2012. december 2., vasárnap

Kalandok a vadonban 4.

Megyek ki ma reggel edzeni szokás szerint, és valami furcsát látok a földön a fészer előtt.

Nézem, mi a szar az.

Hát egy baszott nagy vakondtúrás. Érted, az a kis rohadék úgy döntött, hogy behozza az egész tavaszi/nyári lemaradását, és gyorsan telefúrja az egész oldalsó kertet. Mert nem csak a placc közepére túrt oda egy nagyot, de aztán megláttam, hogy még vagy hat kupacot odatolt a főkupac köré. Most biztosan ott kucorog valamelyik lyuk mélyén, és hangosan röhög.

Mindezt decemberben, bazdmeg. Hogy fagyna be a segge lyuka.

De az is lehet, hogy így akar öngyilkos lenni. Mert a vadon állatai már tudják, hogy aki fölcseszi az agyamat, azt széttépem. Komolyan, egy szuicid vakond. És most ott ül a lyuk mélyén, szívja hűvös nyugalommal az utolsó szál cigijét, rágcsálja az utolsó hangyatojást, és várja, hogy mikor nyúlok le érte, hogy kitörjem a nyakát.

Vagy esetleg megveszett. Vagy valójában egy szörnyeteg, egy vérvakond. És ott lapul lenn valamelyik lyukban, és arra vár, hogy elkezdjek utána kotorászni, és akkor leharapja a kezemet, és megeszi. És aztán kiugrik, és a többi részemet is megeszi. Most képzeld el.

(De az is lehet, hogy kicsit le kéne álllnom a koksszal.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése