4. zen történet

Hszüe-Seng egy nap a következő történetet mesélte tanítványainak:

- Éppen a kertben ültem a minap, és fürösztöttem arcomat a nap fényében, amikor egy borostyánlevélre esett a pillantásom. Megláttam, milyen gyengéden pihenteti a levél a nap sugarait mélyzöld testén. Elszégyelltem magam, és elfordítottam arcomat a naptól.

„Úgy élni, úgy lenni a világban,
ahogyan a napfény megpihen a borostyán levelén.”