Kalandok a vadonban 25.

December 28-an reggel arra ebredtem, hogy vegre leesett a ho. Es sutott a nap, ami a legtutibb kombinacio, ha mar egyszer tel van.

Emiatt nagyon lelkesedtem is, amivel rendszerint osszezavarom az engem nem teljesen ismero embereket; tudniillik rolam azt hiszik, hogy en ilyen karibi arc vagyok, aki gyuloli a telet, meg a hideget, es ilyenkor honapokon at csak szenvedni tud.

Elmondanam, hogy ez nem igy van. Ha leesik egy valag ho, es ragyog a nap, akkor en azt imadom. Sot, hetekig imadni tudom. Sot, mindenki mas elobb unja meg, mint en, akarcsak nyaron a kanikulat.

Most par napig hideg lesz, ami nem is akkora baj, mert a hideg jobb, mint az a semmilyen ido, ami itt az utobbi evekben ilyentajt ugy mindig van. Hidegben jo setalni, hidegben jo edzeni, csak arra kell figyelnem, hogy kurvara bedurrantsak a kandalloba, ha otthon vagyok, illetve hogy ne hagyjam, hogy az a rojtosra baszott bojlercso befagyjon odafont a padlason. Tavaly is befagyott, amikor minusz tiz fok ala zuzott a homerseklet a vadonban, en meg beszartam, hogy kesz, vege a vilagnak, ha jon a baszott hideg nekem nem lesz melegvizem. Eppen akkor, erted.

Tegnap ejjel is befagyott a cucc, mert nem voltam itthon, es nem tudtam melengetni. Ugyan egy hete vettem egy nagy henger tozeggyapotot, es bebugyolaltam a bojler aljat, es nagyon buszke voltam magamra, hogy sikerult megoldanom a problemat. Valojaban sokat nem segitett, de en nem adom fol. Ma felmasztam egy hajszaritoval, es addig fujtam azt a sok szar szanaszet agazo csovet, amig fel nem olvadt minden. (Egyebkent vegre rajottem, hogy melyik az a cseszett kis cso, amelyik miatt nem jon a meleg viz odalent. Persze hogy az, amelyiken a hideg viz jon fol a bojlerbe a kutbol. Ha beledoglok is lerendezem ezt az issue-t. Es van egy olyan erzesem, hogy mire lerendezem, bele is doglok.)

Izgalmas dolog am a vadonban elni, persze aki sosem probalta, az sosem fogja megtudni. Csak mondom.

Az ev utolso napja egyebkent vidaman telik, legalabbis egyelore, es remenyeim szerint ez igy is fog folytatodni, csak par ora alvas hianyzik, de erre rabasztam, mert ma mar ugysem fogok aludni bazeg.

De majd iszom alvas helyett is. Van mit, es van kivel, ennel tobbet pedig egy magamfajta vadonjaro nem is kivanhatna az ev utolso napjara.

Tehat BUEK, faszkalapok! Kapjatok be tovig!

Már megint bunyóval álmodtam

Tudod, valaha régen harcművészetek/küzdősportok tucatjairól ábrándoztam, hogy majd kipróbálom, meg jól megtanulom, mert akkor én leszek a kemény faszagyerek.

Igen, nagyon sokat végül ki is próbáltam, és ezért nagyon elégedett vagyok. A kemény faszagyerek érzést még nem sikerült kellő mértékben elérnem, de már nem gondolom, hogy ez a bunyótól lesz, elvégre egyetlen ütés sem lehet annyira durva, mint egy suhintás a jó kis baltámmal.

Szóval kipróbáltam én az évek során mindent, ami érdekelt, amit meg nem próbáltam ki, az már nem is érdekel. Nyilván nem véletlenül. Mióta a gyerekem birkózik, azóta még inkább látom, mi az, amire érdemes időt és energiát fordítani, és mire nem. És most jöhetne a mi-lett-volna-ha szöveg, hogy micsoda faszántos nagymester lehetnék, ha gyerekkoromtól fogva toltam volna ezt-vagy-azt, de az igazság az,  hogy nem lennék. És egyre kevésbé érzem azt, hogy ennek bárhogyan is több értelme lett volna, mint ahogyan most van. (Azt hiszem, nagyjából ez jelenti az, hogy az ember elégedett az eddigi életével, hehe.) És leginkább annak örülök, hogy sok szarságban nem merültem el annál jobban, mint hogy Youtube videókat nézegessek róluk.

Mostanra ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy se időm, se energiám a súlyzós edzésem mellett heti legalább háromszor (mert kevesebbszer nem érdemes) eljárni valahová verekedni, bár továbbra is vágyom rá. Ez tény.

De az is tény, hogy addig én meg nem halok, ameddig ki nem próbáltam magam a ketrecben, legalább egy amatőr bunyó erejéig. Ez a nagy álmaim egyike, és én az a típus vagyok, aki valóra váltja az álmait. Ez miatt nem is aggódom. És az a stílus, amiért még mindig odavagyok ennyi év után is, az a BJJ, meg az MMA, és ezek megérnek nekem annyit, hogy szétveressem a pofámat, legalább egyszer. Kipróbáltam már anno, jártam is egy darabig, imádtam is, de nem fért bele az életembe.

Azt tudom, hogy profi bunyós már nem leszek, de soha nem is akartam az lenni; karriert sem fogok ebből építeni - bár lehet, hogy tudnék, amilyen fanatikus tudok lenni, ha elszánom magam valamire - méghozzá azért nem, mert alapvetően mást látok már ebben, mint azok legtöbbje, akik eljárnak gyakorolni. Én már nem legyőzhetetlen utcaji harczos akarok lenni. Nem is élsportoló, aki versenyeket nyer. Nem egy szétkokszolt gép, aki a győzelmet hajtja. Nekem a kihívás kell, a próbatétel, és a bizonyíték magamnak, hogy ebben is helyt tudok állni, ide is ki tudok állni, ha akarok. Mert ez is csak egy próbatétel, semmi több. Hogy megmérjem magam, hogy tudjam, hogy erre is képes vagyok. Érted ezt? A határaimat feszegetni, és egyre kijjebb tolni. Ez az, aminek értelmét látom így, harmincöt évesen.

A fiam még csak nyolc éves, de máris bebizonyította, hogy képes erre, és én ezért mérhetetlenül büszke vagyok rá. Lehet, hogy később ebben változni fog, de én nagyon remélem, hogy nem. Remélem ez egész életében vele marad. Lesz éppen elég más dolog, ami miatt szívni fog az életben, de legalább harcos lesz, és harcosként fog szembenézni a sok szarsággal.

És magamra is büszke vagyok, amiért erős vagyok és edzett - és amiért a sufniban is képes vagyok arra, hogy baszott keményre gyúrjam magam. Ezt a dolgot meg is akarom tartani, ameddig csak mozogni tudok, ezt a súlyzózást. Többet adott nekem, mint bármelyik harcművészet, és értelme is több volt.

De azért egyszer még odaállok a ketrecbe, hogy legyőzzem magam.

Még egy legsötétebb éjszaka

Tudom jól, hogy a téli napforduló december 21-ére esik az északi féltekén, de ha már annyi meló ment abba, hogy összekalapálják a karácsonnyal az összes pogány, sátánista szertartást, én megtisztelem ezt az elszántságot azzal, hogy ezen a napon ünneplem a legsötétebb éjszakát. (Például azzal, hogy edzek, mind minden karácsonykor. Mert nekem van saját hagyományom, öcsém!)

A világ és a lélek legsötétebb éjszakája.

Ez egy fontos időszak: a hős útjában is ez a legsötétebb pont, a legmélyebb verem, a legtávolibb, legnehezebb, legfélelmetesebb próbatétel. A halál. Ilyenkor úgy tűnik, minden remény elveszett, minden erő elfogyott. A hős helyzete látszólag kilátástalan, és ezt ő is így érzi.

Időzzünk el egy kicsit ebben az állapotban. Tudod, a gödör legmélyén, ahonnan már nem lehet tovább zuhanni lefelé. Ez az út legvége, legalábbis ebben az irányban. Megtörtént a legrosszabb, elvesztettél mindent, semmid sincs. Semmi vagy. Nincs tovább. Végig kell élned, ahogyan minden, amiben valaha is hittél, értelmét veszti. Végig kell élned, ahogyan minden, aminek eddig magadat hitted, megszűnik létezni. Azt hiszem, a mi kultúránkban ez valóban mindennek a végét jelenti, ezért jogos a félelem.

Mégis, igazán szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik valaha is eljutnak életükben idáig. Ők Isten kiválasztottjai. Lehetőségük van ugyanis az újjászületésre. Újjászületés nélkül pedig nem lehet továbbjutni az úton.

Nemrég én is rádöbbentem, hogy a picsába, egészen eddig azt hittem, hogy már megszülettem harmincöt évvel ezelőtt, de bazdmeg, még mindig nem születtem meg. Rádöbbentem arra is, hogy kurva nehéz születés lesz és én végigélem, végig fogom élni és semmi nem lesz, ami csillapítsa a szenvedésemet és a fájdalmamat, fájni fog, nagyon fog fájni, és minden, amit tehetek, az az, hogy reménykedem, hogy megérem a végét, reménykedem és imádkozom.

És gyújtok egy gyertyát, mint mindig; mindenkiért, a legsötétebb éjszakán.

Kalandok a vadonban 24.

A vadonban alapvetően minden a legnagyobb rendben.

Ez is a jó dolgok közé tartozik a vadonban, hogy ott alapvetően minden rendben szokott lenni. Végül is mi a szar romolhat el a természetben? Semmi az égvilágon. És ha valami mégis elromlik, hát rendbe jön gyorsan. Amíg egyetlen kibaszott baktérium is itt hesszel ennek a rojtosra baszott bolygónak valamelyik eldugott sarkában, addig a vadonban is minden rendben lesz.

Ezzel kellett volna kezdeni a Bibliát, nem a sok misztikus rizsával, akkor sokkal kevesebb neurotikus ember élne a földön, és a karácsony miatt sem stresszelnék szarrá magukat.

Egyébként csak mondom, én a karácsonyi előkészületekkel már meg is vagyok, hála a csajomnak és magamnak. És ez nagyon jó érzés, nem mintha annyira lelkesednék a karácsonyért, hanem mert így legalább átvehetem a vadontól azt az érzést, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Végre sétáltam is egyet tegnap, és nagyon jól esett. Jó helyen lakom nagyon, erre a vidékre mindig lehet számítani. A völgyre. A tóra. A hegyekre. Megnyugtat csak azzal, hogy van. Hogy létezik. És tudod mit? Ennek sokkal több köze van a karácsonyi életérzéshez, mint a városok rémült, veszettpatkány-szerű nyüzsgésének. Meg ahhoz a szentimentális gejlhez, amivel az emberek erőszakkal akarnak szeretni ilyenkor, de kurvára, kerül amibe kerül. Harácsony. Ez nekem visszataszító. Jézus születése a faszom. Ennek semmi köze ahhoz.

De igazából hálásnak kellene lennem azért, amiért az emberek ilyenek. Ha látod azt, ami nem tetszik, könnyebb megerősíteni magadban azt, amiben te hiszel. A rossz példa is példa, és a célnak éppen úgy megfelel.

Meg aztán tőlem mindenki úgy ünnepel, ahogyan csak akar, én próbálom nem elrontani senkinek sem az örömét. De ezt a kétségbeesett, vergődésszerű, hisztérikus haláltáncot nem értem, amit az emberek minden évben ilyenkor előadnak. Egyszerűen nem értem. És közben még szarul is érzik magukat. Biztosan meg lehetne érteni, ha valaki igazán belemászna, hogy mi is ez az őrület, de mire megérteném, szerencsére már vége is van.

Nekem az ünnep a nyugalmat jelenti, a csendet, az elmélyülést, a harmóniát és az egyensúlyt; nem a zsizsegést, a harsány, felfokozott érzelmeket, és a tökéletesnél is tökéletesebb képeslap-életérzést. Azt, amit nekem jelent az ünnep, inkább találom meg a vadonban, mint a városban, inkább az erdő mélyén magányosan, mint az emberek között a hangos tömegben. Ez van. Én ilyen vagyok.

De mondom, mindenkinek a magáét. Boldog az, aki úgy ünnepel, ahogyan az jólesik neki.

Én ezt kívánom mindenkinek.

A kis vadonjáró tovább zúz

A gyerekem tovább birkózik, és bár sokszor nyávog, hogy nincs kedve edzésre menni, én nem hagyom békén vele. És nem is fogom. Mert bármit is mondasz, ez kurva jó neki. A javára válik.

Persze benne van az is a pakliban, hogy bárcsak engem is vittek volna ennyi idősen, de már régen nem erről van szó. Amikor ezt az egészet elkezdtük, akkor még erről volt szó, de azóta sok idő eltelt, és azt hiszem, nekem lett igazam. Faszt hiszem, tudom.

A kis vadonjáró azóta két újabb ezüstérmet szerzett november 22-én, és még egy ezüstérmet december 13-án. Az edzője minden versenyre elzavarta, ami csak volt, és én is ott voltam vele, és nagyon jól éreztem magam. Magával tud ragadni azért ez a világ, még akkor is, ha gyerekverseny, még akkor is, ha nincs igazi tétje... vagy mégis van?

Aztán tegnap egy újabb díjátadón voltunk: a kis vadonjáró megkapta a jó tanuló, jó sportoló érdemérmet és emléklapot. Mondhatnám, hogy nahát, milyen büszke vagyok, de az igazság az, hogy én pontosan tudom, hogy a gyerekem mire képes, ezért aztán csak csendesen örülök magamban, és a saját vállamat veregetem. Meg az edzőét, mert nagyon sokat tett hozzá a gyerekem életéhez. És itt nem a birkózás a lényeg, ezt már leírtam, hanem az edzés. A test edzése, és ezáltal a szív és a lélek edzése is. A küzdeni tudás képessége, ami már önmagában elválasztja az élet veszteseit az élet győzteseitől. Az edzés olyan jellemvonásokat fejleszt ki, amiket nem lehet másképpen megszerezni. Jó az, ha valaki jó tanuló. Jó az is, ha valaki jó sportoló. De ha valaki mind a kettőre képes, annak biztosan nem lesz már nagy baja az életben. És ezt elég egyszer megmutatni.

Tudod miért írtam ezt? Azért, mert esetleg illúzióid lesznek azzal kapcsolatban, hogy a gyerekem most majd mindig ilyen kis mintapolgár lesz. Nem lesz az, mert én sem vagyok az. Most megmutatta, hogy képes erre, ahogyan az edzője mondta, van már egy ilyenünk is. De ennyi, nem kell ezt túllihegni. És a legkevésbé nem kell ezt elvárni. Én nem akarom, hogy a gyerekemből bárki is ilyen kis mintafaszkalapot akarjon kreálni. Akik ostobák, azok persze így lesznek ezzel, de majd pofára esnek, mikor a gyerek tizennégy évesen elköt egy autót, meg állandóan verekedni fog, és nem fogják érteni. Én fogom érteni.

És ennyi az egész.

Edzésnapló 47.

Na a legtutibb dolog, hogy egyszer csak 86.1 kiló lettem a sok gnocchi és csoki ellenére. Azt hiszem könyvet fogok írni a kakaóbab-diétáról, mert nekem kurvára bejött. Annak, hogy kurva sokat dolgozom és alig eszem semmi köze a fogyáshoz.

Szóval már csak fél kilót akarok fogyni, és ahogyan mondani szokás, az már egy izmosabb szarással megvan. Azt még nem tudom, hogy mi lesz az a nagy dolog, ami akkor lesz, ha elértem végre a 85 kilós álomcélt, de nagy dolog lesz. Majd ülök otthon vigyorogva a kandalló előtt, és... és akkor nekem jó lesz.

Ahogyan írtam enni nem eszem sokat, viszont mindennap letolok két fehérjeturmixot is ha otthon vagyok, és mostanában szerencsére sokat vagyok otthon. Igen, a múltkor felindulásomban vettem két hordó fehérjét is, az egyik a szokásos csokis, a másik viszont áfonyás bazdmeg, mert a csokit mindig hamar megunom nem is tudom miért veszek folyton azt. A fehérjével úgy vagyok, hogy biztosan jó (annyira persze nem) aztán ha már elkezdtem leerőszakolni a torkomon élvezettel inni, akkor meg alig várom, hogy elfogyjon. Ugyanis mindig tejjel kezdem el inni, aztán rájövök, hogy mekkora macera, és inkább legurítom vízzel azt kész. Egyszer tudományosan is meg kéne figyelnem, hogy van-e értelme fehérjét szlapálnom, de ez nem most lesz. A hivatalos vélemények nem érdekelnek, annyi minden azért nem jött be abból, amit a hivatalosok mondanak, inkább maradok - ebben - a személyes tapasztalatnál.

Kurva jól nézek ki még mindig, és még csak december van gecc. A következő nyáron tuti nem lesz nálam faszább gyerek az egész tóparton! What a life goal!

Az edzéstervemen persze hogy megint finomítottam, mert nem én lennék, ha nem tettem volna, de most megint beállt úgy magától az egész, olyan faszán. Vissza az alapokhoz. Jó volt kipróbálni a tolódzkodást, király gyakorlat, de sok. Akkor sok, ha fekvenyomsz, húzódzkodsz és kettlebellezel heti kétszer, és ezt meg is éreztem. Mióta elhagytam, a többi felsőtest-gyakorlatom jobb lett. Tolódzkodás helyett inkább beraktam még egy deadliftet, mert abból meg kell a heti kettő, akárki akármit mondjon is. És ezért mondtam, hogy vissza az alapokhoz, mert most megint az öt alapgyakorlatot csinálom heti kétszer, plusz egy evezés meg egy bicepsz, így jön ki a tizenkét gyakorlat, ami három napra elosztva éppen elég is. A gyakorlatok sorrendje is kialakult, és mostanában kibaszottul jókat edzek.

Azt is kőbe véshetem végre, hogy öt sorozattól éppen úgy lehet fejlődni, meg erősödni, mint hattól, ha nem jobban, ráadásul hamarabb megvan. Ebből a kevesebb - legalábbis nekem - több. Az erőm ráadásul folyamatosan növekszik, vagyis lassan újra elő lehet szedni azokat az erőszint-standardokat, és megnézni, hogy éppen most hol állok.

I have the power!

57. zen tortenet

Most egy ekezetek nelkuli zen tortenet kovetkezik, ami onmagaban egy koan, ocsem.

Egy szerzetes, felemelve egy bambuszbotot, ezt mondta az osszegyult tobbi szerzetesnek:
- Ha ezt egy botnak nevezitek, akkor a szavak csapdajaba estek, ha nem annak nevezitek, meghazudtoljatok azt, ami teny es valo. Nos, minek neveznetek akkor ezt?
Felallt egy masik szerzetes a gyulekezetbol, és elore jott. Elvette a botot, kettetorte, es a darabokat szetszorta a helysegben.

My job overloaded

Ha az alkalom kell, hogy bizonyíthasd a rátermettségedet, az elhivatottságodat, és a mindent lehengerlő problémamegoldó képességeidet, gyere hozzánk! Mi kurva sok pénzt fizetünk neked azért, hogy gátlástalanul szarrá dolgoztathassunk téged a nap huszonnégy órájában! 

Tudod, azon a helyen, ahol valaki mindig ott fog ülni a kurva gépe előtt, zölden világítva a belső kommunikátoron, hogy röhögve rejszoljon arra, hogy te azt gondolod, hogy ő dolgozik, pedig NEM.

TE viszont dolgozni fogsz, mert tudod, hogy kurva sok pénzt kapsz ezért a szopatásért. Tudod, hogy hálásnak kell lenned, mert lehetne nagyobb és vastagabb is az a fasz, amit a torkodra löknek, de ők kegyesek hozzád, és hagyják, hogy szokd egy kicsit ezt a méretet, mielőtt kicserélnék egy nagyobbra. Aztán - és ez már alkalmazott pszichológia - te azt a nagyobb faszt is ugyanilyen elszántan, hálásan és lelkesen fogod szopni.

Tudod, lehet basztatni a pornóipart, hogy borzalmas, erkölcstelen, és az emberek legalantasabb vágyait szolgálja ki, meg rombolja a családokat, és a férfiak amúgy is elbaszott egészséges lelkivilágát, meg lassan, de biztosa elrohasztja az egész társadalmat; de tudod mit? A pornó legalább egészen konkrétan az, ami. Emberek basznak, mint az állatok, vagy állatokkal basznak, vagy mit tudom én, de a lényeg az, hogy az embernek szemernyi kétsége sincs afelől, amit csinálnak.

A pornó, az pornó.

Na most a munka, az meg munka kéne hogy legyen, nem értelmes, alkotó tevékenységnek álcázott faszszopás. Kizárólag abban az esetben okés a faszszopás, ha maga a munka a faszszopás, mint például az említett pornóban. Mert tudod, van valami végtelenül egyszerű, nyílt, és igen, tudod mit? Van valami tiszta abban, amikor valaki azt mondja, hogy figyelj, nekem az a melóm, hogy csajokat baszok szanaszéjjel napi nyolc órában, néha befigyel egy melegfilm, csak a változatosság kedvéért, a múltkor meg megbasztam egy törpepónit, miközben négy űrlénynek öltözött pöcsöslány üvöltötte a fülembe, hogy "E.T hazatelefonál, E.T. hazatelefonál!", és ez csak egy átlagos munkanapom volt. Na lökd ide azt a fehérjeturmixot.

Na és te? Te mi a szart tudsz erre mondani? Hogy ülsz egy kurva irodában napi nyolc, tíz, tizenkét, tizennégy, tizenhat órát, de szart se számít, mert a telefonodon úgyis ott csipog, ha új méled jön, a laptopod otthon is felcsapódik és magához ránt, hétvégén is, bármikor ugraszthatnak, és te ugrasz, mert kell a lóvé, kell a rang, kell az elismerés, kell a bónusz. Kinyitod a szád, becsukod a szád, szétteszed a lábad, összecsukod a lábad, felállsz, leülsz, lefekszel, kúszol, mászol, rohansz, megállsz, rohansz tovább. Számítógépet bűvölsz, excel táblák, word doksik, tuti online rendszerek, amikbe nyomod, nyomod megállás nélkül a kurva sok adatot, aztán javítod, átnézed, elküldöd, visszakapod, átnézed, elküldöd, elfogadják, jóvan, mehet elölről. Ha mehet. És ha nem vagy elég jó, örülhetsz, ha csak kirúgnak, és előtte nem küldenek el ordítva a kurva anyádba, vagy máshová. És örülhetsz, ha nem perelnek be.

