Egyszer egy háborúban egy tábornok elhatározta, hogy megkeresi és megtámadja az ellenség utolsó rejtőző seregét. Az ő csapatai voltak túlerőben, ezt tudta. Biztos volt tehát a győzelmében, de emberei tele voltak félelmekkel és kétségekkel.
Útban a csatatérre egy szentélyhez értek. Miután imádkozott a katonáival együtt, elővett egy érmét, a magasba tartotta, és azt mondta:
- Most fel fogom dobni ezt az érmét. Ha fej, nyerni fogunk. Ha írás, elvesztjük a csatát. A sors most felfedi magát!
Feldobta az érmét a levegőbe. Emberei szorongva figyelték, amint leesik. Amikor az érme földet ért, mind izgatottan hajoltak fölé. Fej volt. A katonák megörültek és mind biztosak voltak az ellenség feletti győzelemben. A tábornok és serege meg is nyerték a csatát. A győzelem után egy hadnagy megjegyezte a tábornoknak:
- Hát igen, senki sem változtathatja meg a végzetet!
- Pontosan, senki sem változtathatja meg a végzetet - bólintott mosolyogva a tábornok, és megmutatta a hadnagynak az érmét.
Mindkét oldalán fej volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése