Edzésnapló 8.

Újabb egyéni rekordot döntöttem, kezdek is megijedni. (Na jó, azért azt nem). Tegnap kinyomtam 130 kilóból ötöt, méghozzá elég kényelmesen. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy erőkeretet kértem karácsonyra, és nem méééég több 'szott nagy súlytárcsát. Bár az, hogy végre rendesen fogok tudni guggolni, éppen elég nagy dolog lesz nekem. (Meg tolódzkodni, meg vállból nyomni 'szott nagy súllyal).

Fekvenyomásban egyelőre a cél a 150 kiló (ötször, mert megérdemlem), és igazából nem hiszem, hogy innen olyan sokáig fog tartani ezt elérni. Úgyhogy amint elérem már lépek is tovább, vaze. Mindig is a fekvenyomás volt az erősségem, de remélem pár év múlva már a deadlift lesz az...

A legkeményebb dolog az, hogy minél kevesebbet edzek, annál gyorsabban fejlődök, és annál könnyebben leszek egyre erősebb. A faszomnak pocsékoltam éveket az életemből az idióta gyúrós edzestervekkel. Meg bádibilding, hogy bassza meg a moha az összes majmot. Órákat edzeni, meg izolálni, meg variálni, megatöbbi. Ja, persze.

Napi fél óra edzéssel sokkal többet el lehet érni mint a napi 3 órával. (Hé, várjunk csak, ha egyre kevesebb edzéssel egyre erősebb leszek, akkor ha egyáltalán nem edzenék, vajon...? Á, ezt is ki kell majd próbálnom).

Szóval elképesztő, hogy a kevesebb több elv az itt is mennyire jól működik.

No meg a tribulus terrestris. Utánaolvastam, és egyetlen studyval sem sikerült igazolni, hogy olyan kurva jó lenne, nekem mégis bejön. Meg mindenkinek, akit ismerek, és tolja. Még a csajomnak is bejön. Idézem a kis drágámat: "liheg, liheg....nem szedheted azt a szart, bazmeg....liheg, liheg..." Már ha értitek a kontextust.

Úgyhogy tovább szedem, elvégre erőnövelés mindenek felett, nem igaz?