És bazdmeg komolyan neked van bajod a pornóval? A kurvákkal? Az olcsó celebekkel? Öcsém. Gondolkodj el ezen egy kicsit.

(Én meg még megírok gyorsan pár emailt, mert a főnököm a világ túlfelén most ébredt, és majd kicsattan az energiától hogy rágná szét az ebola a belét.)

My job reloaded

Ha mar a multkor belengettem, hogy az uj melohelyemen blogolok, akkor itt az ideje befejeznem azt a tortenetet, amit ket hete elkezdtem - vagyis hogy mikent is alakult az utolso hetem az elozo munkahelyemen, es hogyan hasitok eddig az uj helyen.

Hat a legfontosabb, hogy a reginek vegre vege. Mondom, regota toltam mar ott a szekeret, es nagyon sok szart ellapatoltam. Kicsit szaros is lettem kozben, mint az lenni szokott, es ez egyeseknek budos volt mar. Pedig a szarlapatolot mindig jutalmazni illik es nagyra becsulni, nem pedig baszogatni es szamon kerni. Mert termeszetesen nem a sajat szaromat lapatoltam ott, hanem a maset.

Es most ennek egyszer es mindekorra vege, baszki. Nem is izgat mar, kurvara orulok, hogy mogottem van, gondolni sem akarok mar vele.

Most egy egeszen mas helyen kezdem ujra. Ezek csontprofik, es sokkal jobban szervezettek. Persze be kell illeszkednem, ez meg hatravan, illetve ki kell koszorulnom azt a kis csorbat, amit a belepeskor vetettem - elbasztam egy tesztet, amit ujra kell csinalnom, de meg fogom oldani, mert maris vannak, akik segitenek.

A bemutatkozas minden ertelemben izgalmas, erdekes es tanulsagos. Sokkal nyitottabb es batrabb vagyok, mint ot evvel ezelott voltam, es magat a szakmat azt ertem es tudom; igazabol csak azt kell megtanulnom, hogy itt hogyan csinaljak amit eddig is csinaltam. Az alapjan, amit eddig lattam, egyszerubb lesz. Egyszerubb lesz, mert itt minden jobban szervezettebb es atlathatobb. Es mostanra mar en is jobban szervezett es atlathato vagyok, ja.

Az elso hetemet mar letoltam, egyelore treningelek, treningelek es treningelek. Decemberben nem is lesz mas, meg kell ismernem alaposan a rendszert, ha mar a szakmaban sok ujat nem tudnak mondani. De nem akkora etvasz a dolog, menni fog. Nem felek.

Aztan ennel tobbet meg nem latok ebbol az egeszbol. Maga az ujrakezdes kurva jo dolog, es nagyon regota vagyom mar ra. Eppen ilyennek kepzeltem, bar arra szamitottam, hogy kicsit nagyobb kozossegben fogom tolni itt is, de egyetlen szavam sem lehet, en akartam home-based lenni. Most tobbet lehetek a vadonban, tobbet edzhetek, talan tobbet gyerekezhetek, es ez jo. Csak emberek kozott lenni is jo, de majd megtalalom ebben is az egyensulyt. A lenyeg, hogy nem muszaj.

Jo lesz ez, azt erzem: ennel tobbet egy ilyen elethelyzetbol legalabbis kihozni nem lehet. Es ez a fontos. Ha mast akarok, akkor igazan mast akarok, es azt egeszen mashol es egeszen mashogyan kell, ezzel pedig egyelore meg felesleges foglalkoznom. Majd egyszer.

Az almomat pedig, amit tegnap ejjel almodtam, sajnos nem irhatom le, mert mar elfelejtettem, Barbara.

Edzesnaplo 46.

Na ezt most ekezetek nelkul fogom letolni, mert a ceges gepem ilyen globalista imperialista kapitalista mocsadek es nem tud magyarul. En meg egy lelketlen, cinikus, multis ceges geci vagyok es szarok az ekezetekre, you know.

