Aki gyakorolja a buddhizmust

Ha tényleg nem tudom megkerülni a témát, el szoktam azért mondani, hogy én buddhista gyakorló vagyok. Hazudni mégsem fogok, na. Leginkább nem beszélek róla. Mert akkor meg kell magyaráznom, hogy vallásos, az nem vagyok. Mert azok mind birkák, öcsém.

Nem mintha lenne értelme az őszinteségnek. Mert ezután aztán tutira magyarázkodnom kell, és ez mindig nehéz, meg gáz, meg egyáltalán, érted. Lebirkázni azt a sok jóravaló embert meg mennyire nem polkorrekt már.

Vallásról és politikáról egyáltalán nem szeretek beszélgetni, csak válogatott társaságban mert egyrészt nem érdekel annyira (már a mások meggyőződése a témában), másrészt meg elég könnyű gyilkos indulatokat elszabadítani vele akár a legjámborabb emberben is. A múltkor írtam arról, hogy a filozófia alapkérdésének tartom a "miért hisz valaki abban, amiben hisz" témát. Azért tartom alapkérdésnek többek között, mert iszonyatos érzelmek vannak mögötte. Iszonyatos, pusztító erejű érzelmek. És ezzel az egyetlenegy dologgal egészen könnyen lehet irányítani is valakit. Tényleg, szó szerint lehet valakit mennybe emelni, vagy pokolra taszítani.

És éppen ez az, amitől a buddhista gyakorló szeretne megszabadulni. Vagy legalább megérteni. Mert a buddhista gyakorló az nem vallásos buddhista. Az egy külön állatfaj, a birkák családján belül. Lényegi különbség nem áll fenn közte, és a többi vallásos között. Ő is bármikor legyilkolja azt, aki másképpen gondolkodik. Vagy saját magát, néha.

A buddhista gyakorló nem akar vallásos lenni, mert a vallás megköt, nem pedig megszabadít. A buddhista gyakorló pedig megszabadulni akar, mint a Buddha. És ehhez a legelső lépés a megértés. Először az ésszel megérthető dolgok. Ha az megvan, aztán jön a belátás. Érted, nem ugyanaz tudni, hogy a dohányzás káros, meg megérteni azt, hogy én magam miért dohányzom, meg belátni azt, hogy bizony nekem erre nincs szükségem. Vagy szükségem van, és akkor dohányzom tovább, de már úgy, hogy értem, tudom, belátom.

Mert vannak dohányzó buddhák, csak hogy a példánál maradjak.

A lényeg hogy nem állunk meg ott, hogy valaki azt mondta, hogy. Gyakorold, és ha működik, úgyis meglátod. Ha nem működik, hagyd a picsába. Ettől gyakorló buddhista valaki. Elolvashatsz száz könyvet a meditációról, és tanulmányozhatod a vonatkozó pszichológiai és neurológiai cikkeket. Ezeket megértheted, feldolgozhatod, de amíg nem gyakoroltad huzamosabb ideig, nem fogsz rendelkezni a megértésnek azzal a fokával, ami lehetővé tehetné, hogy valóban tudd, hogy mi a fasz az a meditáció. Meg hogy miért jó neked. Vagy miért nem jó.

Nem, mielőtt még közbevágnál, a gyilkosság nem feltétlenül ilyen, de mondjuk ott sem rendelkezhetsz a megértésnek azzal a fokával, mint egy olyan valaki, aki ölt már embert, és még épeszű. Csak ezért ne próbáld ki. Meg a drogot se, jó? A drog rossz, hmmmkay?

Nem kifogás a bölcsesség keresése arra, hogy minden szart kipróbáljon az ember.

(Aztán mégis, ha a bölcsességet keresi az ember, végül kipróbál minden szart.)

A lényeg hogy buddhista gyakorló vagyok, de ez nem jogosít fel semmire. Még arra sem, hogy lyuk legyen a seggemen. Csak arra jogosít fel, hogy gyakoroljak, és ne hagyjam abba sohasem. Csak akkor, ha már célba értem, akárhol legyen is az, akármikor.

De ha olyan ez is, mint a súlyemelés (és gyanítom olyan, miért is lenne másmilyen, nem igaz?), akkor meg úgysem hagyom abba, amíg csak élek. Ennyi.

Minden más csak kibaszott agymosás, öregem.