Munkáról azt hiszem, még sohasem írtam, legfeljebb általánosságban. A cím megtévesztő, nem cipőboltban dolgozom. Az irodába szoktam ezzel a szöveggel érkezni, ha éppen irodázom.
Amikor viszont ma megérkeztem az aktuális tetthelyre, olyan történt velem, mint még soha: a dokinő szépen beültetett egy kényelmes székbe, bekapcsolt egy kis halk jazzt, kezembe adta a szükséges dokumentumokat, majd mosolyogva magamra hagyott, hadd dolgozzak. És persze csak hívjam, ha kell valami.
Esküszöm, csak az hiányzott, hogy a kezembe nyomjon egy pohár bort, és közölje, hogy mindjárt magára kap valami kényelmesebbet, nehogy elmenjek addig valahová.
De semmi baj, szeretem én, ha szeretnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése