Kitano Gempo, az Eihei-templom apátja kilencvenkét éves volt, mikor 1933-ban elhunyt. Egész életében arra törekedett, hogy ne ragaszkodjon semmihez. Húszéves korában, vándor kolduló szerzetesként találkozott egy utazóval, aki történetesen dohányzott. Amint együtt sétáltak lefelé egy hegyi ösvényen, megálltak pihenni egy fa alatt. Útitársa dohánnyal kínálta Kitanót, aki el is fogadta azt, mert nagyon éhes volt.
- Milyen kellemes dolog is a dohányzás – jegyezte meg. Az utazó odaadta neki tartalék pipáját és dohányát, majd elváltak.
Kitano így vélekedett: „Az ilyen kellemes dolgok megzavarhatják a meditációt. Mielőtt túlzásba vinném, most rögtön abbahagyom.” Eldobta hát a pipát és a dohányt is.
Huszonhárom éves korában az I-King-et, a világmindenség legmélyebb tanítását tanulmányozta. Tél volt, és melegebb ruhákra lett volna szüksége. Mesterének, aki száz mérföldre lakott tőle, megírta, miben szűkölködik, és a levél kézbesítését rábízta egy utazóra. A végére járt már a tél, de nem kapott választ, és a ruhák sem érkeztek meg. Ekkor Kitano az I-King bölcs jövőbelátásához folyamodott, mely könyv a jóslás művészetét is tanítja. Meg akarta tudni, eljutott-e a levél a címzetthez, és úgy találta, nem. Később kapott egy levelet mesterétől, melyben nem esik szó ruhákról.
- Ha ilyen pontos meghatározó munkát tudok végezni az I-Kinggel, akkor el fogom hanyagolni a meditációmat – vélte Kitano. Így történt, hogy nem foglalkozott tovább ezzel a csodálatos tanítással, és soha többé nem folyamodott erőihez.
Huszonnyolc éves korában kínai kalligráfiát és költészetet tanult. Olyan jártasságot szerzett e művészetekben, hogy mestere megdícsérte őt. Kitano eltöprengett: „Ha most nem hagyom abba, akkor költő lesz belőlem, s nem zen mester.” Így hát nem írt többé verset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése