Egyik hajnali meditáció után egy szerzetes azt kérdezte Hszüe-Sengtől:
- Mester, mi az élet értelme?
- Hát ez egy kiváló kérdés – vigyorgott Hszüe-Seng – ígérem, elgondolkodom rajta.
Azzal indult, hogy elvégezze napi teendőit. Reggelizett, meditált, olvasgatott, gyakorolta a harci művészeteket, egészen estig. Akkor lefeküdt aludni. Mielőtt elaludt volna, eszébe ötlött a tanítvány kérdése az élet értelméről. De olyan fáradt volt egész napi teendői után, hogy azonnal elaludt.
Másnap hajnalban a közös meditáció után összehívta a szerzeteseket.
- Szerzetesek! – szólt hozzájuk – Tegnap egyikőtök azt kérdezte tőlem a hajnali meditáció után, hogy mi az élet értelme. Megígértem, hogy elgondolkodom rajta. A hajnali meditáció után reggelizni mentem, majd olvasni a kertbe. Utána gyakoroltam a botvívást, majd a pusztakezes harcot. Utána meditáltam, majd ebédeltem, azután sétáltam egyet az erdőben. Szundítottam egyet egy tisztáson, majd visszasétáltam, hogy gyakoroljam a kardvívást. Utána olvastam, imádkoztam, este megvacsoráztam és meditáltam, s mielőtt lefeküdtem volna aludni, még recitáltam néhány szútrát. Aztán, mikor már az ágyamban feküdtem, eszembe jutott a kérdés az élet értelméről, de amikor el akartam gondolkodni rajta, elaludtam, mert úgy elfáradtam egész napi teendőimtől.
Hszüe-Seng csendesen nézett végig tanítványain, majd talányosan elmosolyodott.
- Ez a válaszom. Akinek van füle, hallja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése