És ha nem lenne a csajom, csak szívnám a fogamat, hogy kocsipucolás, hólapátolás, seggen csúszás, de az a kis boszorkány valahogyan képes volt rám átragasztani a lelkesedését. Kinézek a völgyre, és vigyorgok, mert elképzelem, hogy ha itt lenne velem, már itt viháncolna kint a friss hóban, és visítana, hogy menjek már, menjek már én is.
Sőt, most meg én sajnálom őt, amiért nem lehet itt velem, mert pár menet után biztosan kimennénk hógolyózni is.
Már ha addigra el nem olvadna az összes hó, ugye...
De ami késik nem múlik, kiscsaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése