Összeesküvés-elmélet

Kemény, ha az ember nyakig benne találja magát egy igazi, durva konspirációban.

És főleg az a kemény, ha ellene folyik az összeesküvés. És nem egy meglepetésbuliról van szó, hanem arról, hogy kirúgják a cégtől.

Vagyis dehogyis rúgják ki. Nem lehet kirúgni, mert kurva jól végzi a munkáját. Kétféleképpen lehet megszabadulni valakitől, aki kurva jól végzi a munkáját, de valami okból a cég mégis úgy dönt, hogy mennie kell.

Vagy eléred, hogy magától felálljon, és lelépjen, vagy addig terheled, amíg már nem képes kurva jól sem, csak szarul végezni a munkáját, és akkor rávered a balhét, még rá is teszel egy-két lapáttal a biztosabb, lehengerlőbb hatás kedvéért - és a végén kihajítod a picsába.

Na, hát ez elkezdődött. És persze pénzről van szó, arról a mocskos pénzről, ami miatt megéri kirúgni valakit, aki jól nyomja és bevenni másvalakit, aki talán jól nyomja, ÉS mert azzal a másvalakivel együtt jár a zsebbe egy kis lovetta is.

Azt írtam, kis lovetta? Úgy értettem, kurva sok lovetta.

Az anyád eladnád annyiért. Gud biznisz, szán, gud biznisz.

Win-win, kivéve annak, akire ráerőszakolják a szopóálarcot, de az meg csak gyalogáldozat, még ha egy kigyúrt állat gyalogról is van szó két darab 'szott nagy csatabárddal a sok kapás-kaszás paraszt között.

Mit tegyen ilyenkor az, aki ellen nagyban keverik a szart? Mekkora esélye van változtatni a jövőn? És érdemes-e, vagy pedig nyugodtan elengedheti magát, és várhatja, hogy merre sodorja tovább az eseményeket az élet?

Még nem tudom.

Csak azt tudom, hogy úgy leszek vele, mint ahogy Dylan Thomas írja. Csöndben tuti nem lépek az éjszakába át:

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába árt.

A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.