Eredetileg, valaha régen, filozófia szakon végeztem az egyetemen. De ez egy olyan dolog, amivel a mai napig együtt tudok élni. Soha, senki ki nem nézné belőlem, de nem is baj, elvégre mi a faszom az a filozófus?
Az pedig igazság az, hogy sohasem fogok elszakadni a filozófiától. Titokban a takaró alatt olyan könyveket olvasok zseblámpával, amitől kisülne az agyad is. Semmi tentacle porn, csak fenomenológia, meg egzisztencializmus, meg pragmatizmus, meg logika, meg episztemológia. És az egyik legjobb dolog benne éppen az, hogy felesleges. Hogy az égvilágon semmi értelme, haszna, jelentősége.
Nem, nincs, ne is vitatkozz ezzel. Éppen ebben rejlik a valódi varázsa, hogy ez is a zen attitude része, ha jól csinálod. És jól akkor csinálod, ha nem foglalkozol vele behatóan, ha nem ragaszkodsz hozzá, de azért ott van, és tudod is, csak mégse.
Érted?
Elkezdtem píécsdízni akkor régen, mert olyan jól ment. De szinte azonnal az elején abba is hagytam, mert annyira nem az volt, mint amit én akartam. Hiányzott belőle a zen attitude, és olyan emberekkel kellett volna együtt filozofálnom, akik komolyan vették a filozófiát.
Hát. nagy. büdös. véreres. lófaszt.
Akkor megfogadtam, hogy egyetemnek többé a közelébe se, legalábbis ami a filozófiát illeti.
Ennyit anamnézisnek. A kérdés pedig, ami mindvégig a leginkább foglalkoztatott, ez: miért abban hisznek az emberek, amiben hisznek?
A mai napig kiválóan el tudok szórakozni ezzel az egyetlen dologgal, nekem ebben benne is van minden, amivel foglalkozni érdemes. Benne van a tudás kérdése, benne van a vallás egész hatalmas témája, benne van a pszichológia, a tudat és tudattalan kettőse, az érzelem-értelem szembenállás, benne van az etika, a kedvenc területem, (mert az gyakorlati filozófia), és ebből az egész katyvaszból ki lehet hozni pár érdekes dolgot.
Leginkább vicces dolgokat, főleg ha elég lelkierőm van hozzá, hogy ne figyeljek oda a kevésbé viccesekre.
Meggyőződésem, hogy az ember nem bölcs, okos, tudata által vezérelt lény. Nem, leginkább az érzelmei, hangulata és a vágyai hajtják, és az esetek túlnyomó többségében halvány lila gőze sincs arról, miért is hisz abban, amiben hisz. (Nota bene: legyen szó bármiről, kezdve attól, hogy mi a kedvenc színe egészen odáig, hogy melyik a kedvenc futtballcsapata, szent embere, sörmárkája, politikai pártja).
Ez az érzelmi lény sokszor szórakoztató, sokszor elkeserítő, sokszor pedig (túl sokszor) egyenesen ijesztő.
Lehet hogy leginkább ezért akarom annyira megérteni. Hogy ne féljek tőle, mert amit értünk, attól nem félünk, legfeljebb tartunk.
Mindegy, tudod hogy ez is csak olyan pótcselekvés, mint a többi, ez a filozófia. Egyetlen dolgora kell vigyázni vele kapcsolatban: hogy sohase vegye túl komolyan az ember.
Mert komolyan csak a gyúrást szabad venni, öcsém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése