Egy napon egy Jang-fu nevű ifjú otthagyta az otthonát és szüleit. Szecsuanba indult, hogy felkeressen egy Vu-csi nevezetű bódhiszattvát. Útközben találkozott egy vándorszerzetessel, és beszédbe elegyedett vele. A szerzetes megkérdezte tőle, hogy hová igyekszik. A fiú elmondta, hogy Szecsuanba tart, Vu-csi mesterhez, hogy tanuljon nála. A szerzetes azt mondta neki:
- Egy közönséges bódhiszattva helyett menj, és keress meg inkább egy buddhát.
- Hol találok én egy buddhát? - kérdezte csodálkozva az ifjú.
- Ahogy hazaérsz, üdvözölni fog valaki, aki egy pokrócot terített magára, a lábára pedig fordítva húzta fel a cipőt. Ő a buddha.
Az ifjú nagyon elcsodálkozott, de úgy döntött, megfogadja a vándorszerzetes tanácsát, és sietve hazaindult. Késő éjszaka lett, mire visszaérkezett. Édesanyja ébren virrasztott, és örömteli izgalommal igyekezett hazatérő fia üdvözlésére. Épp, csak magára terített egy pokrócot, és siettében fordítva bújt bele a papucsába.
Amikor Jang-fu ezt meglátta, abban a pillanatban megvilágosodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése