Kalandok a vadonban 75.

Eléggé elbaszottul néz azért ki a téli kert, hó nélkül. Sár bezzeg van. Nincs is sok kedvem kint lenni, a téli szünet alatt sem volt, meg a manócskának sem, nem véletlenül.

Na de a döglésnek ezennel vége, mával aztán igazából elkezdődött az új év, és elkezdődött a meló is nekem, mászkálás és pörgés van ezerrel. Ma például éppen Debrecenben vagyok. Holnap meg Kaposváron. Aztán meg ki tudja, hol. Ez az élet, Babolcsai néni.

Mondjuk egy szavam sem lehet, a téli szünetben teljes nyugi volt, és csak döglöttünk otthon a manócskával, legfeljebb azért dugtuk ki az orrunkat, hogy tüzet gyújtsunk, és fáklyákat készítsünk, vagy viaszt olvasszunk és azzal ökörködjünk.

Nem volt hova menni (hála az istennek). Mondjuk moziban voltunk a két ünnep között, hogy megnézzük az új Star Wars filmet – amiről tolok majd egy külön bejegyzést, ígérem, úgysmint gíkmájszter – de egyébként ötletünk sem volt, hogy hova menjünk, és mit csináljunk azon kívül, hogy otthon ülünk és anime sorozatokat nézünk.

Hó ugye, mint mondtam, nem volt, de még csak jég sem volt, ezek nélkül pedig a tél az nem tél, és emiatt semmilyen téli tevékenységet nem tudtunk végezni.

Csak feküdni és filmeket nézni; ezt tettük. Rengeteget pihentünk és játszottunk. Mondjuk a biológiai óránk az elcsúszott rendesen, és szerintem szegény manócska ma elég nehezen is kelt fel, de hát nekem is kurvára rosszul esett a hajnali hat órás kelés. Mindegy, kemények vagyunk, kibírjuk.

Most aztán igyekszem minél gyorsabban és minél hatékonyabban visszaállni a korai fekvéshez/korai keléshez. A lényeg amúgy is az, hogy a decemberen is túl vagyunk már – bár a Karácsonyból kevés volt nekem, és még csak most jutok el odáig, hogy karácsonyi zenéket hallgassak, sőt még a kedvenc karácsonyi filmjeimet sem néztem meg eddig, na de erre való a január meg a február, nem igaz?

Az időjárás elég érdekesnek ígérkezik mostanában, semmi nagy hideg, hó, vagy ilyesmi, és nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy szomorkodjak miatta. Nyilván nem baj, hogy nem hóviharban kell autóznom, de nem fogjuk mi ezt majd márciusban megszívni? Hát ne úgy legyen. Meg hát a tűzifám is kevesebbet fogy, de inkább legyen mégis tél, nem? Egyelőre pedig úgy néz ki, hogy januárban nem nagyon lesz, így marad a február. (Márciusban meg már ne legyen, baszd meg. De úgyis lesz.)

Mindegy, ahogyan írtam legutóbb én manózok, edzek, melózok, aztán majd csak lesz valahogy. Hisz tudod: úgy még nem volt, hogy sehogyan se lett volna.