(Es igen, blogolok a munkahelyemrol, mert en megtehetem.)

Az edzes azert megy, es ugyan eppen most meg van huzodva a csuklyasizmom meg a derekam azert lelkes vagyok. Lelkes vagyok, mert szepen beallt az edzestervem ket otthoni napra meg egy teremnapra, es ez a harom nap egyreszt eleg, masreszt valtozatos, harmadreszt izgalmas.

Mindjart leirom azt is, hogy melyik nap mit tolok es hol.

A sulyom meg legutobbi meres szerint 86.3 kilogramm ami vicces, mert eszem rendesen, de lehet hogy eppen azert. Az az egy kilo meg mar magatol is leroppen. Cukrot nem eszem egyaltalan, de mezet meg csokit igen, mert csak, kocsog.

Lassan odaig is eljutok, hogy nekialljak vegre nyujtani rendszeresen, ami a legutolso lepcsoje lesz annak, hogy kibebaszottul jol erezzem magam a testemben. Komolyan, neha arra gondolok, hogy jogazni eljarni tobb ertelme lenne, mint bunyozni, de majd meglatjuk. A robbanekonysagra meg a ruganyossagra vegre ra tudok menni, ennek elso lepese ugye az volt, hogy letoljam magamrol azt a sok zsirt, ez sikerult is, hehe.

A kovetkezo lepcso az, hogy vegre normalisan be tudtam illeszteni ezeket a cuccokat az edzestervembe, meghozza ugy, hogy minden edzes legvegen csinalok egy tabatat. Csak 4 perc, de nagyon ut, es ebbe minden olyan gyakorlatot csinalhatok, amit eddig nem csinaltam volna kulon, de most vegre kielhetem magam: medicinlabda, kettlebell, szokdelles, ugrokotel, box jump, jumping jack, mindegy csak dinamikus legyen, porgos es kurva faraszto. Eddig nagyon bejon, es igazan jo lezarasa az alapvetoen erore meno edzeseimnek. Es ami a legjobb, hogy gyorsan megvan es nem kell hozza kimenni ebben a fostalicska idoben.

A teremben egy csomo gyakorlatot teszteltem egyebkent az elmult idoszakban, igy jutottam el a mostani edzestervemhez.

A teremnapon tolodzkodassal kezdek allvanyon, az rendesen bemelegit, utana megyek deadliftezni. Igen, megis teremben csinalom, mert otthon most hideg van es sar. Meg kicsi sullyal fogom tolni egyelore, mert meg kell szoknom az uj sulyzot meg az uj sulyelosztast, es kell az a hosszugatya, mert a rud leszedi a bort a labamrol. Egyebkent azt hiszem, menni fog, es tukor elott baszott nagy sulyt emelni jo erzes. Meg jo latvany is. Utana evezek gepen, aztan meg bicepszezek egyet. Ezt is jobb teremben, mert ha a gep eppen nem szabad, amit hasznalni szoktam, akkor is legfeljebb felkapok ket kezisulyzot es tolom azzal. Az edzes legvegen tabata, ami teremben valosagos bosegzavar, annyi jo gyakorlatbol lehet valasztani, igy mindig mast csinalok.

A ket otthoni edzesnapom megegyezik, mert en ilyen kis preciz, gyakorlatias csavo vagyok. Kezdek fekvenyomassal a jo kis fedett sufniban, utana huzodzkodas a jo kis fedett teraszon, utana guggolas, ahol valamennyire meg fed a teto, vegul pedig mellre vetel es nyomas kettlebellel a teraszon a teto alatt. Gondolom erted a process lenyeget. Nem azunk szarra es nem dagasztunk sarat, mert az egyaltalan nem vicces, legfeljebb nyaron. A legvegen pedig tabata, bent a jo meleg hazban.

Es ez most igy nagyon bejon.