Save/load

Mostanában újra sokat játszom a Morrowinddel. Na jó, a sokat az túlzás, de a kis vadonjáróval szoktunk vele rendszeresen játszani. Ez egy CRPG, ráadásul olyan fajta, amit a végtelenségig lehet játszani, mert gyakorlatilag nincsen vége, ráadásul egy akkora világban játszódik, annyi küldetéssel, hogy aztakurvaélet.

(Mindössze 12 évvel vagyok elcsúszva amúgy, mert ez egy 2002-es játék, de sebaj. Sosem voltam annyira tech-savvy, mate. Én a "régi" játékokat is halálosan tudom élvezni, akárcsak a gyerekem. Azt meséltem már, hogy van egy Playstation 2-esünk? Igen, 2, jól olvasod. És játszunk is vele, öcsém.)

Azért akartam ezt elmondani, mert ez a játék is olyan, hogy bármikor el lehet menteni, ahol éppen állsz, és ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretted volna, akkor egyszerűen visszatöltöd és kész. Sőt, több lehetőséged is van a kimentésre, illetve van gyorsmentés is és gyorstöltés is.

Na, gyerekkoromban gyakran eljátszottam a gondolattal, hogy a való életben is kurva nagy hasznát látnám egy ilyen feature-nek. Nem lennék telhetetlen, mindössze három slotot kérnék - na jó, már egy is elég lenne - ahová menthetek, illetve ahonnan visszatölthetek, ha akarok. És persze akárhányszor használhassam.

Igazából egyetlen dologról szólt ez: hogy ha megpróbálok valamit, és nem sikerül, akkor próbálkozhassak újra a kudarc elkerülésével. És kipróbálhassak bármit, valódi tét nélkül.

Sokáig voltam úgy vele, hogy ha lesz valaha is egyetlen kívánságom, ezt fogom kívánni, mert egyedül ezt érdemes. A korlátlan lehetőséget arra, hogy bármit megpróbáljak. Veszíteni? Így nem lehet veszíteni. Elbukni? Így sosem bukom el. Csodát tenni? A matematikai valószínűsége bárminek megvan. Ügyesen használva ezt a képességet az ember gyakorlatilag mindenható lehet.

Nagyon szerettem volna így élni. Vagy legalább kipróbálni.

Aztán felnőttem, talán több eszem is lett, mindenesetre rájöttem, hogy a trial-and-error sokkal többre megtanít, mintha folyton csak nyerésre játszanánk, és megpróbálnánk mindenáron elkerülni, hogy ne úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan mi elképzeljük. Még pedig egyszerűen azért, mert halandó, véges és korlátolt lények vagyunk; nem tudjuk felmérni a következményeket eléggé. Ha létezne a save/load módszere az életemben, akkor sokkal kevesebbet tudnék valójában fejlődni. És tudom, hogy olyan dolgokról maradnék le, amikről később kiderül, ezekről szólt az egész, nagy kaland. Arról nem is beszélve, hogy tét nélkül játszani nem játék, és ha nincs tét, előbb vagy utóbb az egész dolog az értelmét veszti. Mert izgalom és kockázat nélkül nincs valódi siker sem. Ehhez felnőni pedig sokkal többet ér.

Most már nem félek nekivágni. Nem félek attól, hogy nem sikerül, mert ha nem sikerül, akkor is jó lesz, és biztosan tudom, hogy ha az ember jó irányba tart, akkor minden, ami vele történik, végeredményben jó. (Ja, végeredményben. És csak addig kell kihúzni valahogy a szarban vergődve, mi?)

És azt is tudom, hogy minden olyan feature-nek a birtokában vagyok, ami ahhoz kell, hogy elérjem a célomat. Ha meg kiderül, hogy mégsem, akkor sincs gáz; ami hiányzik azt megszerzem.

Mert az én történetemben a főhős én vagyok.

Kalandok a vadonban 23.

Lassan megritkulnak majd a kalandjaim a vadonban.

Na nem azért, mert itthagyom a vadont, hanem mert behúzódom a házamba a hideg elől és csak edzeni megyek ki a kertbe, ha éppen itthon edzek. A kertrendezéssel lassan megvagyok, jöhet a hó. Megint sokat tudtam haladni, de döbbenet hogy mennyi mindent lehetne még csinálni, ha akarnám. Tényleg át lehet baszmorogni ezt az egész életet, ha valaki csak úgy ellenni akar, és nem élni.

Ami engem illet, én élni akarok. Rájöttem végre. Úgyhogy meg fogom tenni a szükséges intézkedéseket ennek érdekében.

Kint hideg, ködös idő van, filozófusoknak és sorozatgyilkosoknak való; valószínűleg én is ezért elmélkedek mostanában annyit, mert gyilkolni azt éppen nincs kedvem. Tényleg megvan ez a hangulat-dolog az életben, és a vadonban sokkal inkább, mint a városban. A városban is van a különböző évszakoknak és időpontoknak hangulata, de másképpen. Itt természetközelibb a dolog, és ezért nyersebb. Vagy mittudomén milyenebb.

Kint hideg, ködös idő van, de ez most nem esik rosszul. Persze, ki kell kászálódni az ágyból, hogy begyújts, és nincs időd meg kedved baszarogni, mert fel kell öltözni és le kell dönteni egy csésze izmos kávét hogy érezd magad valahogyan, de hangulat az akkor is van.

A kis vadonjáró is megjegyezte valamelyik nap, hogy milyen csönd van kint. Bezzeg nyáron, akkor meg milyen hangzavar meg nyüzsgés van folyton. Nem mondom hogy nem hiányzik, de azért ez is valami. Ez a nedves, ködös, lusta idő. Nyáron minden egyértelmű, ősszel meg minden olyan misztikus kicsit, ebben az időben. Kéne vennem a hátizsákomat, jól felöltözni, és elmenni járni egy nagyot az erdőben. Már csak a hangulat miatt is.

Élnék olyan helyen, ahol mindig nyár van, ez nem vitás. Az a legkönnyebb nekem.

De talán nem baj, hogy nem mindig a legkönnyebb.

Szívet melengető érzés...

...hogy van annyi alkohol a lakásodban, hogy bármikor tajtrészegre tudod inni magad anélkül, hogy el kelljen botorkálni a legközelebbi vegyesboltig. Vagy, az én esetemben, a legközelebbi településig.

Nekem van itthon viszkim, jégermájszterem (a magyaros írásmód indokolt), meg még három üveg pezsgőm is, mondjuk azokat csak végső kétségbeesésemben innám meg. Komolyan. Egyszerűen ki kéne locsolnom azt a szutykot, az üveget meg kidobni a kukába, de annyira utálok pazarolni, még a szart is habozva húzom le a klotyóban.

Erős piára minden háztartásban szükség van, ahol férfiak élnek, mert egy férfi életében néha bizony eljön az a pont, amikor mocskosul be kell baszni; vagy mert annyira jó, vagy mert annyira rossz, vagy mert. És az az ember, aki az otthona biztonságában leihatja magát, az az ember boldog.

A pia a lakásodban olyan, mint a mentőöv a csónakban. És azzal is vagyunk úgy néha, hogy szeretnénk kipróbálni. Szeretnénk látni, megtapasztalni, hogy milyen az, ha kell.

Volt már pár alkalom az életemben, mikor csak az segített, ha leittam magam. És ez így van rendjén. Ez nem egy szégyellnivaló dolog, mint a füves cigi. Annyi alkoholom van itthon, amennyivel meg tudnám ölni magam, de legalább nem vagyok egy utolsó szemét drogos, érted...

És néha bemegyek a spájzba és végigsimítok a viszkisüvegen és arra gondolok, hogy jól van. Jól van, öcsém. Te itt vagy nekem, ha minden kötél szakad. Más a templomba megy, meg a családjához rohan, én bazdmeg felülök a hátsó kertem legfölső rézsűjére a fűbe, és iszom.

Mondom, boldog ember vagyok.

A lány a malával

Még mindig a céges gecit játszom, emlékszel? Eltelt közben egy csomó év, és én észre sem vettem, mert bevallom, kurva jól éreztem magam játék közben. És mivel végig arra tartottam, amerre tartani akartam, és mindvégig az voltam, aki mindig is lenni akartam, nem zavartak a múló évek. Ha van célja annak az életkorszaknak, amiben én most vagyok, akkor azt a célt elértem, az a nagy büdös helyzet.

