Lelkesen el is kezdtem nyüzsögni kint, mert ha süt a nap, nekem a napon kell lennem. Kétségbeesett igyekezettel igyekszem a napon lenni állandóan, amennyit csak lehet, a hosszú, szürke téli
(Tudom, tudom, lehetne minden egész évben jobb, majd egyszer így is lesz.)
Szerencsére évről-évre kevesebb a kertben a tennivaló, mert minden ősszel egyre nagyobb rendben tudok hagyni odakint mindent. Most például tolok egy alapos gereblyézést a kertben, és az első fűnyírásig meg is vagyok. Kicsit talán metszegetek a nagyon elvadult növényeken; bár szerintem a vadonban semmi sem lehet túlságosan elvadult.
A tulipánok, amiket a csajom ültetett nagy lelkesen, már bújnak kifelé szépen sorban, és a ház előtti bokor is virágzik már ezerrel, gyűlnek is rá a méhek, mintha már igazán tavasz lenne, pedig ami a hőmérsékletet illeti, nekem ez még nem eléggé tavasz. Még kell pár fok. Mondjuk nem bánom, hogy még tüzelni kell, fám van bőven; mostanában ha befűtök, olyan meleg van már a házban, hogy még én is rosszul vagyok tőle. Ezt nem panaszképpen mondom.
Igyekszem járni is egyre többet a vadonban, a futáson kívül sétálni is akarok sokat. Most hétvégén például elmegyünk szarvasagancsot keresni az erdőbe, remélem sikerrel járunk. Viszem a csajomat és a kiscsajomat is, mert amekkora zajt ők ketten csapnak, pár szarvas csak elejti ijedtében az agancsát tőlük. Legalábbis ez a titkos tervem, aztán majd meglátjuk, beválik-e. És természetesen beszámolok majd mindenről.
Most pedig rakok még pár hasábot a tűzre, hogy kurva meleg legyen; aztán csak bámulok ki a napsütésbe, és türelmesen várom a meleget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése