.

Azért kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart ez az útépítés, annyira még nem érdeklődtem utána (nem mertem), de hogy már most nehezíti az életemet, az tuti, merthogy nem tudok arra járni, amerre eddig szoktam, hanem kerülnöm kell mindenfele; és abba bele se gondolok egyelőre, hogy majd amikor a házam előtt aszfaltoznak, akkor mi a faszt is fogok csinálni.

Mindegy, majd megoldódik ez is. Egyébként itthon minden rendben van, téliesítettem a kerti csapot végre időben, meg szépen megcsináltam a vízakna alját is, mivel tavaly a kurva vakond széttúrta, remélem ez többször nem fog neki sikerülni. A kertben minden készen áll a télre, a következő nagygenerált azt tavasszal fogom tartani: fűnyírás, metszés, gereblyézés. Addig hadd pihenjen a kert (meg főleg én). A tüzifával egyelőre jól állok, és ahogy néztem, decemberben sem lesz az a gyilkos hideg, de az utóbbi években nem is szokott lenni, inkább januárban meg februárban. A munka is segít abban, hogy ne fűtsek annyit, merthogy ha nem vagyok itthon, akkor minek is gyújtanék be (meg persze hogyan is).

Mi van még... asszem ennyi az újság a vadonban. Az őszi betegségeket sikerült elkerülnöm, most majd jöhetnek a téliek. Tényleg, lassan december. Nem tudom eldönteni, hogy lassan, vagy gyorsan telik az idő; ha jól érzem magam, kurva gyorsan, ha nem annyira érzem magam jól... hát, akkor se olyan lassan szerencsére. Ilyentájt már csak a legsötétebb éjszakát várom, hogy utána egyre hosszabbak legyenek a nappalok, és érezzem, ahogyan közeledik a tavasz, és a következő nyár.

Oké, jöhet a december. Alámerülök a hosszú éjszakába, a sötétbe, a hidegbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése