Végre befejeztem a melót a legutóbbi munkahelyemen. Az utolsó munkanapom január 13-án volt, pénteken - mikor máskor, ugye. Nagyjából le is tudtam zárni minden függőben lévő dolgot, egyetlen kivétellel; a cég még próbál lehúzni rólam egy csomó lóvét a céges kocsi miatt, de én mindent meg fogok tenni azért, hogy ne baszakodhassanak velem. Egyetlen dolgot mindenesetre elértek ezzel, na jó kettőt: egyrészt sosem fogok visszamenni ide, másrészt meg nem fogok többet segíteni nekik szívességből, mind bekaphatják. A kurva anyjukat.
És ezentúl végre saját kocsival nyomathatom az ipart.
Most pénteken hoztam el a Honda Civicemet a kereskedésből. Az út hazafelé rémálomba illő volt: a kocsit nyári gumival vettem meg, és azzal kellett a szakadó hóban a full behavazott úton hazajutnom. Hát megvolt a tűzkeresztség, mit mondjak. Elég alaposan össze is rázódtunk a járgánnyal ez alatt az út alatt, és azt hiszem, meg is kedveltük egymást. Tegnap felrakták rá a vadizsír téli gumikat, azóta hasít, mint az állat.
A saját kocsim. De jó érzés ez, a kurva életbe. Igazi suttyómobil; éppen ilyenről álmodtam. Spéci felni, szpojler, hifi, sötétített hátsó ablakok. Nem egy fiatal darab, és nem is egy luxuskocsi, de nekem tökéletes. Remélem jó pár évig nem dől ki alólam.
Ami az új melót illeti, hát én próbálom húzni, ameddig lehetséges, de aztán úgyis belefogok valamibe, nem is azért, mert annyira kell a pénz, hanem mert szeretném végre megtalálni azt, amit örömmel tudok csinálni. Alighanem kifáradtam, és most leginkább pihennem kéne, de persze ez nem olyan egyszerű. Mindig van mit csinálnom, főleg hogy pár dologra csak most van igazán időm, hogy éppen nem dolgozom, szóval ne hidd azt, hogy hirtelen annyi szabadidőm lett. Nem lett sokkal több. De azért reménykedem, hogy legalább néhány napot sikerül majd teljesen áthenyélnem. Ez az igazi kihívás, öcsém, nem a sör-virsli verseny.
Mindennap sétálni egyet, olvasni, vagy csak feküdni és zenét hallgatni, jókat enni, keményeket edzeni... hát nem tudom, mikorra unnám ezt meg. Attól félek, hogy soha.
Megjöttek ma reggel az új fegyvereim is, amiket rendeltem, úgyhogy indulhat a LARP a néger életbe, most aztán jöhetnek a rablók, egy egész arzenállal fogják szembetalálni magukat. A papucsom végre teljes biztonságban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése