Egyetlen büdös szavam nem lehet, nincs is. December elseje van, és most érzem csak úgy igazán, úgy izomból, hogy itt a tél. Érzem a levegőben. Közeledik a hó, a jég, a hideg, amitől a szemgolyóm is befagy.
Igen, lassan 0 fok alá süllyed majd a hőmérséklet és tartósan ott is marad
Most következik az a három hónap, amire azt mondanám, hogy nem az én időm. De majd csak túlélem valahogy. Túlélésben jó vagyok. Fa van elég, ruhám van elég, majd tolom magamba a forró teát és kucorgok a kandalló mellett. Esetleg egy jacuzziban. Igen, a jacuzzi határozottan jól fog esni. Főleg, hogy van kivel beleülni, és benne maradni amíg világ a világ.
De legalább tavaszig.
Nem, nem leszek hálátlan, és ugyanazzal a méla, szerelmes vigyorral fogom lapátolni a havat, reszelni a jeget, felfeszíteni a befagyott kocsiajtót, seggen csúszni a jégen, kimerni a havat a gatyámból, bakancsomból, nyakamból, keresni a kis vadonjárót a hó alatt, és megpróbálni súlyt emelni a tökig érő hóban.
Aztán valahogy csak túléljük a telet, szerelmem.
És ha eljön a tavasz, akkor együtt lezúzzuk a világot.
Te meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése