Amennyire szét vagyok mostanában stresszelve, általában a munkámról álmodom, persze mindenféle kalandos elemekkel megfűszerezve, a lá Vadonjáró. Szóval olyan, mint a való életben, csak több a lövöldözés, meg az akrobatika benne. Bár az lassan élőben is bejátszik.
A ma éjszaka viszont elképesztően kellemes álommal lepett meg. Vagyis leptem meg én magam tudatilag, érted. Tudatalattilag. Vagy miafaszom.
Többször úgy nevettem álmomban, hogy felébredtem rá. Nagy társaságban voltam, kedvenc rpg-s geekjeim között, ahol mindig olyan jó lenni, mert a többségük olyan távol van a fölnőttek világának szomorú valóságától, amennyire az fizikailag és lelkileg lehetséges. Már, úgy, hogy még azért tudjanak funkcionálni.
És én hihetetlenül szeretem ezeket az embereket. Persze, hiszen én is ilyen vagyok. Ilyen vagyok? Nem egészen, de ilyen szeretnék a legjobban lenni, és ezeket a dolgokat szeretem a legjobban önmagamban. Érdekes, hogy ők meg pont azért irigyelnek, amivel a legtöbbre vittem a fölnőttek világában, és ami a legkevésbé tett boldoggá. De így megy ez.
És ott volt a Csaj is, akit mostanában a legjobban szeretek, és ő maga volt az, és tökéletesen beleillett a társaságba.
Köszönöm ezt az álmot, nagyon jó volt megálmodni, és jobban érzem magam most, hogy már felébredtem. Még mindig vigyorgok.
Értem azt is, hogy mire van szükségem. Meglesz, csak még kicsit várj.
Türelem szép álmokat terem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése