Kevés szarabb dolog van annál a világon. Kevés nagyobb ajándék van annál a világon. Mert érted, nagyban éled a kis szaros életed, tele ezernyi hazugsággal, kamuval, balfaszkodással, hibával, próbálkozással, elbaszott álmokkal, kielégítetlen vágyakkal, beteljesítetlen ígéretekkel; elvagy mint a befőtt, melengeted a valagad a langyos, telehugyozott kis medencédben, marhára elvagy magaddal, még talán boldognak is hiszed magad (de legalábbis elégedettnek), de semmiképpen sem gondolod, hogy bármin is változtatnod kéne, mert hát "
Aztán történik valami, vagy jön az a fasz, és felfordul az életed, kiborulsz a fotelból, és lefejeled a padlót. Egy pillanatig csak nézel, hogy most mi a fasz van, meg jé, eddig nem is tűnt föl, hogy ennyi szarság van itt a padlón, hogyhogy ezt nem láttam eddig?
Hogyhogy nem láttam eddig?
Ilyenkor van az, hogy Istennek elege lesz abból, hogy ekkora balfasz vagy, és lekúr egyet. Akkorát, hogy padlót fogsz. És neked most rossz lesz. Nem csak felállni lesz rossz a padlóról. Körülnézni, és látni lesz rossz. Megérteni lesz rossz, de pokolira. Mert onnan, ahol eddig tenyésztél, kurvára nem láthattad ám, hogy mi van körülötted. (Hogy mi van benned.) A kis pici, otthonosan berendezett komfortzónád immár a múlté, és nem, Isten most gonoszat játszik, nem fogja neked visszaadni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Emiatt kár is siránkoznod, bár úgyis fogsz. Nem mész vele semmire. De azért csak szenvedj bazmeg, annál biztosabb, hogy Isten eléri veled a célját.
Mi szokott ilyenkor történni?
Hát először is a döbbenet. Aztán a kétségbeesés. Aztán a rimánkodás, szenvedés, ruhamegszaggatás, rohangálás, végül, mivel az istennek sem történik semmi, a menekülés. Piába, kábszerbe, munkába, még egy gyerekbe, családi házba, anyukához, apukához, más vallásba, haverokhoz, külföldre, Caminóra, befelé, kifelé, felfelé, lefelé, akárhová, csak elbújni végre Isten szeme elől, mert az a rohadék nem csinál semmit nem szól semmit csak néz, néz, néz, csak bámul és én ezt nem bírom már nem bírom nem bírom tovább
DURR
Megvagy még? Te élsz még? Örülök. Most el akarom mondani, hogy lehet másképpen is. Fölállsz a kurva földről, szépen kihúzod magad, és a szemébe nézel. Farkasszemet nézel Istennel. A saját képmására teremtett, egyáltalán nem kell a földre vetned magad és fetrengeni, mint a giliszta. Éppen most álltál fel onnan, emlékszel? Legyél rá büszke. Legyél boldog, hogy odafigyel rád. Nézz a szemébe, és tárd fel neki a lelked. Így is, úgy is belelát, csak így nem olyan érzés, mintha megerőszakolnának, hanem olyan, mintha te akarnád, hogy megtörténjen. Mutass meg neki mindent. Egyből látni fogod, mik azok a dolgok, amik miatt lebaszott egyet. Időbe fog telni, de erre ne sajnáld az időt. Marhára szar lesz, ezt elárulom. A legrosszabb érzés a világon. Olyan lesz, mint meghalni. Ez is történik veled éppen. A régi önmagad meghal, és megszületik az új. Ez az újjászületés, bingó! Erről pofázott annyit a haversrác, megvan még? Jó.
Akkor szenvedd végig, amíg Isten végignéz rajtad, amíg átvilágítja a lelkedet. Csak ne rántsd el a tekinteted, ha már eddig eljutottál, túl vagy a nehezén, hidd el. Mire végez veled, azt is tudni fogod, hogy mit kell tenned. Általában kurva egyszerű: változtass azon, ami eddig volt, ennyi a történet lényege.
Azt még el akarom mondani neked, hogy Isten miért is vágott pofán. Isten azért vágott téged pofán, mert szeret téged. És akit szeretünk, attól nem tűrjük el sokáig, hogy ne legyen végtelenül boldog. Mindent meg akarunk tenni a boldogságáért. És mindent meg is tehetünk, kivéve egyetlen dolgot: helyette nem lehetünk boldogok. Neki magának kell azzá válnia. És ha azt látjuk hogy beszorult, és vergődik, szeretne szabadulni, de nem megy? Akkor lökünk rajta egyet. Méghozzá nagyot, hogy biztosan kiszabaduljon. Hogy biztosan felébredjen. Ja, hogy közben néha eltöri a csontját is? Nem nagy ár a szabadságért és a boldogságért. A régi keresztények gyakran bele is haltak. Nekünk már nem kell, mi szabadabban élhetünk, hála Istennek.
Hát éljünk.
Merjünk élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése