Friendly mutton chops

Hát bazdmeg, én nagyon szeretek szakállas lenni, de azt nem szeretem, hogy manapság, mivel mindenki szakállas, egyre kevésbé érzem menőnek, hogy ebbe a brancsba tartozom (igen, főleg az elbaszott hipszterekre gondolok, remélem minél előbb eltűnnek a gecibe, és hagyják a szakállasokat békén). Hej, azok a régi szép idők, mikor tényleg csak a favágóknak és a tengerészeknek volt szakálluk...

Úgyhogy kénytelen voltam stílust váltani, és mivel nem dolgozom már napi szinten emberek között, ezért lényegében úgy nézek ki, ahogy csak akarok. De régi álmom is volt ez, bazdmeg.

Én a mutton chops nevű stílust szeretem a legjobban szakállban - naná, hogy Wolverine miatt, de azért is, mert egyébként is ez tetszik a legjobban. Olyan impozáns, tudod. Most éppen nem akarok hosszú szakállat (azt majd mondjuk tíz év múlva), és ha a bajszomnál meg az államon visszanyírom egészen rövidre (mert borotválkozni azt azért nem vagyok hajlandó továbbra sem), akkor kapom meg azt a fazont, amit elképzeltem.

Ennél extrémebbet most nem tudok kitalálni, de azért majd gondolkodom rajta, ígérem. Tudod, amíg nem nézek úgy ki mindig, mint aki éppen fát vágni indul a fészerbe, vagy indul lezúzni egy rivális vérfarkasfalkát, addig van még hová fejlődnöm. Persze felmerül a kérdés, hogy ha én tényleg fát vágni indulok a fészerbe, akkor nem mindegy, hogy a faszomba' nézek ki?

Na mindegy, a lényeg az, hogy kopasz vagyok ugyan, ezért a különféle frizurák eleve kiestek, de szakállam van, ezért legalább azzal elvagyok. Meg kell néha a változatosság; ugyanazt a pofát időnként megunja az ember a tükörben, és mielőtt még széttetováltatnám magam, előtte inkább szórakozom azzal, amin viszonylag könnyű is változtatni. Hát ezért.