Ez arról szólna ugye hogy
Néhányszor volt már szerencsém ehhez a dologhoz, leginkább az USA-ban, és minden esetben nehéz volt dönteni a keserves sírás és a harsány röhögés között. Most komolyan. De nem, inkább ne kelljen komolyan vennem, mert előtör belőlem a vallásfilozófus, és miért ne törne, papírom van róla, hogy az (is) vagyok.
Ehelyett inkább mesélnék az én egyik kedvenc mindennapos lelkigyakorlatomról, a mit-tenne-most-Conan-ról.
Igen, Conan a barbár. Aki szenvedélyes, erős, művelt, férfias, magabiztos, lehengerlő, és minden esetben határozott elképzelései vannak a dolgokról. Határozott és ellenmondást csak ritkán tűrő elképzelései. Ja, és sohasem jár fegyver nélkül.
Ha unatkozom, vagy hihetetlenül felbasszák az agyam, gyakran elképzelem, hogy mit tenne Conan adott helyzetben, ha egyszercsak ott teremne mellettem.
Vegyük például a sorbanállást.
Conan megjelenik mellettem a sorban, körülnéz.
- Cromra, mi az isten faszát álldogálunk itt egyhelyben? Lemegy a nap, mire továbbállhatunk, és én már ugyancsak ledöntenék néhány korsó sört a torkomon.
Mire én:
- Az a fickó ott elöl már fél órája töketlenkedik a kasszánál.
Mire Conan szótlanul megindul, finoman félretolja az útjából a többi sorbanállót. Odaáll a tökmörgő elé, és kidülleszti a mellkasát, kék szeme valósággal szikrázik.
- Eltakarodj végre, paraszt, mert kiloccsantom a velőt a koponyádból - mordul fel, és kezét jelentőségteljesen kardmarkolatára teszi.
A fickó nagyot nyel, szeme kigúvad. Rémülten hátrálni kezd, mire Conan vicsorogva megragadja, és egyetlen mozdulattal elhajítja. A férfi néhány méterrel odébb ér földet, nagyot nyekkenve elterül a földön. Conan harsányan felröhög.
A sor továbbindul.
De vehetnénk például egy céges meetinget is.
Conan megjelenik a mellettem lévő székben, körülnéz, majd elégedetten csettint.
- Kedvemre való az előétel, de mikor hoznak már végre valami rendes falnivalót? Vaddisznósültet, vagy pörköltet? És hol a sör? Nem vagyok én teve, hogy folyton vizet igyak!
Néhányan lepisszegik. Conan erre felfortyan.
- Ne csitítgass engem te fiskális, mert kettéhasítalak! Te, táncos ringyó - szólítja meg a marketing piros kosztümös, platinaszőke osztályvezetőjét - igazán kezdhetnél már vetkőzni, mert ennyi ruhában a fene sem tudja eldönteni, kedvemre valók-e a formáid, vagy csak a löttyedt hájadat rejtegeted a rongyaid alatt.
Döbbent csönd. Conan felordít.
- Az éjszaka ördögeinek retkes faszára, hát lakoma ez, vagy talán egy királyt temetünk? Mert ha nem vidámodtok meg azonnal, Cromra esküszöm, adok nektek okot bőven a kesergésre!
Azzal felugrik az asztal tetejére, és előhúzza ménkű nagy kétkezes csatabárdját, majd nekiáll aprítani az egybegyűlteket.
A kedvencem azonban mégis a hivatali ügyintézés.
Végre hosszas várakozás után sorra kerülök. Bár mindent megtettem, hogy felkészüljek, az ügyintéző mégis értetlenkedik. Ez is kell még, az is kell még, ezt így nem lehet, azt úgy nem lehet. Conan ott terem mellettem, vicsorogva behajol az ablakon.
- Átkozott szajha, nem hallottad talán jól, amit a társam mondott? Aláírás kell meg pecsét, ide vele azonnal, vagy Cromra mondom a lovam után köttetlek, és a sivatag keselyűi hordják szét a kilógó beleidet!
Az ügyintéző elsápad, egyelőre csak a haragtól, elvégre hallott már hasonlót, nem is egyszer. Munkaköri hatalmába vetett bizalma, illetve saját önhittsége elég tartást ad neki ahhoz, hogy kihúzza magát, és elkezdje kioktatni a vörösödő fejű barbárt. A harmadik mondatnál sem tart azonban, amikor Conan egyetlen ütéssel szilánkokra zúzza arca előtt az üveget, majd benyúl, fél kézzel kiemeli székéből a sikoltozó ügyintézőt, a magasba emeli, és rázni kezdi.
- Akkor eredj a pokolba, istentelen féreg!
Az ügyintézőnek addigra már persze régen eltörött a gerince, így élettelenül, teljesen ernyedten lóg a barbár hatalmas mancsaiban. Conan megvetően kiköp, és oda sem nézve elhajítja a holttestet, majd a pult mögé vetődik, és kis keresgélés után megtalálja a megfelelő pecsétet. Az aláírást összehúzott szemmel kanyarítja oda, majd elégedetten elvigyorodik.
- Cromra mondom, aki ebben kivetnivalót talál, az még az istenek kerjében is fanyalogva nyelné a nektárt...
Egy forgalmi dugóban.
Ülök a kocsiban, a sor lépésben halad. Rágom a körmöm, egyik zene sem jó. Megjelenik az anyósülésen Conan.
- Az istenekre, miért nem lóval jöttünk inkább? A feketemágiával hajtott vashintóktól itt mozdulni sem lehet! Elhagyta talán mindet a varázserő? Elpártolt a sok fekélyes lelkű varázslótól Szeth, a pokol szülötte! Ha!
- Tudnánk menni, de valami elállja az utat.
- A franc essen bele, hát asszony vagyok én, hogy itt meresszem a seggem ebben a hintóban?
Kikászálódik a kocsiból, leveszi válláról kétkezes csatabárdját. Sebesen, akár egy macska, felmászik a mellettünk lévő sávban álló kamion tetejére. Egy darabif némán áll odafönn, a távolba kémlel. Egyszercsak előkerül a kamionos.
- Jóbarát, kurva gyorsan takarodjál a járgányomról, mert kapsz egyet a csavarkulccsal. Hozzád beszélek, te majom, hogy a jó kur...
Reccsenés hallatszik, majd valami a betonra fröccsen. A kamionos teste lassan eldől, mint a zsák. Mellkasából kiáll a kétkezes csatabárd nyele. Conan oda sem nézve, összehúzott szemmel nézelődik tovább. Aztán lemászik, és visszaülne mellém a kocsiba, közben visszaszerzi korábban elhajított fegyverét. A csatabárdról csorog a lassan alvadó vér.
- Hé, Conan, azt a véres szart be nem rakod ide a kocsimba! Ez egy céges járgány és nem fogok magyarázkodni a kárpittisztitónak, sem a főnökeimnek!
- Micsoda puhány alak vagy - morogja Conan. - De mégsem nem ülök vissza ebbe a pokolhintóba. Ott elől két vashintó ment egymásnak, és most elállják az utat. Ez a sok ostoba feketemágus meg csak álldogál tanácstalanul, mert egy férfi sincs közöttük, aki odébbtolná az útból a roncsokat! Még a fene nag varázshatalmukkal sem mennek semmire, ha!
Azzal Conan elindul a kocsisorok között a baleset irányába. Nem látom, mi történik, és úgy érzem, jobb is, úgyhogy nem szállok ki. Szerencsére a kamion, aminek a sofőrjét Conan kettévágta, nem az én sávomban áll, így lassan megindulunk. Kis idő múlva a balesethez érek. A két roncsot valaki betolta az árokba. Mintha néhány holttest is feküdne a földön, de nem akarom tudni. A szalagkorlát mellett ott áll a vidáman vigyorgó barbár. Elhajítja kezében tartott csatabárdját, és beül mellém.
- Egye fene, úgyis kicsorbult már, majd a városban kerítek egy újat! Nem volt túl nehéz dolgom ezekkel a roncsokkal, emeltem már nehezebbet is. Egy sárkánydög jóval nagyobb ennél! Na száguldjunk tovább, ne késlekedjünk! Kiszáradt a torkom a nagy erőlködésben, jót tenne már egy kupa bor, az istenekre mondom!
Egy szórakozóhelyen.
Ülök a pult mellett. Éppen nincs senki a láthatáron, akihez érdemes lenne odaülni, a haverjaim meg mind lepattantak már. A mellettem lévő bárszéken megjelenik Conan.
- Az árnyékdémonok retkes seggére, ezen a galambdúcon képtelenség kényelmesen ülni! Mi az istennek nem állítanak ide rendes székeket? Miféle átkozott kocsma ez? Hé, csapos, adj egy kupa bort!
A mixer úgy tesz, mintha meg sem hallaná a barbárt. Conan feldühödik.
- Nem hallod, nyavajás zamorai fattyú? Egy kupa bort menten, vagy kettéhasítalak!
- Uram, ha nem hagyja abba a kiabálást, kénytelen leszek szólni a biztonságiaknak!
- Nekem átkozottul mindegy, ki adja ide a boromat - ordítja Conan. - De ha szomjan veszek ezen a lepratanyán, esküszöm a pokolból is visszajövök csak hogy a nyakad köré tekerjem a beleidet!
A mixer int valahová a távolba, mire megjelenik mellettünk két hatalmas kidobó. Az egyik Conan vállára teszi a kezét.
- Gyeres szépen pajtás, most sétálunk egyet.
Megpróbálok hátrahúzódni, de nincs miért. Conan engedelmesen feláll, és elindul kifelé a kidobókkal. Döbbenten nézek utána. Vagy másfél perc múlva Conan visszatér egyedül, kissé elgondolkodva dörzsöli kisebesedett öklét. Visszaül mellém, a mixerre néz.
- Hol a borom? - morogja halkan.
A mixer nagyot nyel, majd előveszi a legnagyobb mixerpoharát, és teletölti vörösborral. A barbár elé teszi, óvatosan. Conan elégedetten horkant, és vedelni kezd.
- Mi volt a kidobókkal? - kérdezem.
A barbár vállat von. Leteszi a poharat, elvigyorodik.
- Puhányak errefelé a férfiak. Nem akartam idebent verekedni, úgyhogy kimentem velük, a kocsma elé. Az egyiket éppen csak meglegyintettem, hogy eresszen már el, de egyből betört a koponyája, és az agyveleje ott vöröslött a kezemen. Erre a másik előrántott a gatyájából valami vékony fémpálcát, gondolom varázsolni akart a rohadék, de mielőtt kiejthetett volna a száján valami ártó igét, odaléptem és fejbecsaptam. Úgy dőlt el, mint az ökör, amit letaglóztak, és az orrán meg a száján dőlt a vére. Éppen azon tűnődtem, hogy mikor erősödhettem meg ennyire az utóbbi időben. Mert az képtelenség, hogy minden harcos férfi ennyire gyenge legyen itt a te világodban. De Cromra! Egész éjjel csak beszélni fogunk, mint az asszonyok? Igyunk amennyi belénk fér, aztán ragadjunk meg egy szajhát, és mutassuk meg neki, hogyan hág egy igazi férfi! Fenékig, barátom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése