Egy zen tanítvány egyszer sétálni indult az erdőben. Ősz volt, és ő meglátta, ahogyan az egyik fáról leesni készül egy falevél. Megállt, s végignézte, ahogyan a falevél lassan a földre hullik, s elpihen az avaron.
Azon nyomban megvilágosodott.
Mikor hazaért kis kunyhójába, meglátta a polcán a sok könyvet, melyeknek tanulmányozásával hosszú éveket töltött el. Dühösen kivitte mindet az udvarra egy kupacba, meggyújtotta és elégette.
- Az a sok év az életemből! – így szólt – mindet olvasásra pazaroltam, s a megvilágosodást kerestem éveken át! Ennyi idő alatt nem értettem meg, hogy a megvilágosodást elérni éppen annyi idő, míg a fáról lehulló falevél földet ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése