Ma reggel arra ébredtem hajnali öt óra körül, hogy odakint tombol a vihar.
Ráadásul az az igazi nyári fajta: ömlött az eső, villámlott, dörgött hatalmasakat, el-elment az áram, ilyenek.
Úgy éreztem magam félálomban, mintha még augusztus lenne. Nem volt túl jó érzés ráébredni, hogy valójában október van.
És bennem is vihar tombol éppen, odabent. Összejöttek a dolgok, na. De majd lezúdul az eső, villámlik párat, morajlik kicsit a nagy lelkem, aztán végül kisüt a nap, mint mindig. Ráadásul hiányom is van.
Bunyózni kéne végre egy durvát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése