Legyen rend!

Isten érezhette magát úgy, még a legeljén, mint ahogyan én érzem magam most. Már látszik, hogy mi is lesz ebből az egészből, de egy csomó minden még nem tiszta. A legelső dolog, mindig a legelső - és Istennek ebben könnyebb dolga volt, mert ő az ürességgel kezdte ja és mert ő mindenható - hogy rendet kell tenni.

Én imádok rendet tenni. Ráadásul a nehezebb részét szeretem, a nagyját, amikor a dolgokat szét kell szórni, a régi világot darabjaira kell robbantani, és aztán a káoszból újra kozmoszt teremteni, és mindent elrakni a helyére, ahová való. Onnantól fogva a finomkodás már nem annyira érdekel, persze azt is megcsinálom, ha már belekezdtem. De ami a leginkább lenyűgöz, az a kezdet, mikor minden dolog fokozatosan a helyére kerül.

Most már itt tartok, hála az égnek. Minden bekerült abba a helységbe, ahová való. És mindenhol van még kurva sok hely, ami megnyugtat. Nem azért, mert ezeket a helyeket majd ki akarom tölteni, szó sincs róla. Hanem azért, mert a hely, az üresség engem megnyugtat. Hiányzik belőlem a modern civilizált ember rettegése a kitöltetlen terektől, a horror vacui. Én azt szeretem, ha sok üres tér vesz körül.

Eltűntek a lakásból a dolgok is. Nem a tárgyakra gondolok, amiket használok, hanem a dolgokra, amiket sosem használ az ember, csak úgy ott vannak, csak úgy léteznek, és kitöltik a teret, gyűjtik a port, meg lehet róluk beszélgetni, ha már végképp elfogyott minden beszédtéma két ember között. Ezek nekem nem tudnak hiányozni. Lehet, hogy ez rettenetes dolog, de nekem nincsenek dolgaim. Amim van, az elfér abba a hátizsákba, ami mindig velem van. Öngyújtó, zsebkések, pendrive-ok, tollak, síkosító, egyéb apróságok. De ezeket sosem pakolnám ki, mert ezek nekem kellenek. Legyenek csak mindig nálam. Az a dolog, amit kiraksz egy polcra, vagy a szekrénybe, vagy elpakolod, hogy majd talán jó lesz egyszer, az valójában nem is kell neked.

Meg ugye ott van az egy év szabálya: ha valamiről nem tudod, hogy kell-e neked, tedd csak el, és figyeld meg, hogy a következő egy év során előkerül-e. Ha nem, kúrd ki a faszba. A konyhai cuccok egy egészen nagy része ilyen, elárulom. Van olyan étkészleted, ami egy évben egyszer sem kerül elő? Kúrd ki a faszba. Ritka edények, amik talán valamikor jók lesznek? Kúrd ki a faszba. Fondü-készlet? Kúrd ki a faszba. Bazdmeg, ha fondüzni akarsz menj étterembe, ha nem engedheted meg magadnak, akkor meg ne úrizálj te büdös paraszt. Nagymama gyerekkori bilije? Kúrd ki a faszba, mit keres egyáltalán a konyhai edények között?

Elmondanám, hogy csakis rajtad múlik, mennyi szarral pakolod tele a lakásod, házad és az életed. Felnőtt ember vagy a kurva életbe. Ha nem vagy képes rendet tartani magad körül, akkor ne rinyálj nekem hogy boldogtalan vagy, és ne vágyakozzál egy másik életre, és ne csak szenvedj, hanem mozdítsd meg a dagadt valagad és tegyél érte. Kezdetnek dobjál ki egy csomó mindent, és meg fogod látni, hogy kevés jobb érzés van annál, mint kikúrni a felesleges dolgokat. Vagy embereket. Nyilván nem mindent, és nyilván nem egyszerre. De nem fogod megúszni. Ha azt hiszed, hogy ezt elcsalhatod, ha azt hiszed, hogy megúszhatod, és majd baszakodnak a dolgaiddal az örököseid, akkor nagyon tévedsz. Mert ami körülötted, az benned is. És persze, rohadt önző geci vagy, ha csak azért harácsolod a sok szart, hogy aztán a gyerekeid, unokáid, dédunokáid szívjanak vele, de a benned lévő sok szarral úgyis neked kell elszámolnod, azt nem tudod továbbörökíteni. (Dehogynem, bazdmeg, dehogynem.)

Úgyhogy vegyél példát rólam*, és állj neki. Tegyél rendet. Észre fogod venni, hogy jót tesz a lelkednek. Sajnos rendet rakni csak az egyik fele a dolognak, mert aztán ezt a rendet tudni kell meg is tartani. Ebben lehetnek gondok, mert ehhez sokszor tényleg meg kell változni. De basszus, mi a szart várnak tulajdonképpen az emberek az élettől? Hogy csak úgy elbaszarogjuk azt a pár évtizedet, és úgyis lesz valahogy? Cél nélkül, értelem nélkül csak úgy eltölteni az időt? Kicsit gondolkodjál már, öreg. Ha már akárhogyan lehet, akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet. Nem görcsösen persze, mert az nem úgy működik, de legalább próbáljuk ki. Elárulom, hogy sokkal többet ér elbukni az úton, mint el sem indulni. Egyszer úgyis lekapcsolják a villanyt, de hogy hol leszel akkor, az csakis rajtad múlik. És persze az emlékeid - az emlékeid mindig ott lesznek neked. Azt nem veheti el senki, és az emlékezés nem múlik el sohasem. Egyetlen boldog emlék meg sokkal többet ér mint egy egész polcnyi dolog. Sokkal többet ér, és ha meghalsz, senki másnak nem kell baszarognia vele. Mert elviszed magaddal. És erről van szó. Ne hagyj magad után semmit legfeljebb sok lóvét.

Na. Még a kurva könyvespolcok hátra vannak. Legszívesebben felgyújtanám az egészet, és megszereznék mindent digitálisan. Csak sajnos van pár könyvem, amit tényleg szeretek, meg tapasztalatból tudom, hogy a könyvégetés kurva nagy macera. Úgyhogy inkább berendezek egy könyvtárszobát. Mégiscsak elegánsabb.

Szóval alakulok, na.






*Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ez az egész a csajom nélkül sohasem sikerült volna. Kösz, ribanc. Szeretlek.