Mert figyelj csak: ezt ugy csinaljak a nagyok, hogy kiberelnek egy lakosztalyt valami elit szallodaban, odarendelnek par kurvat meg jo sok porgetot, aztan toljak a bulit napokig. Az ijeszto az, hogy megvan hozza a penzem, meg a kapcsolataim is, hogy siman megszervezzem. Durva, mi? Tarsasag is lenne hozza boven, todulnanak az onkent jelentkezok, hogy segitsenek felszivni a sok porcukrot, meg szanaszet kefelni a kislanyokat (mondjuk az esetek tobbsegeben inkabb zokogva magyaraznak orakig mindenfelet az unottan ragozo kurvaknak ernyedt poccsel; a lanyoknak mondjuk mindegy, ki vannak fizetve, es ha meg dugni sem kell, annal jobb).
A helyzet viszont az, hogy a latszattal ellentetben ez nem a gyoztesek sportja, en pedig gyoztes vagyok. Nem arrol van szo, hogy nem probalnek ki egyszer valamikor egy ilyen durva bulit (lett volna mar ra lehetosegem es nem tettem meg), hanem en ezt inkabb latom utolso ketsegbeesett probalkozasnak arra, hogy jol erezzem magam, semmint bulinak. Mert ugye ha csak kabitoszerrel erzed jol magad, az nem valodi. Mint ahogyan az alattad hangosan nyogve vonaglo kurva sem valodi. A lakosztaly sem a tied, csak kivetted, akkor meg mi ebben az egesz helyzetben az, ami igazi?
Latod, eppen ez az en nagy bajom, hogy semmi. Ahogy en latom, ez csak tukor es fust. Hamu es por.
En imadok elni. Az igazi eletet szeretem, fene nagy szenvedellyel, a ragyogo napot, a kek eget, a hullamzo tengert, a zold reteket, es persze a formas csocsoket. Ameddig pedig ennyire imadok elni, addig nekem nem kell kabitoszer ahhoz, hogy jol erezzem magam (meg csak jobban sem fogom erezni magam tole, ezt tudom), es nem kell kurva ahhoz, hogy egy jot dugjak (meg csak nem is tudnam igazan elvezni, ezt is tudom). Nekem az igazi kell, a valodi, ami hazugsagtol es ketelyektol mentes, mint a kibaszott Tabula Smaragdina. Abban van a valodi kaland. A ragyogo fenyben.
Nem okoz nagy lelki konfliktust, hogy erezzem, mi a jo nekem. Valoszinuleg ezert (is) vagyok alapvetoen boldog ember, az atmeneti nehezsegek ellenere. A kurvakat majd elteszem insegesebb idokre, amikor mar nem tudok a fenyben jarni; amikor mar keszulok atlepni az ejszakaba, de mert nem akarom ezt csendben tenni, meg utoljara majd orditok egy nagyot. Lesz visszhangja, elhiheted. De en tobbek kozott ebben is hiszek: hogy csondben ne lepj az ejszakaba at.
Hat en nem fogok. Addig pedig furdok a fenyben, szaguldok tuzon-vizen at, akar egy ustokos, atkozok es aldok szenvedellyel, es nekem meg csak porgeto sem kell hozza. A csajok pedig omlenek penz nelkul is, es a szex valodi, az orgazmus valodi, az elvezet mind valodi, nem megjatszott.
Ennyit errol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése