Azt a koncepciót is elkezdtem, hogy két részre bontom a napi edzésanyagot. Egyelőre összesen így negyvenöt perc, amit egy félórás meg egy tizenöt perces blokkra tudok bontani, délután/este a has, meg vádli, meg ilyen
A kis vadonjáró ugyanis még mindig nem vágyik annyit sétálni, mint én, és már hiányzik ez a fajta mozgás. Erőltetni meg nem akarom, mert utálnám, ha megutálná. Úgyhogy futok, az legalább megvan gyorsan, mert nincs az az isten, hogy én félóránál többet fussak egyszerre.
A bokszzsákot is muszáj visszaakasztanom, mert inkább azt ütöm, mint szegény embertársaimat. Illetve azért ütöm a zsákot, hogy ne kelljen az embereket ütnöm. Edzésre is kéne menni, de ez egyelőre a kis vadonjáró mellett hiú ábránd csupán.
Viszont a kis vadonjáró jövő ősztől iskolás, és ez némiképpen át fogja alakítani a napirendünket, amit nem is bánok. Akkor talán eljutok végre edzésre is, azt a kis időt meg már kivárom, legalább kigyúrom magam amúgy istenesen addigra.
(Ja, odakint közben ömlik az eső. Csak mondom.)
A kis vadonjáró amúgy (csak hogy legyen ez az ő edzésnaplója is kicsit) elkezdte az ovifocit, és nagyon tetszik neki. Jól is csinálja. A birkózást még akkor is meg akarom nézni vele. Nem fogok zokogni, ha nem akarja csinálni, de legalább nézze meg.
Én meg majd egy alkalmas pillanatban odasunnyogok az edzőhöz, és mohón villanó szemekkel megkérdezem, hogy foglalkozik-e felnőttekkel is, hehe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése