Neked, szerelmem

Örülök hogy itt vagy.

Gyere, üljünk ki a ház elé a lépcső tetejére. Használjuk ki hogy most még nem kell kabát, meg ha fázol, majd hozzám bújsz.

Igen, tudom, ha nem fázol is hozzám bújnál. Ismerlek. Még mikor nem szerettelek, akkor is ilyen bújós voltál, és már akkor se bántam. Sőt.

Hozhatod a cigidet, mondtam már, hogy nem zavar, csak gyere már. Hidd el, itt még annak is jobb íze van, odakint, a vadon szélén, miközben bámulunk bele a sötétségbe.

Kéne inni is valamit, bár elég részegek vagyunk már egymástól, nem? Mosolyogj, csak, szeretem ahogyan mosolyogsz. Komolyan, a csillagok hevesebben kezdenek ragyogni a fejem felett, ha mosolyogsz.

Gyere, ülj ide mellém. Látod? Ide szoktam mindig leülni ha kicsit egyedül akarok lenni. Gyújts rá nyugodtan, és érezni fogod, mennyivel jobb érzés idekint. Nem nagyon van mit nézni. Sötét van. A hold fényes, de felhők mögé bújt. Nem hallani semmit, csak a kis állatok motozását a kertben, meg a mezőn. Nagyon jó idő van ahhoz képest, hogy november vége van. Most van utoljára olyan idő, amikor még nem érzem szibériai hadifogolynak magam...

A völgy túloldalán is csak a sötétség. A nyaralók már régen kiürültek, a sok bunkó pesti már eltűnt innen az ősszel (bocs, ne haragudj, szerelmem, de te most nem ott vagy, te most itt vagy velem, ne felejtsd) és csak pár kósza fényfolt remeg már a hegyen, de lassan azok is mind kialszanak.

A tél szagát már érezni a levegőben, de most nagyon jól esik. Belém villan az, hogy nemsokára majd esni kezd a hó. Már látom magam ahogyan az erdőben sétálok, veled, és nézzük a mozdulatlan, fehér tájat, ami körülvesz.

Nem, nyugodtan gyújts rá még egyre. Még annyi mindent akarok neked mondani.

Örülök, hogy itt vagy.

Bármelyik szemét köcsögöt választhattad volna, de te ezzel a szemét köcsöggel ülsz itt, és ez a szemét köcsög ezt nagyon tudja értékelni, hidd el. Annyira, hogy olyan dolgokat mutat meg neked, amiket eddig még soha senki. Ne pirulj, most kivételesen nem a szexre gondolok. Hanem arra, hogy megmutattam neked azt is, hogy milyen volt az, amikor már ismertelek, de még nem szerettelek. Megmutatom azt, amikor már szerettelek, de még nem ennyire. Mindig tudni fogod, mennyire szeretlek, mert sohasem fogok félni attól, hogy teljesen őszinte legyek veled. És hidd el, meg fogom mutatni neked azt is, ha már, valamikor, nem szeretlek többé.

Érzem, ahogy összerándultál. És tudom, hogy nem a hidegtől.

Nem félek megmutatni neked magam. Végigjártam már a lelkem sötét zugait, előráncigáltam onnan azt a sok szarságot amit odarejtettek, jó mélyre eldugtak az évek, kivittem őket a fényre, elborzadtam tőlük rendesen, aztán visszadugtam őket oda, ahová valók. Megküzdöttem a démonaimmal, és láncra vertem őket, de nem öltem meg őket, és nem zártam őket börtönbe. Nem teszek úgy, mintha nem léteznének. Láncon vannak, de jól tartom őket, és a lakatuk kulcsa itt lóg a nyakamban. Találkoztál már olyan emberrel, aki néven meri nevezni a saját démonait? Találkoztál már olyan emberrel, aki tudja, hogy ha szabadon engedné őket, az egész világot széjjelszakítanák?

Én ezektől a dolgoktól erőt kaptam. Olyan végtelen, mérhetetlen erőt, amivel még azt is megtehetem, hogy teljesen őszinte legyek veled. Nem félnék megmutatni neked a lelkemet, és megkérni téged, hogy járd be velem, de félek, nem lenne egy vidám utazás, ezért inkább nem is kérlek meg rá.

De amit fontosnak érzek, azt meg akarom mutatni neked. Hogy tudd.

És ha még így is kellek, akkor a tiéd vagyok. A tiéd egészen, teljesen, együtt mindazzal, ami még én vagyok azon a szemét köcsögön kívül, akibe beleszerettél, és aki beléd szeretett.

Ne remegj, kérlek, nem akartalak megijeszteni. Nem akartalak felkavarni.

Szívj el egy harmadikat is. Látod, nekem ez hiányzott mindig. A hőseim egytől-egyig dohányoztak, én meg világéletemben képtelen voltam rá. Sohasem hiányzott. De benned nem zavar. Szeretem az ízedet akkor is, ha éppen elnyomtad a cigidet. Szeretem, mert az is te vagy.

Gyere lassan, bemegyünk, te a saját otthonodba, a nagyvárosban, én pedig az enyémbe, itt, a vadon szélén. De ide bármikor kijöhetsz velem, amikor csak akarsz, mert itt mindig kettesben leszünk, szerelmem. Van a világnak olyan szeglete, tudod.

Örülök, hogy itt voltál velem. Nagyon. És csak remélem, hogy még így is kellek neked. Így, önmagamként.

Te, ha eldobod azt a csikket, megfojtalak. Tedd bele abba a vázába, te... te csajszi.

Aludj jól, szerelmem.