Ezt a történetet azért szeretem, mert megmutatja azt, hogy egy harcos nyugodt tudata mennyivel többet számít, mint az ereje vagy a küzdelemben való jártassága. A bokszolók ezt úgy mondják, hogy az igazi harcosnak "szíve" van.
Miután megnyert sok íjászversenyt, egy kérkedő ifjú bajnok kihívott egy zen mestert, aki az íjászat terén szerzett tudásáról volt híres. A fiatalember bemutatta figyelemre méltó technikáját, amikor egy messzi céltábla közepét elsőre telibe találta, második lövésével pedig kettéhasította az első nyilvesszőt.
- Nos, megnézem azt, hogy ezt utánam tudod-e csinálni! - mondta nevetve az öreg mesternek.
A mester nem ajzotta fel az íját, hanem megkérte a fiatal íjászt, menjen el vele a hegyekbe. Kíváncsi volt a bajnok, követte hát a mestert a hegyekbe, mígnem egy tátongó szakadékhoz értek, melyet egy vékony és meglehetősen rozoga függőhíd ívelt át.
A mester nyugodtan rálépett az ingatag, veszélyes hídra, és bement egyenesen a közepére. Felajzotta az íját, célba vett egy távoli fát, és elsőre eltalálta.
A mester nem ajzotta fel az íját, hanem megkérte a fiatal íjászt, menjen el vele a hegyekbe. Kíváncsi volt a bajnok, követte hát a mestert a hegyekbe, mígnem egy tátongó szakadékhoz értek, melyet egy vékony és meglehetősen rozoga függőhíd ívelt át.
A mester nyugodtan rálépett az ingatag, veszélyes hídra, és bement egyenesen a közepére. Felajzotta az íját, célba vett egy távoli fát, és elsőre eltalálta.
- Te következel - mondta az ifjúnak, és könnyű léptekkel visszasétált a biztonságos földre. A fiatalember lebámult a mélységbe, és nem tudta rávenni magát arra, hogy rálépjen a hídra, így nem tudta célbavenni a fát.
- Neked valóban nagy tapasztalatod van az íjászatban - mondta kis idő múlva a mester, érzékelve kihívója kínos helyzetét, - de kicsi a tapasztalatod a saját elmédben, mely elvétette a lövést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése