A legjobb önvédelem

Sokat olvasgatom a Bullshido-t, és nagyon szeretem, ezt már írtam korábban is. Rengeteget lehet tanulni belőle, és mivel a világ szinte minden országából vannak tagok, akik rendszeresen hozzá is szólnak a témákhoz, így azt is meg lehet figyelni, hogy hol milyen az emberek hozzállása a különféle dolgokhoz.

Ami rögtön a legelején feltűnt, az az volt, hogy minden beszélgetés előbb vagy utóbb az önvédelemhez, az utcai konfrontációkhoz kanyarodik. Főleg az amcsiknál. Harcművészet? Jó, jó, de mi lesz az utcán? Küzdősport? Igen, de az utcán... Mindig itt kötnek ki. Az utcán.

És akkor jönnek a történetek, anekdoták, hogy megtámadtak, vagy meg akartak, de akkor én, de akkor ők, és nagyjából már a második mondatnál látom, hogy kamu az egész, főleg az "egyedül levertem egy csapatot" típusúak. A többieket ez ritkán zavarja, és elindul a circle jerk arról, hogy ők mekkora harcosok.

Az egész oldalt áthatja amúgy az insecurity érzése. Bármiről legyen is szó, mindig azt érzem, hogy ott lebeg a háttérben.

Igen, tudom, a netes fórumok közönsége olyan, amilyen, kivéve a kivételt, ami éppen ezért kivétel. A többség pedig, főleg az USA-ban (vagy talán máshol is?), igenis azért foglalkozik harcművészetekkel, küzdősportokkal, mert fél. Mitől? Ha megkérdezed, nem tudná megmondani. Békésen éli beszűkült életét egy külvárosi ház alagsorában, mindenhová autóval jár, bizonyos környékeket csak a tévéből lát, és egyáltalán. Amíg nem éltem az USA-ban, nem tudatosult bennem, hogy mennyire beszűkült is egy ilyen élet. Ráadásul ha akarnád sem nagyon lehet rajta változtatni. És ezzel együtt jár az, hogy nagyon sok élethelyzetről nincs személyes tapasztalatuk, bár ott történik az orruk előtt.

Nagyon érdekes elképzeléseik vannak például az önvédelmi szituációkról, meg az utcai harcról, ami szerintem egyértelműen kettő, nem pedig egy dolog.

Marc MacYoungot nagyon bírom. Nekem is komoly tévképzeteim voltak a témáról, amíg alaposan át nem gondoltam az írásait. Nagyon ajánlom mindenkinek, akit érdekel az önvédelem, illetve aki szeretné a valósághoz közelíteni az elképzeléseit például az "utcai harcról".

Leírja többek között, hogy a harcművészetek, küzdősportok milyen szinten alkalmatlanok az önvédelemre. Első olvasásra furcsa, mert hát mégiscsak arról szólna a dolog, mint ahogy régen a Shaolin kolostorban a szerzeteseknél, ha jöttek a rablók, meg ha vándorúton voltak, akkor egyszerűen lekungfuzták az ellenségeket. Puszta kézzel, vándorbottal, koldulócsészével (lásd Riddick 2).

Vagy igaz, vagy nem, ezt mindenki döntse el maga kellő tájékozódás után.

Szerintem van az utcai harc, ami arról szól, hogy ki az alfahím, meg ki a májer, meg kié a grund. Én ezeket nem keverném azzal, hogy előugrik a sarok mögül egy csuklyás faszi egy késsel, és a tárcádat meg a mobilodat követeli.

Az első helyzetben neked is akarnod kell a balhét, és lehetőséged van otthagyni a szituációt. Persze, gyáva féreg vagy, meg kurvaanyád, meg idenegyeretöbbet, de verekedés csak akkor lesz, ha te is akarod. Még az is lehet, hogy megütnek, beléd rúgnak - de még ekkor sem kell belemenned a játékba.

Egyszerűen elmész onnan.

És a netes sztorik főleg erről szólnak. Én a történetekben általában már meglátom, melyik az a pont, amikor még könnyűszerrel véget lehetett volna vetni az egésznek, és persze azt is gyanítom, melyik az a pont, amikortól kezdve fantasy az egész. Mindegy.

A lényeg, hogy sokan ezt gondolják önvédelemnek, és/vagy utcai harcnak. Marc MacYoung erre azt mondja, hogy ha a biztonsági kamerán visszanézve az eseményt az kicsit is ketrecharcra/bokszmeccsre/bármilyen sportra hasonlít, az régen nem önvédelem, az utcai harc. Aki utcán harcol, azt meg hűvösre kell tenni legalább egy kis időre, mert az bűncselekmény. Biztos menő dolog betörni az orrát annak, aki beszól a csajodnak, csak tudod évekre sittre vághatnak miatta, ha a másiknak jók az ügyvédei/kapcsolatai. Megéri? Döntsd el te.

A másik szitu komolyabb, mert nincs uralmad fölötte, főleg az elején. Hozzád lép, megszólít, előugrik, rád ront, neked megy, stb. Persze, első körben mindig az éberség. Aztán gyors, határozott, agresszív fellépés. Nem tárgyalunk terroristákkal.

Aztán meg lelépés.

Bunyó csak akkor, ha gyakorlott full-kontakt harcos vagy. Nem krav maga, meg defendo, meg életpontok, meg systema, meg hasonló faszságok, hanem box, kick-box, judo, birkózás, ketrecharc. Érted.

Egyébként inkább azonnal add át az értékeidet, és olaj. Ne ott akard megtudni, hogy a haverokkal félseggel gyakorolt edzőtermi trükkök bejönnek-e, mert agyonverhetnek.

Egyébként meg tudatosítsd magadban, hogy akármekkora istencsászár vagy is, téged is meg lehet verni. Ezért járnak, tudod, a legkeményebb ketrecharcosok is testőrökkel. Nem azért, mert ne tudnának bárkit halálra verni egy percen belül, hanem mert tudják jól, hogy könnyen megsérülhetnek ők is, mert az utca, hát, az utca kegyetlen lehet.

Ennyit erről.

Szerintem a legjobb önvédelem még mindig a napi nyolc óra alvás, a helyes étkezés, és a rendszeres edzés. Azzal mész a legtöbbre. Minden más kamu, és csak az idődet meg a pénzedet vesztegeted vele. Úriember különben sem verekszik utcán.