2015. augusztus 30., vasárnap

A tokeletes nap

Leirom neked, hogy szamomra mi a tokeletes nap; egybol vagni fogod a karakteremet, meg hogy mire is vagyom en az eletben, mert ebben a tokeletes napban, ami tortenetesen tegnap esett meg velem, minden benne volt.

Ezen a tokeletes napon picsa meleg volt. Balatonszepezden voltunk a csajommal. Reggel felkeltunk, dugtunk egy kurva nagyot, aztan meg az agyban heverve eldontottuk, hogy mit fogunk reggelizni. Utana felkeltunk, elsetaltunk a boltba (idonkent megalltunk smarolni), bevasaroltunk, aztan irany a nyaraloba. Megreggeliztunk, aztan lecuccoltnk a strandra. Nagyjabol felorankent usztunk egy nagyot, egyebkent meg doglottunk a napon, vagy az arnyekban, es nem csinaltunk semmi emlitesre meltot sem egesz nap.

Hat ora korul felsetaltunk a cukraszdaba, betoltunk letalis mennyisegu fagyit es sutemenyt, aztan nagyokat nyogve hazamasztunk. Kicsit fekudtunk, mert a cukormergezest ki kellett fekudni, meg amugyis elfaradtunk az egesz napos strandolasban. Addig, amig a telihold felfele araszolt az egen (valojaban szaguldott), betoltunk par sort meg egy pohar bort, majd letantorogtunk a partra.

Kerestunk egy nyugodt, elhagyatott helyet a parton (nem is volt olyan konnyu), leultunk a viz melle, es csak bamultuk a Balatont, meg a tiszta egen a teliholdat a csillagokkal, es csak ugy boldogok voltunk. Minden egyszeru volt, az elet konnyu, es elkepesztoen tokeletes.

Aztan, mikor meguntuk, setaltunk egy nagyot a hegyen, aztan haza, es bedoltunk az agyba.

Ennyi volt a nap; tobb reszlet nem is nagyon jut eszembe belole. Nem is nagyon hiszem, hogy volt tobb reszlet. Ennyi volt. Es nekem ennyi eleg is a tokeletes boldogsaghoz.

Na, megvan a karakterem, ugye?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése