Edzésnapló 28.

Mégiscsak lehet valami az erősember edzésekben.

Nemrég kipróbáltam, igaz, nem a hagyományos értelemben, és nem egészen önszántamból. Két elég nehéz dobozt kellett leszállítanom az egyik kórházba, és mivel őszintén hiszek abban, hogy én vagyok a faszagyerek, ezért úgy döntöttem, hogy megállok a kórházon kívül, és majd kézben (vagyis a vállamon) becígölöm a két dobozt. Egy vidéki kórházról beszélünk, ahol tíz perc gyaloglás a bejárati kaputól az épület, ahová a cuccot vinnem kellett. De ki nem szarja le, edzésnek jó lesz, gondoltam.

Hát sikerült, de közben majdnem beszartam párszor, és kellett néhány szünetet tartanom, amíg a dobozokat letettem egy-egy útbaeső padra, én meg heves lélegzéssel próbáltam oxigént juttatni az izmaimba.

De a lényeg, hogy végül méltóságtaljesen megérkeztem a tetthelyre, leraktam a doki elé a dobozokat (ő próbálta megmozdítani; nem sikerült, így végül én tettem be a végső nyughelyére a cuccot) és elégedetten távoztam. Másnap kellemesen éreztem a vállamat, a hátamat és főleg a bicepszemet, de nem, ezután sem fogok izoláltan bicepszezni, legfeljebb többet húzódzkodok.

Továbbra is azt vallom, hogy a baszott nehéz dolgok pakolgatásának (értsd: erősember edzés) akkor van értelme, ha az alapok rendben vannak. Az alapokat pedig a leghatékonyabban erőemeléssel lehet felépíteni. Továbbra is azt tervezem, hogyha elértem a kitűzött céljaimat erőemelésben, akkor lassan és fokozatosan én is nekilátok a baszott nehéz dolgok pakolgatásának. Jó móka lesz az tuti. Kurva nagy traktorgumit például már tudom, honnan fogok szerezni.

Az erőszintjeim a következőképpen állnak: fekvenyomásban még 150 kilónál vagyok, de már érzem, hogy lassan beficcen az a 160 is, és akkor megállok, és szinten tartok, meg eljátszok a sorozatok/ismétlések/súlyok variálásával. Izgalmas lesz. Komolyan. Nem röhög, nekem ez a szórakozás.

Mellre vétel és nyomásban megvolt a 90 kiló végre, a 100-ba azért még nem nyomnék bele, de mire nyolcakat fogok nyomni a 32 kilós kettlebellel, ezzel sem lesz gond. Úgy vagyok itt is, mint a fekvenyomásnál: tudom hogy mehetnék még följebb is, de egyelőre megállok 100 kilónál, és variálni fogom a gyakorlatot. Meg tömeget növelek, mert egy gyúrós csávónak sosem lehet elég nagy válla.

Húzódzkodásban lassan elkezdek tizeket húzni, mert a nyolc már könnyű. Itt húsz ismétlésig akarok eljutni, de ez tipikusan az a gyakorlat, amit nem erőltetek sosem, ezért aztán lassan, de biztosan fejlődök. Nincs para, és gondolkodom a súlyokkal való húzódzkodáson is, a komoly erőemelők mind azt csinálják. Veszek hozzá cuccot, vagy amíg az nincs, rákötök egy kettlebellt a tökömre, és hajrá.

Deadliftben végre felhúztam 160 kilót, de mivel a cél 220 kiló, ezért itt még bőven van hova fejlődnöm. Viszont nem akarok gyorsan fejlődni, inkább biztosan, semmi kedvem nincs elroppantani a gerincemet túlerőltetés miatt. Kivárom azt az időt, amíg felhúzom azt a kibaszott két mázsát.

Guggolás dettó. Éppen most nyomtam ki 120 kilót egyszer, és nagyon büszke vagyok magamra. A cél 180 kiló, így itt is 60 kilóval vagyok lemaradva a végcéltól, mint a deadliftnél. Semmi gond, ezt a gyakorlatot kezdtem legkésőbb, ráérek. Ráadásul itt is nagyon kell vigyáznom a gerincemre meg a derekamra, ezért semmi sietség.

És ahogyan mondtam, ha ezek a célok megvannak, jöhet a tömegnövelő edzés, meg a strongman-életérzés. Életem végéig nem fogok unatkozni, esküszöm. Ez nem is baj, mert mint beláttam végre, én más edzést a jelenlegi életritmusom mellett nem is tudnék csinálni. A bunyó ezért egyelőre kilőve, és nem is fogom erőltetni, inkább elfogadom, hogy most ez a helyzet. Azért a bokszzsákomat felraktam, és heti háromszor fogom is püfölni, mind állat. És ennyi most elég lesz.

Vettem végre egy futócipőt is. Terepre, öcsém, mert nálam csak az van, terep. Egyelőre csak gyalogolni akarok benne, de azt kurva sokat (mert végre süt a nap és van hozzá kedvem), aztán majd nyáron meglátom, hogy lesz-e kedvem futni párszor. Tudod, semmi tervszerűség, csak úgy néha, amikor megkívánom. Állítólag annak nagyon jó az edzésértéke, jobb, mint a rendszeres kocogásnak.

Na, és legközelebb esküszöm már elkezdem írni a részletes edzéstervemet is, de olyan jó így össze-vissza pofázni mindenről.

Na cső.