A koksz elleni/melletti vallásháború már nagyon régen tart. Én nem egy, nem két vitában vettem részt az elmúlt években, rengeteget olvastam a témában, mégsem tudnék egyértelműen állást foglalni.
Meggyőződésem, hogy ebben a dologban nincs egyértelmű álláspont. Ez nem a jó és a rossz harca, hanem két ideológia küzdelme. És egyiküknek sincs igaza. Ezt mind a ketten tudják is valahol, ezért gyűlölik annyira egymást, és ezért akarják egymást teljesen elpusztítani.
Egy szociológus egyszer azt mondta, hogy az erkölcs a falu határáig tart. Addig világos, és tiszta, és addig a határig mindenki pontosan tudja, hogy mikor mihez tartsa magát. Akinek nem tetszik, átköltözik a másik faluba, ahol másképpen van.
De mostanra már eltűntek a határok. Eltűntek a falvak. Az erkölcsök összekeveredtek, az ideológiák összekeveredtek, a vallások összekeveredtek, és ezekkel együtt az emberek elméje is eléggé összekeveredett.
Elmondom én, mi a probléma, mert azt világosan lehet látni: a probléma az, hogy egyfelől azt tanítjuk, hogy a győzelem a legfontosabb, másfelől azt tanítjuk, hogy nem a győzelem a legfontosabb. Szar ügy, mi? Mindjárt megmagyarázom.
Bigger, stronger, faster - ez egy dokumentumfilm címe, amit látnod kell, mert szerintem ennél jobban semmi nem foglalja össze azt, amit a témáról tudni érdemes. Az amerikai kultúra - és ezen keresztül mostanra az egész világ - arra van kihegyezve, hogy mindig előre, mindig gyorsabban, mindig keményebben, mindig magasabbra, a végtelenig, és tovább. Egyfelől azért, mert nekünk kell legyen a legtöbb aranyérmünk, nem nekik, nekünk kell megdöntenünk a rekordokat, nem nekik, nekünk kell legyen a legnagyobb faszunk, nem nekik.
De ez csak egyfelől. Másfelől a sport kurva nagy pénz. El nem tudod képzelni, mekkora. El nem tudod képzelni, hogy Lance Armstrong mögött mekkora iparág állt, mit iparág, birodalom, és ezalatt legkevésbé csak azt a dél-kínai labort értem, ahol a cuccait legyártották.
A sport kurva nagy pénz, és ebben a játékban az egyes sportoló körülbelül annyit ér, mint egy valóságshow-szereplő. Körülbelül annyit ér. Ő felteszi rá az életét, ezért cserébe pár évig ragyoghat, ha tud, aztán előbb-utóbb teljesen elhasználja a testét és a lelkét, és kihúny, és alázuhan. És eltűnik, nyom nékül. A sport - kevés kivételtől eltekintve - nem a dicsőséges öregkor világa. Az lehet, ha úgy érzed, elégszer győztél. De ha nem? Ha a legjobb eredményed egy olimpiai ezüstérem? Akkor mi van? Harmincévesen befejezed egy sérülés miatt, és a maradék ötven évben minden egyes kibaszott éjszakán azzal a meccsel álmodsz, amikor az olimpiai aranyért küzdöttél, de kikaptál, és második lettél, és soha többet nem kaptál még egy esélyt. Soha, soha többet.
Ismerek is egy ilyen embert. Nem kifejezetten boldog.
Hát csodálkozol, ha a sportoló még az életét is kockára teszi a győzelemért? Csodálkozol, bazdmeg? Csodálkozol, hogy bármit hajlandó magába fecskendezni, bármit hajlandó beszedni, a győzelemért? Miért, mit hallott, hogyan nőtt föl, mit ordítottak a fejébe nap mint nap? Hát van a győzelemnél fontosabb? Nincs. És tizen- és huszonéves kölykökről beszélgetünk, ugye tudod? Akiket még lehet agymosni. Mert csak így működik. De a szcientológia az mocskos, gonosz dolog, mi? A terroristák az mocskos, gonosz dolog, mi?
Gondolkozz el a különbségen egy parancsra gyerekeket agyonlövő katona, és egy győzelemért bármit beszedő, bármit megtevő sportoló között. Hidd el nekem, csak a körítés más. Csak a díszlet más, amiben mozognak.
De az elnök csak a győztesekkel fog kezet.
Aztán némelyikükről ki is derül. Hogy csaltak. Hogy beszedték, és a teszten lebuktak. És akkor véged van, barátom, még az anyádról is kiderítik, hogy egyszer Vegasban feldugott magának egy arany hamutálcát, és akkor pokolra küldenek téged.
De amíg nem derítik ki (
Sosem vagy biztonságban. Úgyhogy inkább ne csináld. De akkor meg esélyed sem lesz a győzelemre, márpedig neked mindenki azt ordítja a füledbe, hogy győznöd kell, igaz? Hogy a legjobb érzés odafönt zokogni miközben a himnuszt hallgatod, igaz? Micsoda érzés! Mint a kibaszott mennybemenetel!
És az elnök kezet fog a győztesekkel.
Ez egy skizofrén állapot, akárhogy is nézem. A legjobb, ha távol tartod magad az egésztől, és inkább vesztes maradsz. Súlyt emelsz a hátsó kertben, mint én. Csinálod hobbiból, csinálod, mert szereted, és szépen fokozatosan leszámolsz az álmaiddal. Tanulsz, szerzel egy rendes állást, és a gyerekeidet is erre neveled. Úgy még lehetsz tisztességes vesztes.
A profi
Mert ez egy vallásháború, és olyan mindegy, melyik oldal fanatikus harcosa vagy. Megdöglesz így is, úgy is, bármit is hazudnak neked azok, akik harcba küldenek, az ő saját dicsőségükért.
Hogy rohadna meg mind a pokolban, egytől-egyig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése