Vin Diesel For President

Nézem a Pitch Black-et, és újra rá kell jönnöm, hogy imádom Vin Dieselt. Az egész karaktert, úgy, ahogy van. Egy kopasz kigyúrt néger állat, aki imádja a D&D-t, aki egy mogorva, aranyláncos BMW-s bunkónak tűnik közben meg valójában kedves, intelligens és kurva jó arc? Epic win, öregem, epic win.

(Nem, nem csak azért, mert ugyanilyen karakter vagyok szeretnék lenni én is, és ezzel valójában önmagamat imádom. Nem. Mondom, nem. Na jól van, kussoljál, bazmeg).

Valószínűleg a következő napokban/hetekben meg fogom nézni az összes filmjét újra. Vannak köztük jobbak, vannak rosszabbak, de vele is úgy vagyok mint Steven Seagallal - ha egy filmben szereted, az összesben szeretni fogod, mert mindig ugyanazt játssza. Én speciel szeretem. Lehet kritizálni, hogy nem is színész, meg szarul játszik, meg mimika, meg kisfaszom.

Be lehet kapni, szerintem kurva jó Hamlet lenne belőle, meg Lear király, meg Prospero, meg Bánk Bán is. Sőt, kurva jó Vágási Feri.