Gyűjtöm a kilométereket

Idén* egyelőre úgy érzem, hogy ha akarnám sem tudnám ennél jobban kihasználni a jó időt. Ez remek érzés, mert én imádom, ha ragyog a nap és meleg van, és az elmúlt években annyit dolgoztam, hogy a legtöbb napos órát vagy irodában, vagy az autóban, vagy valamelyik kórházban töltöttem, és sokszor még hétvégén sem volt energiám nekivágni.

Mostanában viszont végre - hála az iPhone alkalmazásnak, ami mutatja is - alaposan elkezdtem gyűjteni a kilométereket.

Most hétvégén a csajommal mind a két nap gyalogoltunk egy tízest, ami többnek tűnik, mint amilyen érzés valójában volt ezt lenyomni; szerintem minden nap le tudnánk ezt simán tolni (persze ha nem kéne melózni bazdmeg). Az a tervem, hogy egész tavasszal és nyáron - persze a gyúrás mellett - nagyon oda fogok figyelni arra, hogy gyűjtsem a kilométereket, gyalog és bringával egyaránt. Leszámítva a holtpontjaimat, amikor fáj a derekam, és kicsit le kell ülnöm kinyújtani, semmi gondom sincsen a sok sétával, a bringával még ennyi se. Szerencsére a csajomnak is megvannak a sétálós kripliségei, neki a combja meg a vádlija szokott fájni, de neki ilyen városi teste van, majd megszokja a vadonbeli gyaloglást, ettől nem félek.

Valahogyan meg kéne oldanom, hogy mindennap tudjak gyalogolni legalább egy fél órát, de egyelőre ez egy mission impossible próbálkozásnak tűnik - nem is a gyúrás, meg a nyújtóedzések, hanem a meló, és a gyerekezés miatt. Ettől függetlenül egy próbát megér. A csajom megmutatta, hogy az iPhone-om hol trekkeli a megtett kilométereket és lépéseket, és ettől nagyon belelkesedtem, mert ilyen appom se volt még soha. A Pokémon Go-ból ugyan kezdek kiszeretni, de a gyaloglás és a bringázás maga is elég jó nekem ahhoz, hogy motiváljon a minél több mozgásra. Főleg, hogy zeném van dögivel a telómon. (Azért ha belegondolok, hogy régen egy walkmant és egy csomó kazettát kellett magammal cipelnem, ha útra akartam kelni, ez egy egészen más életérzés, öcsém.)

A többi edzésdolgot most teljesen elengedtem, mert oké, hogy itt lóg a bokszzsák a ház előtt, de ezt most nem fogom tudni kihasználni; minden nem megy egyszerre. Viszont eldöntöttem, hogyha tényleg nem használom, inkább eladom, vagy elajándékozom ezt is a faszba, annak több értelme van, mint azon aggódni, hogy nem használom ki a lehetőséget, hogy ezzel gyakoroljak.

Már csak az az álmom kell, hogy valóra váljon, hogy a gyerekem is éppen annyira élvezze a menést, mint én, de kialakul majd ez is egyszer. Hiszen sok évig már élvezte, mikor még kicsi volt, ezért biztos vagyok benne, hogy vissza fog ez térni. És mérhetetlenül sok kilométert begyűjtünk majd együtt is.

*ez nálam mindig az aktuális évszakot jelenti, nem az évet