Egy napon a tanítványok arról vitatkoztak, hogy mi lehet az emberi szenvedés valódi oka. Némelyik úgy vélte, hogy az önzésből származik, mások szerint a helytelen gondolkodásból. Voltak, akik azt gondolták, hogy azért szenvedünk, mert képtelenek vagyunk megkülönböztetni a valóságot a káprázattól. Amikor a mestert kérdezték, ő csak legyintett, és ennyit mondott:
– Minden emberi szenvedés abból ered, hogy nem tudunk egyedül, és csendben lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése