Keves nagyobb dolog van a vilagon annal, mint amikor elolvasol egy konyvet, es azt erzed, hogy az a konyv eppen ott es eppen akkor neked szol, es pontosan arra volt szukseged, hogy ezt a konyvet elolvasd. Hogy az a konyv azert kerult a kezed ugyebe eppen akkor, mert szukseged volt ra.
En egy par napja kotorasztam a konyvespolcon, (mert lassan vegre nekiallok atramolni az egeszet, es akkor vegre megszabadulok az ex-felesegem maradek cuccaitol is) es raakadtam Popper Peter egyik konyvere, a cime Felnottnek lenni. Gyorsan el is olvastam, es kozben egyik dobbenetbol a masikba estem. Persze, olvastam mar a konyvet, de most akkora elmeny volt, amekkora elmenyben mar regen nem volt reszem. Marmint intellektualisan, erted. Egyebkent szerencsere vannak boven elmenyeim.
Olyan erzes volt, mintha Popper Peter leult volna velem szemben, es a szemembe nezve mondta volna el mindazt, ami a konyvben van, mert valami csodaval hataros modon ebben a konyvben most minden nekem szolt. Mintha csak nekem irta volna, csakis azert, hogy en eletem harmincotodik eveben egy nyari napon elolvassam. Fantasztikus elmeny volt.
Es ez nem csak a konyvrol szol. Most olyan kozel erzem magam Popper Peterhez, mint eddigi eletem soran soha, pedig mindig is nagyon hasonlo karakterek voltunk, mar a nyilvanvalo kulonbozosegeink ellenere. Sajnos evekkel ezelott meghalt, pedig ha valakivel, vele aztan valoban erdemes lett volna osszebaratkoznom. Ilyenkor mindig rajovok, mennyire hianyzik egy mentor az eletembol, valaki, aki segit a szellemi utamon. Akivel meg tudom osztani azt, ahol eppen tartok, es aki legalabb annyival elottem jar az uton, hogy segiteni tudjon nekem.
Sok Popper Petert fogok most olvasni a kozeljovoben, mert hiszek benne, hogy most sokat segithet nekem, meg igy, halalaban is. Azt is erzem, hogy kezdek mostanaban megint a szellemi fele orientalodni; ezt egyaltalan nem banom.
Megint fordult egyet a sorskerek, ugy erzem. Csodas dolgok jonnek. Eppen itt volt mar az ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése