Ül a haver a padon. Életének legszarabb napján, legalábbis ő úgy érzi, és ez elég ahhoz, hogy így is legyen. Szóval el van kenődve mint vaj a kenyéren, érted.
Amint ott baszarog magában, odatántorog hozzá egy torzonborz alak. Ultra hárdkór csöves csóka.
Leül mellé. A havert nem érdekli, elege van a világból, és ugyan mit változtathat ezen egy csöves?
Egyszercsak a torzonborz megszólal:
- A pénz a baj, mi?
Haver megrázza a fejét.
- Akkor egy nő - folytatja rekedten a csöves, és bólint.
Haver is bólogat, közben üres szemekkel mered maga elé.
A csóka átnyúl, megveregeti a vállát, közben kásás hangon azt motyogja:
- Ne is törődj vele. Te csak azzal törődj, hogy folyamatosan fejlesszed magad.
Azzal felállt és eltántorgott.
A haver még ült ott pár percig mozdulatlatlanul, aztán hirtelen fény gyulladt a szemében, döbbenten felugrott, de a csöves akkor már nem volt sehol.
Azt mondta, az volt életének legmegrázóbb pillanata. Szatorija volt, azt mondta. Azt mondta, olyan volt, mintha álmodta volna, de ő nem egy álmodozó típus, főleg nem nappal. Esküszik rá, hogy megtörtént, hogy pontosan így történt meg, és nekem semmi okom sincsen kételkedni a szavában.
Éppen olyan lehetett az a csöves, mint ez a fickó itt.
Találkoztam már én is ilyen emberekkel, nem sokszor, csak párszor, de mindegyik kurvára beégett, sohasem fogom őket elfelejteni.
Egyszer talán én leszek ilyen valakinek az életében.
Vagy már voltam is, ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése