Eleve az egyik nap ragyogott az ég, a következőn meg már nagyon esett. Na és a szél. El nem tudod képzelni. Katasztrófafilmekben látsz csak ilyet, és ott is csak legyintesz, mert ez már nem hiteles, hogy ilyen kurvára fújjon az a szél. Éjszaka a sátorban olyan érzés volt, mintha bármelyik pillanatban Óz, a nagy varázsló földjére repíthetne valamelyik nagyobb széllökés.
De a telibevert fagyosszenteket leszámítva minden tökéletes volt. Mondjuk tudjuk jól, hogy nekem aztán nem kell sok a tökéletességhez, igaz? Szombaton érkeztünk meg az ikertestvéremmel* és mivel rokonlátogatás
Apám jó alapanyagot adott, így könnyű volt a főzés, csak szokás szerint a sok városi suttyó nem volt hajlandó megvárni, amíg rendesen elforr a pörkölt leve, így legjobb meggyőződésem ellenére kénytelen voltam bő lével tálalni nekik a cuccot, de legalább szó nélkül befalták az egészet, csak a csontokat és a kárászfejeket köpködték ki a padlóra. Ikertestvérem ráadásul olyan bravúrosan fűszerezett, hogy nem kellett finomítgatni a végén sem az ízesítést, elsőre tökéletes lett. Közben végig szakadt az eső és süvített a szél, de a csajom lelkesedését semmi sem bírta lelohasztani, így neki és a közben szorgalmasan fogyasztott alkoholnak hála azért kurva jól éreztem magam.
Aztán még többet ittunk, de nem túl sokat, beszélgettünk,
Másnap folytattuk az ivást és a főzést, összedobtunk egy lecsót, az is jól sikerült, aztán a nép le is lépett, és maradtunk hárman, az egyébként vérbeli vadonjáró asszony házigazda, az ikertestvérem és én. Az volt talán a legjobb része az egésznek, mert végül csak felállítottuk azt a sátrat, és ott aludtunk délután, a nap is kisütött, kertészkedtünk, ettünk, ittunk, együtt voltunk, és mint ilyenkor lenni szokott, gyorsan elröpült a nap. Este a sátorban alvás mellett döntöttünk, a szél pedig úgy határozott, hogy megpróbálkozik mégis azzal a tornádóval, hiába Kárpát-medence és nem Texas. A csajom viszont egy konok állat, én meg egy vadonjáró macsó vagyok, úgyhogy szartunk a
A közösen megálmodott másnap reggeli dugás sajnos elmaradt, helyette inkább elindultunk, mert munka volt. A meló után irány haza, erre én, és arra ő, és végre megértettem, miért is nevezik a csajomat az ikertestvéremnek. Együtt voltunk három napig abban a boldog, full harmónikus lebegésben, és a végén elválni meg olyan volt, mint amikor az embernek amputálják valamelyik végtagját, vagy mint amikor - ezt figyeld - elválasztják az ikertestvérétől.
Dehát ilyenek az álmok, mindig véget érnek előbb-utóbb, és az enyémre aztán igazán nem lehet panasz, sokáig tartott, jó volt, és nemsokára úgyis lehet újra álmodni.
A nyári évadot pedig ezennel ünnepélyesen megnyitom. Mostantól akkor strand, bikinis csajok stírölése, fűnyírás, sörözés, hesszelés, ízirájder öcsém
harmónikus rövid o :-)
VálaszTörlésna ki vagyok? xxx
Ja tényleg, de akkor a harmónikus az, aki a harmónikán játszik?
VálaszTörlésnem.a harmónikus az a har mónikákkal foglalkozó személy, dolog. tudod ki vagyok?
TörlésNézzük csak...1, nyelvtannáci. 2, beteg humor. Ilyenből ismerek legalább hármat, de olyat aki csókot dobál olyat csak egyet:D
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlésna jól van akkor...olvaslak:-)
VálaszTörlés