Most váltani készülök, tudod, írtam már, második szintű céges geci leszek, és még mindig élvezem. Jó játék ez, és minden benne van, amiért ezt csinálni akartam. Még mindig fejlődöm minden értelemben, és még mindig őszintén azt tudom mondani, hogy a javamra válik.

Arra kell csak odafigyelnem, hogy ez mindig így legyen. És amikor már nincs így, akkor tudjam abbahagyni. És erről jutott eszembe a lány a malával.

A mostani munkahelyemen találkoztam vele, az egyik távozni készülő munkatársamnak segített. Láttam a csuklójára tekert malát, és megkérdeztem tőle, hogy csak dísznek hordja-e, vagy használja is. Azt mondta hogy használja, és csodálkozva nézett rám. Mondtam hogy tudom jól, mi az, és elmondtam, hogy a buddhista egyetemre járok éppen. A lány most már döbbenten nézett rám, és azt kérdezte:

És akkor te mit keresel itt?

Néha az élet felteszi neked a nagy kérdéseket, és soha nem az a fontos, hogy kinek a szájával; ezt a lányt sem láttam azóta sem, de nem is ő volt a fontos, hanem a kérdés. A kérdésnek néha el kell hangoznia. És neked kötelességed válaszolni rá. Na nem annak, aki a kérdést felteszi, hanem magadnak. És az egyik legfontosabb kérdés a világon, amire minden élethelyzetben tudni kell válaszolni, hogy mi a kirojtosodott, búbánatos kutyaszart keresel te itt?

Ezt meg kell tudnod mondani. Ha nem tudod megmondani akkor valószínűleg az égvilágon semmi értelme nincs annak, amit éppen csinálsz. És ez az én esetemben is így van, én sem vagyok kivétel.

Oka van annak, hogy most nem egy buddhista kolostorban ülök. Fogok még ülni eleget egy buddhista kolostorban, vagy nem; ki tudja? Hogy mit keresek itt? Az a nagy áldás és átok az életemben, hogy folyton önmagamat keresem, és soha a büdös életben nem fogom megtalálni magam, mert nincs mit megtalálnom. De azért keresek kitartóan a kurva életbe. És az a nagy gyanúm, hogy maga a keresés lesz a végén a lényeg, nem pedig az az öreg fasz, aki majd a végén visszanéz rám a tükörből.

Ott vagyok, ahol most éppen lennem kell. És hidd el, abban a pillanatban, ahogyan ez nem így lesz, egyszerűen felállok és elindulok kifelé.

És köszönöm, hogy néha megkérdezed tőlem, hogy mi a szart is keresek itt.

Köszönöm, hogy nem hagysz békén sohasem.

Köszönöm.

Buddham szaranam gaccshámi. Dhammam szaranam gaccshámi. Szangham szaranam gaccshámi.

Öreg fasz nem vén fasz

Későn érő típusnak lenni akkor is jobb.

Azért jobb, mert ugyan eszeveszett erővel kell pótolni azt, ami korábban kimaradt, ráadásul kevesebb időd is van arra, hogy megéld azt, amit addig csak megálmodtál, de míg a kortársaid már kiégtek/elfáradtak, benned még mindig kurva erősen lobog a tűz. Sőt, lehet, hogy erősebben, mint bennük valaha is.

És végül te érsz messzebbre.

Edzésnapló 43.

Nagyon megy most az edzés öcsém.

Áttértem a három edzésnapra hetente, és eddig nagyon bejön. Sokat edzek teremben is, és mivel az alapgyakorlataimat megtartottam, de variálom őket, ezért izgalmasabb is az egész. Mindjárt leírom az edzéstervemet, meg hogy mivel szoktam feldobni a gyakorlatokat.

Teremben jó edzeni. Főleg most, hogy hidegebb van. Jobban bemelegszem, és bár mindig sok a köcsög körülöttem, erősebb és izmosabb vagyok náluk, ráadásul a sok seggfej engem arra motivál, hogy keményebben eddzek. Ettől még maradok én a minimalista vadonban edző csávó, de most nagyon jól esik egy kis civilizáció az edzésben. Elmondom, hogy mi a lényeg: annyi a lényeg, hogy maradj meg az alapgyakorlatoknál: mindig legyen a heti edzésedben guggolás, deadlift, húzódzkodás, fekvenyomás, fej fölé nyomás. De ezt variálhatod ahogyan akarod, csak az alapok legyenek a helyükön és menő gyerek leszel. Ezen felül edzhetsz amit akarsz meg amit bírsz, de ezek meglegyenek. Úgysem nagyon fogsz tudni faszarogni mással, mert ezektől éppen eléggé el fogsz fáradni. A több flanc meg csak a fejlődésedet lassítja.

Ja, még mindig 86.5 kiló körül van a legjobb súlyom; azt az utolsó egy-két kilót szó szerint le kell majd faragnom bazdmeg, csak az a baj, hogy jön az ősz, meg a hideg és olyankor nekem több csokit kell ennem a kurva életbe. Mondjuk sokat nem oszt, nem szoroz a végeredmény szempontjából, legfeljebb kicsit lelassít. De ettől még gyakorlatilag célnál vagyok, és maradok is. Kajálásban még mindig rengeteg tervem van, amit valóra akarok váltani, úgyhogy semmi pánik, haladunk.

Na, az edzéstervem most így néz ki (minden gyakorlatból 5 sorozatot csinálok, a sorozatok között 3 perc pihenővel, csak mondom):

Hétfő - fekvenyomás, sorozatonként 5 ismétléssel, illetve teremben néha 8-akat tolok, mert ott vannak jó kis alternatívák erre a gyakorlatra: tolódzkodás, ferdepad, meg egy jó kis gép, amit most találtam:

A Hodge-tesók is használják ezeket a típusú gépeket, és mondjuk ők testépítenek, azért egy magamfajta cross-traininget nyomó arcnak is jó ez a cucc néha. Mondom, néha.

Fekvenyomás után guggolok 5-öket, erre nincs alternatíva köcsög, ráadásul a guggolóállvány a teremben is mindig szabad.

Utána vállból nyomást csinálok, na ezt lehet kétkezes rúddal, kettlebellel, két egykezes súlyzóval meg géppel is: ebben élvezem ki igazán az edzőtermet, mert ebben aztán lehet variálni rendesen. Ebből 8-akat tolok sorozatonként, hadd dagadjon a vállam.

Legvégül evezek. Ebben is több választásom van: T-rudas evezés, evezőpad (többféle), döntött törzsű evezés kétkezes rúddal, egykezes súlyzóval, kettlebellel. 8-akat tolok belőle.

Utána has.

Szerda - fekvenyomással indítok, mint hétfőn. Utána deadliftezek 5-öket, erre nincs alternatíva. Utána húzódzkodok 8-akat, ezt sem variálom, tornászgyűrűket használok mindenhol. Legvégül bicepszezek 8-akat, amit nagyon szeretek teremben gépen tolni, meg Scott-padon, otthon pedig egykezes súlyzóval. A lényeg, hogy vastagodjon az a kar, geci! És persze edzés végén hasazás.

Péntek - húzódzkodással indítok, mint szerdán. Utána vállból nyomás mint hétfőn. Utána guggolás mint hétfőn. Legvégül bicepsz mint szerdán. Végén has.

Ennyi.

Többnyire egyben tolom le az edzéseimet, és így is megvagyok egy óra alatt, ami tökéletes. Ennyi most elég is, sőt szépen fejlődök. Pár hónapig szeretném ezt az edzéstervet tolni, a többi napon meg futni, bunyózni, ahogyan tudok, semmi izgalom, csak nyugisan.

Királyság ez így. És jó tudni, hogy bármi történjék is ebben az elcseszett, szájbabaszott életben, az edzésem az kurvára rendben van.

Peace.

Kalandok a vadonban 22.

A vadonban sohasem unalmas az élet.

Minden évszakban lehet valamivel foglalatoskodni, és ehhez jön még hozzá, ha néha elkúródik valami, mert akkor még azzal is baszakodhatsz.

Most elkezdtem rendbevágni a kertet télire - október végére szeretnék is végezni mindennel. Lenyírom a füvet felül és alul, kigazolok még egyszer alaposan mindenhol, és mindent elrámolok odakint, vagy a fészerbe, vagy a padlásra. Ez a pár langyos őszi nap éppen ideális erre. Ha ezzel megvagyok, akkor egészen tavaszig minden okés lesz a kertben, csak a fát kell hasogatnom és fűtenem ha éppen otthon vagyok (és nem a csajomnál). Ez jó, mert a mozgalmas nyár után jó lesz egy kicsit nem kertészkedni.

Közben elkúródott a mosogatógépem, de a csajommal megszereltük; elkúródott a mosógépem, de a csajommal azt is megszereltük; valamint elkúródott a nyomáskapcsolóm a kútban, de... hát, azt még nem szereltük meg, de azt is meg fogjuk. Azért vizem van, és ez a lényeg, még ha a módszer, amivel vizet csiholok, körülményes is, a vadonban az ember nem finnyáskodhat és nem puhánykodhat, mert felzabálják a vérvakondok. Kell néha az a kis kihívás az élettől, ha nem akarsz elpuhulni.

Most, hogy végiggondolom, nyáron volt még egy bojlerszerelés, meg egy fűnyírójavíttatás is... volt egyáltalán valami bazdmeg, ami rendesen működött végig? Ja, a hűtőm még megy kitartóan. Meg a kocsim. Egyébként öcsém, ami bonyolultabb egy súlyzótárcsánál, abban nem szabad megbízni. Az internet is olyan amilyen, meg az áram is, bár ez utóbbiakra mostanában nem volt panasz.

Egyébként elképesztő, hogy mennyi szarral vesszük körül magunkat, mennyi gép meg szerkezet van körülöttünk, ami ha elromlik, nem tudunk vele mit kezdeni, és csak reméljük, hogy kitart addig, amíg nem tudunk újat venni belőle. Ilyenkor irigylem a régi vadászó-halászó társadalmakat, ahol annyival egyszerűbb volt az élet. Na nem volt könnyebb; csak egyszerűbb.

A kert rendben lesz most egy darabig, nekem meg annál több időm lesz edzeni. Tuti. És legalább meleget mindig tudok csinálni a hidegben, mert a fatüzelésű kandallóm nem tud elromlani. A többit meg megtanulom most már, mert nem fogok én pár szerkezet kedvétől függeni. Gyűlölöm a függést. És ha ehhez az kell, hogy villanyszerelést tanuljak, akkor azt fogok.

Vagy elzúzok a dzsungelbe vadászni-halászni, bazdmeg.

Szintet lép a céges geci

Minden férfi életében eljön az a pillanat, amikor munkahelyet vált; vagy kirúgják leépítik, vagy új városba költözik, vagy több pénzre van szüksége, vagy szakmát vált teljesen, vagy - és ez a legjobb eset - feljebb lép végre a melójában.

Szintet lép, érted. Mint a szerepjátékban.

Csak néha van olyan, hogy egy adott helyen már nincs hová feljebb lépni - olyankor le kell lépni máshová, ahol még a fű is zöldebb. Én most éppen erre készülök.

A mostani melóhelyem gyakorlatilag életemben a második pénzkereső munkahelyem, de igazából az első rendes hely, ahol valaha is dolgoztam. Nehéz is nekem ez az egész macera. Ha nem tudnám száz százalékig biztosan, hogy ezt akarom, nem is vágnék bele. Ha minden jól megy, a jövőben ugyanezt a céges melót fogom tolni, csak több pénzért és jobb körülmények között - ennél többet pedig jelenleg nem is kívánhatnék. (Elvégre az, hogy hajóskapitány legyek a Karib-tengeren, vagy személyi edző Hollywoodban, vagy buddhista szerzetes egy kolostorban, nem reális továbblépési lehetőség. Most még.)

Két új helyen is elindítottam a folyamatokat, most pedig várom, hogy "forduljon a tan kereke", és valahonnan végső választ kapjak. Idén mindenképpen le akarom zárni ezt a váltás dolgot, hogy a jövő évem már az új helyen találjon.

Nem lesz könnyű lelépni az eddig helyről, ami valójában két hely; de én nagy spíler vagyok, megoldom. Nyilván nem fognak egyik helyen sem örülni, és őszintén szólva az én örömöm sem felhőtlen, mert mondom, nincs nekem még ebben gyakorlatom. De fejlődni kell, fejlődni muszáj. Szintet lépni muszáj. Új dolgokat kipróbálni muszáj. Mert az élet célja végső soron az, hogy az ember jól érezze magát és valóra váltsa az álmait, ehhez pedig haladni kell.

Ismered, ugye, a mondást, hogy a problémákat nem lehet azon a tudatszinten megoldani, amin létrehoztuk őket? Hát az álmokat sem lehet azon a szinten valóra váltani, ahol először megálmodtuk őket, hiszen ott csupán álmok. Valósággá majd egy másik szinten válnak. És én most éppen arra a szintre tartok.

Kívánj jó utat nekem.

55. zen történet

Egy taoista történet elmeséli, miként esett bele egy öregember a veszélyes vízeséshez vezető, gyors sodrású folyóba. A jelenetet figyelő emberek már az életéért kezdtek aggódni, de csodálatosképpen élve, és egy karcolás nélkül élte túl a hatalmas zuhanást.
Az emberek megkérdezték tőle, miként sikerült túlélnie, ő pedig így válaszolt:
- Én idomultam a vízhez, nem a víz énhozzám. Gondolkodás nélkül hagytam, hogy alakítson. Alámerültem az örvénybe, és felmerültem az örvényből. Ez az, ahogyan megmenekültem.

Edzésnapló 42.

Na újra pörög az edzésem; most éppen azért, mert úgy néz ki, hogy hetente egyszer a csajomnál fogok edzeni a nagyvárosban, ami azért jó, mert az az edzőterem egy magamfajta csávónak mennyország.

Méghozzá azért, mert kurva jó cuccok vannak ott, például egy fullra felszerelt crossfit doboz, egy csomó kettlebell, gyűrűk, mászókötél, medicinlabdák, és hasznos gépek, tehát minden, amire csak szükségem lehet a minimalista vadon mellett. A nyálam kicsordult, komolyan. Azt mondjuk nem tudom, hogy azt a sok szart mikor fogom tudni mind használni, de hagyok időt annak hogy ez a dolog kialakuljon. És az kurvaélet hogy én lehetőséget nem hagyok kihasználatlanul.

Bajban is vagyok, mert ugyan heti háromra akarom redukálni az edzéseim számát - egyrészt mert így több időm van pihenni, másrészt ettől a gyakorlatok száma nem változna (az marad 12, csak nem 4 x 3, hanem 3 x 4 lenne), harmadrészt mert így végre talán eljuthatnék bunyózni is, negyedrészt pedig mert jön a hideg, és ilyenkor jobb minél kevesebbet kint lenni - de nem akarok órákig sem edzeni, bár mint megfigyeltem, ez teremben könnyebb, mint a sufniban.

Mindegy, ez majd kialakul. A lehetőségnek mindenesetre kurvára örülök.

A legjobb súlyom mindezidáig még mindig 86.4 kiló, de most már szinte egyáltalán nem pörgök azon, hogy hány kiló vagyok. Eszem ahogyan eddig, figyelek mindenre, majd 84 kilónál esetleg elkezdek parázni, mert annál lejjebb nem akarok menni, de addig nem. A súlyom most már egyre lassabban változik, és ez jó így. A lényeg úgyis az, hogy ne zsírosodjak, az izom az mindig jöhet.

A gyakorlataim változatlanok, csakis a teremben fogok pár jó kis pluszcuccot beiktatni, főleg a medicinlabdák érdekelnek, mert olyat szeretnék itthonra is, csak előtte ki akarom próbálni. Van kurva jó bicepszgép is, meg evezőgép, ezek nincsenek itthon, de azért élvezettel edzenék rajtuk. Meglátjuk majd hogy időben és energiában mit tudok még hozzácsapni a szigorúan minimalista edzéstervemhez. Az extra az mindenesetre extra marad, mert a legfontosabbak továbbra is az alapgyakorlatok. És a heti három edzésből szeretném a lehető legtöbbet kihozni. (A többi nap kell a futásra meg a bunyóra.)

Szóval itt a hideg, és ezt kurvára fájdalmas volt megtapasztalnom, amikor bemelegítés nélkül nekiálltam cibálni a kettlebellt egyik kora reggel. Azóta is fáj a hátam, és csak óvatosan adok neki még a teremben is. A tanulság: hideg van és öregszel, igenis bemelegítesz bazdmeg! Minden gyakorlat előtt az üres rúddal, vagy amivel éppen tolod. Fél percet megér ez a szar, mert hosszabban nyilván nem fogok előkészülgetni, de ennyi kell. A faszom sem akar sérüléssel kínlódni.

Újabban észrevettem, hogy a hátam meg a derekam a gyenge pontom, ezért rá fogok menni arra, hogy ezeket megerősítsem.

Mind a kettőre szükségem lesz még jó darabig.