Egy téli napon a mester sétálni indult tanítványaival. Csendben lépkedtek a hóban, gyönyörködtek a téli tájban. Egyszerre egyik tanítványa ezt kérdezte a mestertől:
- Mester, mi a megvilágosodás?
Hszüe-Seng hátrafordult, s így szólt:
- Ez az.
Mentek tovább, s a tanítvány kis idő múlva újra megkérdezte:
- Mester, mi a megvilágosodás?
Hszüe-Seng hátra sem fordult, úgy szólt:
- Figyelj jól. Ez az.
A tanítvány megtorpant.
- Mester, nem értem…
Hszüe-Seng ránézett.
- A megvilágosodás? Ahogyan a hó ropog a csizmád alatt, az a megvilágosodás.
Tovább indult, közben azt dünnyögte:
„Semmi sincs, ami én lennék. Semmi sincs, ami ne én lennék.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése