Olvasom valami fitnesszes csókánál, hogy neki csak az az igazán impresszív fizikum, amihez baszott nagy vádlik tartoznak.
Valamennyire egyetértek vele. A tasmánördög testalkat szerintem sem néz ki túl jól, és aki a lábedzésre odafigyel (ebben is az erőemelés zúz a legjobban) annak a vádlija sincs általában elhanyagolva.
Az arányosság, a szimmetria és a megjelenés a testedzésben igenis fontos. Legfeljebb nem elsődleges, de mindenképpen fontos. A testtudatosság az edzés egyik alapvető része és célja (kéne hogy legyen). Például az, hogy valakinek egyenes, szép, délceg tartása van, akár áll, akár sétál. A konditerembe járó hurkagyurkák többsége úgy tartja magát, mint egy gorilla.
De sajna ez is leginkább genetika. A vádlinál is - hol tapad a vádlid, mennyire könnyű edzeni, mennyire fejlődik gyorsan, és meddig lehet növeszteni.
Én pár évig nem edzettem külön vádlira (mert nem vagyok én testépítő, vazze), de az utóbbi egy évben igen, és azt kell mondanom, nagyon kellett.
Egyrészt nem gyaloglok/futok már annyit, és az amúgy is csak szálkásítana. Másrészt a fókuszált, nagy súlyokkal való edzést semmi sem helyettesítheti, egyetlen testrésznél sem, ha nagy izmokat akarsz. Ez persze nem az erőről szól, ez csak a megjelenés, de mint írtam, az is fontos.
A hatása a vádliedzésemnek az lett, hogy nagyobb, erősebb vádlijaim lettek (naná, bazmeg, ezért edzettem rá), és ez segített az erőemelő gyakorlatoknál is (deadlift, guggolás). És mivel az edzéssel együtt nyújtottam is a vádlijaimat alaposan, ez még tovább növelte a teherbírásukat. Határozottan erősebbnek érzem tőle az egész lábamat, és ezen keresztül az egész testemet.
Szóval minimalizmus ide vagy oda, meg nem-vagyunk-mi-testépítők, meg ilyenek, de azért a vádliedzést meg fogom tartani.
És tényleg nagyon jól néz ki egy vaskos, erős, 'szott nagy vádli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése