Most tudatosult bennem, ahogyan az asztalnál ülök és dolgozom, hogy a bal kezem mellett egy teljesen élethű fénykard hever.
Valószínűleg vérbeli geek vagyok, aki sosem fog felnőni, mert ez vigyorgásra késztetett, és elképzeltem, ahogyan hűvösen végigmérem az éppen elém járuló kollegát, miközben jelentőségteljesen a fénykardra pillantok, karjaimat összefonva hallgatom egyre kétségbeesettebb motyogását. Aztán egy intés, a fénykard a kezemben terem, és...
Persze a cucc nem az enyém, a kis vadonjáróé, viszont én választottam neki (naná hogy telitalálat volt, a kis nyomorult azóta is azt játssza, hogy ő Anakin Skywalker. Próbált Grievous is lenni, csak hogy négy fénykardot kaphasson, de emlékeztettem rá, hogy neki csak két karja van. Végül kapott kettőt, így legalább Ventriss lehet, bár emiatt lehet hogy aggódnom kéne, végülis fiam van.)
Ezután két napig egy jedi templomban élhettem, magam is keményen gyakorolva a fénykardvívás fortélyait, aztán az egyik kard végül eltört, ezért ragasztás céljából az asztalomra tettem, hogy biztosan el ne felejtsem megjavítani.
Ennek néhány napja már.
És eszembe jutott egy másik örök gyerek, Samuel L. Jackson, aki Mace Winduként egyedül forgathat lila fénykardot (mert mégse már kéket vagy zöldet, mint a teljesen jók, meg persze ne is pirosat, mint a rosszak), és aki belegravíroztatta a forgatáson használt fénykardjába, hogy BMF, vagyis BadMotherFucker.
Ha jedi lennék, én is így tolnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése