Szép, napos időnk van, nemde?

Az az érzésem, hogy szinte kizárólag a városon kívül érdekes és fontos dolog az időjárásról beszélgetni. Mert a városiak csak azért teszik, hogy elüssék az időt, vagy hogy udvariaskodjanak, illetve hogy egyfajta perverz borzongással pánikot keltsenek magukban és egymásban, mert valami kurva nagy katasztrófa van készülőben.

Például télen, ha elkezd szakadni a hó, egyből izgalmas téma lesz az időjárás a város közepén is.

Egyébként legfeljebb társasági gesztus.

Én képes vagyok az időjárásról másképpen is beszélgetni. Egyrészt azért, mert a vadonban az időjárás változása jobban megfigyelhető, másrészt meg jobban is érint, harmadrészt mert nagyon izgalmas és érdekes dolog.

Számomra ez is olyan zen bizbasz, mindig közel lenni a dolgok valódi természetéhez. Ha megkérdeznéd valakitől, aki éppen belépett egy épületbe, hogy ugyan mondja már meg, milyen idő is van tulajdonképpen odakint, az esetek többségében tutira komolyan el kellene gondolkodnia a válaszon. Velem ez már nem fordulna elő. Amíg városban éltem, akkor is csak azért voltam mindig képben, mert bringával jártam, és hát egy bringásnál csak egy földműves figyeli jobban az időjárást.

Pár napja elkezdtem fűteni, végre. Rá is jöttem egyből, hogy miért is kelek fel korán ősszel/télen/tavasz elején - kirohanok egy kis fáért, és alaposan bedurrantok a kandallóba. Ettől mindig felébredek annyira, hogy utána ki tudjak menni edzeni, bármilyen hideg legyen is. Azt hiszem, nekem a fűtés kezdete a téli időszámítás kezdete is egyben, innentől kezdve ugyanis jövő április elejéig fűteni fogok, amíg csak újra el nem jön az igazán jó idő. Az én időm.

De addig is, amíg eljön a következő nyár, fűteni fogok. És imádok fűteni. Egyrészt ott van a favágás rituáléja, a gyújtós hasogatás, a gyufával begyújtás, utána pedig egész nap a tűz táplálása, hogy pont akkora lánggal égjen, mint szeretném, és pont olyan meleg legyen, mint szeretném, meg ilyenek. Az meg csak külön extra, ha másnap reggel még van parázs, és nem kell újra begyújtani. Az már a tüzelés magasiskolája, már ami a kis kandallókat illeti. A kandallóban pattogó tűz hangulatáról meg ugye nem kell mesélnem.

Néhány napja jeget is kapartam reggel a szélvédőről, ami azért nem volt vidám dolog, eszembe is jutott, hogy úristen, még hány napig fogom ezt csinálni, de csak vaklárma volt, azóta sem kellett. Mindegy, ezeket az apróságokat (meg a baszott nagy rönkök felaprítását) mindig két súlyzógyakorlat között szoktam megcsinálni hideg reggeleken. Ilyenkor igazán hasznos a kora reggeli edzés.

Kezdem magam lassan szoktatni a tél gondolatához. Még el fog tartani egy ideig, míg akklimatizálódom, de már benne vagyok.

És különben is, ha a lelkemben kandallóban eléggé ég a tűz, kit érdekel a hideg?