RBSD

Az egyik barátom mondta a múltkor, hogy elmenne kipróbálni a Defendo-t, és én persze ajánlottam neki, elvégre a semminél bármilyen edzés jobb. De már régóta le akarom írni a gondolataimat az RBSD-kel kapcsolatban. Küzdősportokról, önvédelemről már írtam ugyan, de most még egyszer.

Az RBSD rövidítés mögött nem valami durva perverzió van (bár akár lehet is, csak én nem ismerem). Az RBSD valójában "reality-based self-defense", vagyis "valóságon alapuló önvédelem", és ez a következőt jelenti: a harcművészeti edzőtermek fehér pizsamás, mezítlábas, formagyakorlatos világa helyett, ahol az emberek többnyire a levegőt ütik, meg előre meghatározott támadások ellen gyakorolnak egyáltalán nem életszerű módon, az RBSD arra helyezi a hangsúlyt, hogy lehetőleg úgy gyakorold az önvédelmet, ahogyan az majd az utcán is megeshet veled.

(Az utcán. Komolyan, mintha háborús övezetben élnénk. Egyszer ettől agyfaszt kapok.)

Szóval lehetőleg utcai ruhában gyakorolni, cipőben, életszerű módon. Villamoson, diszkóban, valódi utcákon, hadd szokja a tanuló a paranoiát az életet. Ez lenne az elképzelés. És persze a technikák egyszerűek, bárkiből lehet kommandós, kés ellen, pisztoly ellen, több ember ellen, magabiztosan, mindezt megtanulhatod egy valag pénzért.

Tényleg, jóval több pénzért, mint amennyit egy átlag utcai rabló leakasztana rólad. Ezt végiggondoltad már, pajtás?

Még egyszer mondom: azt gondolom, hogy a semminél bármilyen edzés jobb, de a következő komoly problémákat szerintem semmiképpen nem lehet megkerülni ezekben a rendszerekben (nálunk a Krav Maga és a Defendo a legjellemzőbbek, de pl. USA-ban ezekből csillió van).

1, hát legelőször is a marketingjük. Katonai, meg rendvédelmi, meg izraeli különleges erők, meg tengerészgyalogosok, meg légiósok, meg polinéz harcosok, meg jedi lovagok. Ne hülyítsük már egymást. Te nem vagy katona. Legkevésbé egy elit egységnél. Te egy átlagember vagy, aki a törvény adta lehetőségeken belül szeretné megvédeni magát. Egyrészt.
Másrészt elmondanám, hogy például az amerikai hadsereg katonáinak közelharci rendszere egy ideje már a brazil-jitsura épül. Igen, ez egy küzdősport. És elárulom, hogy a többi technikájuk is a küzdősportokból van, még a leggyilkosabb egységeknek is.Mert az működik, mert az gyakorolható, mert az tesztelhető, még éles bevetés előtt is.
Harmadrészt, hiszed vagy nem, egy jó küzdősportoló bármikor lever egy tengerészgyalogost, egész egyszerűen azért, mert ő csak ezt gyakorolja napi több órában, a szegény kommandósnak meg egy csomó minden mást is tudnia kell készségszinten.
Negyedrészt beszélgess el egy elitkatonával, és kérdezd meg tőle, mikor bunyózott utoljára háborús bevetésen puszta kézzel. Aztán azt is kérdezd meg, ha már ott ültök, hogy a kiképzésének kb. hány százaléka a pusztakezes küzdelem. Aztán vesd ezt össze gondolatban egy ketrecharcossal.

2, a második legnagyobb problémám nekem az volt, hogy nem azok az emberek mennek el ilyet edzeni, akiknek valóban szüksége lenne rá. Ezért nem lesznek valóban fenyegető edzőpartnerek sem, mint egy keményebb küzdősportban, ahol sokszor eléjük állni is komoly lelkierőt kíván, nemhogy küzdeni (állítólag én is ilyen voltam, akitől féltek, pedig én aztán olyan kis kedves mosolygós kopasz kigyúrt állat vagyok). Szóval rendszerint tinglitanglizhatsz pár ványadt, edzetlen, passzív-agresszív bölcsésszel meg informatikussal. A paranoia-faktor magas, elvégre miért is vannak itt, akik önvédelmet akarnak edzeni?

Azt gondolom, jól küzdeni nagy, erős emberek között lehet megtanulni, elvégre ha velük elboldogulsz, ha tőlük nem félsz, ugyan kitől kellene tartanod? Igen, a 40 kilós cigánygyerektől a késsel, de erről majd később.

3, a technikák: ezek a rendszerek nem találnak ki technikákat, hanem átveszik a küzdősportokból, mint már említettem. Miért onnan? Mert az működik. Ennek ellenére kritizálják a küzdősportokat, mert az utcán nincs bíró, nincsenek menetek, nincsenek szabályok. Az utca kegyetlen, éééértem?

Attól függetlenül, hogy ez így egyáltalán nem igaz (például az utcának nagyon is vannak íratlan szabályai, és törvényei), a technikákat igazából csakis két dolog alapján érdemes rangsorolni - hogy mennyire könnyű megtanulni, és mennyire hatékony. A könnyűség a küzdősportok egyik ismérve - csakis azok a technikák maradtak fenn, amiket gyorsan meg lehet tanulni, és onnantól kezdve élesben, egyre nagyobb erővel és gyorsasággal gyakorolni. A box ütéseit egy nap alatt meg lehet tanulni, de évtizedekig lehet tökéletesíteni.

A hatékonyságban megint a küzdősportok a példaadók - elvégre csak full-kontakt környezetben derül ki (ketrecharc, vaze), hogy mi működik igazán, méghozzá egy jól képzett harcos ellen.

A funkciótlanul bonyolult, ellenőrizhetetlen technikák a tradicionális harcművészetek jellemzői, éppen ezért nincsenek a küzdősportokban. Ha nehéz rendesen megtanulni, te nem érsz vele semmit, ha nem tudod ellenőrizni a hatékonyságát (lásd halálos, gyilkos technikák), ha nem is tudod edzésen partnerrel életszerűen gyakorolni (szemkitolás, nyaktörés, gerincoszlop kitépése segglyukon át, herezacskószaggatás, torokütés, torokátharapás, stb, stb, stb.) akkor hogyan bízhatnád rá magad éles helyzetben?

Ezt kurvára gondold végig.

Ahogy edzel, úgy küzdesz, ez van. Ezen nem lehet változtatni, semmiféle varázslással sem.

Ha látszatütéseket adsz le torokra, meg szemre, meg tökönrúgsz visszafogott lábbal herevédőre, meg úgy csinálsz, mintha (nézz meg pár krav maga/defendo videót a tecsőn), azzal nem fogsz elérni semmit. Ha full-kontaktban küzdesz rendszeresen a technikai alapok megfelelő elsajátítása után, na az az edzés. Az valóban felkészít. És ha stresszhelyzetbe kerülsz az elő fog jönni. A krav magás tipitapi is előjön, ne félj, csak azért kiröhögnek, és aztán rommá vernek. Ne éles helyzetben tudd meg, mi működik és mennyire, kérlek.

Említettem a megfelelő technikai alapokat: azokat kurvára meg kell tanulni. Fokozatosan, szisztematikusan. És csak a legjobbat érdemes megtanulni: üss, mint egy bokszoló, rúgj, mint egy thai-boxos, dobj, mint egy judós, birkózz mint egy birkózó, földharcolj mint egy brazil-jitsus. Próbáld ki az MMA-t is, és rakd ezeket össze. Ha ez neked sok, legalább ütni tudj kurva jól, a többibe meg kóstolj bele néhány szeminárium erejéig. Megéri, mert találkozol a valóban hatékony technikákkal, és lesz összehasonlítási alapod. Ez nagyon fontos, mint ahogyan az is, hogy lehetőséged lesz próbára tenni magad.

Összefoglalva a technikákkal kapcsolatban két alapdolog van: az a nem halálos technika, amit teljes erővel és teljes gyorsasággal biztonságosan tudsz gyakorolni, összehasonlíthatatlanul többet ér, mint az a halálos technika, amit nem tudsz partnerrel gyakorolni, csak vele együtt eljátszani, hogy működik. Hidd el.

A másik meg, hogy 20 technika, amit 100%-osan tudsz összehasonlíthatatlanul többet ér, mint 100 technika, amit 20%-osan tudsz. Ezt is hidd el.

3, az edzettség: egy nagyobb, erősebb, edzettebb ember le fogja verni a kisebbet, gyengébbet, edzetlenebbet. Ez van, szoktasd magad a gondolathoz. A technikai jártasság valamennyi előnyt adhat neked a nagyobb/erősebb ellenfelek ellen, ha azok képzetlenek. De csak keveset. És honnan is tudod meg, hogy akivel szemben állsz, milyen technikai/edzettségi szinten áll? Elkéred az életrajzát? Elbeszélgetsz vele bunyó előtt? Na ez az. A nagyobbakkal mindig csak óvatosan, pajtás.

(Megfelelő erőnléttel amúgy kurvára nem foglalkoznak az RBSD edzéseken sajnos.)

4, mentalitás: ami ugye arról szólna, hogy harcos vagy. De ezt megint nem inkább a full-kontakt küzdősportokban lehet megtanulni? Ahol oda kell állni, ahol komolyan ütnek/rúgnak/dobnak/fojtanak? Persze, fokozatosan, elvégre oda sem gyilkos állatok járnak, a testedet és a tudatodat is hozzá kell szoktatni a terheléshez. Ez kinek gyorsabban megy, kinek lassabban, de az eredmény garantált. Jó, van akinek soha nem fog menni, van, akiből soha nem lesz harcos, de ezt is inkább itt tudd meg, mint élesben, az utcán. Az RBSD-k rengeteget agyalnak csőlátásról, meg adrenalinról, meg az egész utcai konfrontáció elméletéről, de erősen kételm, hogy ez többet segít, mint pár amatőr bokszmeccs. Csak tudni kurvára nem elég, hogy mi fog történni. Meg kell tapasztalni, hozzá kell szokni. Más út nincs.

5, summa summarum: csináld az RBSD-t, ha ez a vágyad. De tudd, hogy ez a valódi harchoz képest légvárépítés. Edzésnek tök jó, testgyakorlásnak, meg csajozni, meg LARP-olni (ha nem tudod mi ez, guglizd meg). De ennyi. Ha viszont valóban küzdeni akarsz megtanulni, ha valóban érezni akarod, hogy egy fizikai konfrontációban ki tudsz állni magadért, akkor próbálj ki minél több küzdősportot, és gondolkodj el azokon, amiket írtam.

És olvass sok Marc MacYoungot, mert én még egy csomó mindenről nem is írtam. A jogi dolgokról például. MacYoung szerint például az első és legfontosabb dolog az önvédelemben, hogy egyáltalán tisztában legyél azzal, hogy azon a helyen, ahol élsz, mi számít jogos önvédelemnek! Vajon ezt hány RBSD edzésen tanítják? Kívülről kéne fújni mindenkinek a hatályos jogszabályokat.

Még egy utolsó dolog: ha a másiknak fegyvere van, vagy ha többen vannak, húzz a gecibe. Felejtsd el a tuti technikák kés/pisztoly/kézigránát/kalasnyikov/szamurájkard/motorosfűrész ellen című fejezetet, kérlek. Nem érdekel, mennyit gyakoroltad Matyikával az IT-ról, meg Zsuzsival a haveroddal például a kés elleni védekezést. És mindegy, mekkora srác/csaj kezében van a fegyver, te húzz a gecibe.

Tényleg.